A Belle Epoque, azaz a Boldog Békeidők korszaka, amelyet kb.1870-1914 közé tehetünk, a viszonylagos nyugalom, a társadalmi gazdasági fejlődés korszaka. Az iparosodás, a tőkefelhalmozás és a technikai vívmányok széles körben történő elterjedése magával hozta a társadalmi átalakulások szükségességét is. A felgyorsult termelés és a gyárak szaporodása miatt egyre több munkásra volt szükség. Egyre több nő vállalt munkát, amely a nők helyzetének változását hozta magával. A polgári réteg is megerősödött, miközben a régi arisztokrácia is fontos társadalmi szerepet töltött be.

A korábbi feleség szerepkör kibővült, és az önálló keresettel rendelkező nők saját jogokat, elsősorban választójogot követeltek maguknak. Megindultak a nőmozgalmak. Lassan természetessé vált a sportolás, a tevékeny szabadidő eltöltés. (Arról, hogy milyen sportokat űztek a nők ekkoriban télen és nyáron, itt és itt olvashattok. A sportruházatról pedig majd egy külön blog fog szólni.)

Jó néhány egyetem megnyitotta kapuit a szebbik nem számára, így a diplomás nők száma is szépen lassan gyarapodott. Az ilyen önálló és független nő típusát Sarah Grand író „New Woman” azaz „Új Nő” típusának nevezte el. Ezek a nők inkább a praktikusabb, mintsem a divatosabb öltözeteket viselték. A feminista mozgalmak harcosai, a szüfrazsettek pedig külsőségekben is igyekeztek kimutatni nézeteiket.

Dr. Hugonnai Vilma (1847-1922) az első magyar orvosnő. 

Ugyanakkor Charles Dana Gibson (1867-1944) amerikai grafikus megálmodta a Századfordulós nőideált. Ők voltak a „Gibson Lányok” („Gibson Girls”). Rengeteg rajzot készített, s ennek nyomán kialakult az ideális nő képe: egy kecses, karcsú, törékeny, ugyanakkor dús keblekkel megáldott, "S" alkatú nőé, akinek haja mindig laza kontyba fogott. Ezek a nők magabiztosak voltak, tudatában voltak szépségüknek, vágyat ébresztettek a férfiakban, de ugyanakkor tiszteletet is parancsoltak. Mindig elegánsak és kifinomultak voltak. A művész alkotásai divatot teremtettek, így a Gibson lányok "életre keltek".

A kép forrása:Charles Dana Gibson rajza. Wikipedia

Lily Elsie brit színésznő és énekes (1886-1962)

A Századforduló divatja a formák, anyagok sokféleségével nyűgözi le az utókort még ma is. Különösen a női divat volt rendkívül változatos. Az otthoni, a délelőtti, délutáni, a korzózáshoz használt, a délutáni látogató, az utazó, a sport-, a színházi, az estélyi, a báli stb. ruhák oly színes kavalkádja ez a korszak, hogy ebben a cikkben terjedelmi okokból lehetetlenség mindenre kitérni. Így engedjétek meg, hogy csak a legáltalánosabb, legjellemzőbb ruhadarabokat vegyük sorra.

Az 1890-es évek és az 1900-as évek eleji öltözködési szokásokról egy régebbi cikkemben már olvashattatok.         ( itt ). Most az 1900 és 1910 közötti divatot nézzük meg egy kicsit közelebbről.

Ebben az időszakban már sok háztartás rendelkezett saját varrógéppel. A háziasszonyok lelkesen és kedvvel készítették el a család ruhatárát. (A Századforduló háztartást segítő technikai vívmányokról itt olvashattok részletesebben.)

A megfizethetőbb konfekció ruházat pedig lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetős rétegek is divatosan öltözködhettek. Az új módi, az otthonról, katalógusból való rendelés is egyre népszerűbb lett.

A kép forrása: Sarah Nucci, Pinterest

A ruha anyagának minősége, díszítettsége, és az, hogy konfekció ruházat-e, vagy varratott, utalt viselője társadalomban elfoglalt helyzetére. Szigorú illemszabályok határozták meg, hogy mely alkalomra és napszakban hogyan kell felöltözni. Nem illett például egy délelőtti korzózáshoz délutáni ruhát felvenni, de otthoni vendégfogadáshoz sem illett mondjuk vacsorához való ruhát ölteni.

Női viseletek:

A nők csipkés, könnyű anyagú alsóingére bizony még felkerült a fűző, mely a kor divatja szerint, az áhított homokóra alak elérése érdekében a csípőt is szorította. Ugyan egyre több harcos reformer és orvos tiltakozott az egészségtelen viselet ellen, de maguk a nők sem szerettek volna tőle megválni egyelőre. Ugyanis a több évszázados illemszabály szerint egy tisztességes nő nem jelenhetett meg otthonán kívül fűző nélkül.

Alsóruha és fűző 1905-ből.

Ezután következett az alsószoknya.

Alsószoknya az 1900-as évek elejéről. Forrás: The Metropolitan Museum of Art

A lábukra pamutharisnya szárakat húztak, melyet a fűzőhöz erősített harisnyatartóval rögzítettek, ami valljuk be őszintén, nem lehetett valami kényelmes.

Forrás: The Metropolitan Museum of Art

A kép forrása: FIDM Museum & Library. 

Az 1880-as évek hatalmas turnűrje már szerencsére kiment a divatból, de kistestvére, a jóval szerényebb méretű farpárna még mindig kellett a szoknya szebb tartása érdekében az alsószoknyára.

Ez itt egy rekonstrukció. forrás: Pinterest

Következett az újabb réteg alsószoknya, majd a felső ruházat. Ez két féle is lehetett. Egyben szabott ruha és szoknya-blúz is. Az évek során ezek díszítettsége sokat egyszerűsödött, de az "S" alakú sziluett sokáig megmaradt. A nagy csipkés fodrok melyek még az évszázad fordulóján oly divatosak voltak, az évtized végére kisebbre zsugorodtak. Ekkorra a praktikum jegyében a szoknya hossza is rövidült, bokáig ért. Az uszályok az estélyi ruhák díszeiként maradtak fenn.

Blúz és szoknya 1908-ból. Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb. Forrás: Bonjour Miaou Pinterest

Csipkés ruha kb.1905-ből. Augusta Auctions.Forrás:historicalfashion.tumblr.com

Utazó ruha az 1900-as évek elejéről, Palazzo Pitti, Firenze.

A hófehér, vagy krém színű, sok csipkével és selyem övvel díszített ruha a korszak egyik jellemző viselete, ami még manapság is megihleti a divattervezőket.

A ruházatot hűvösebb időben kabát egészítette ki:

A hímzett harisnyára puha bőr, vagy textil cipőt húztak, mely lehetett nyitott gombos, vagy boka, esetleg lábszárközépig érő fűzős is.

Forrás: Pinterest

Magas szárú bokacipők egy 1906-ból való katalógusban. forrás:vintagedancer.com

A kor divatja szerint a nők hajukat rendszerint kontyba rendezték, míg a lányok kibontva, vagy copfba fonva hordták:

Az öltözékhez minden esetben hozzátartozott a kalap. Ez lehetett virágokkal, tollakkal dúsan díszített, vagy egyszerű girardi is. Kesztyű, illetve az alkalomhoz illő kis táska, valamint erős napsütésben a napernyő tette teljessé az összképet.

Kézitáska, Museum de Oude Wolden, Hoofdweg.

Ebben a filmben lépésről lépésre megnézhetitek, hogyan öltözött fel egy Gibson lány a Századfordulón:

Ékszerként függőket, brossokat, gyűrűket, nyakláncokat viseltek.

Rubint, gyémánt és igazgyöngy berakásos bross.Forrás: Pinterest

Fehérarany gyűrű gyémántokkal.Forrás: Pinterest

Bálokra, estélyekre, színházba, gyöngyökkel, flitterekkel, hímzésekkel díszített, esetenként uszályos ruhák illettek, könyök fölé érő kesztyűvel. A kontyba fogott frizurába díszes hajtűket, tollakat tűztek. Az alkalmi ruha fontos kiegészítője volt a legyező, bálokban a táncrend és színházban a kis díszes látcső.

 Estélyi ruha 1905-10. Nasjonalmuseet for Kunst

 Estélyi ruha 1907-ből.

 Báli ruha 1908-ból. The Metropolitan Museum of Art

 Báli ruhák. Forrás: Eta Carina,Pinterest

Szecessziós legyező.Forrás: The Metropolitan Museum of Art

Férfi viseletek:

A férfiak öltözködése nem sokat változott az előző évtizedhez képest.

A pamut alsóruha lehetett egybe szabott, vagy két részes is.

Hozzá térdi érő zoknit húztak, általában fekete színben és a térd alatt rögzítettek.

A keményített gallérú fehér inghez öltönyt viseltek. Napközben ez lehetett szürke, barna, sötétkék, míg a hivatalokban feketét hordtak. A nyakkendő elengedhetetlen volt, ugyanúgy, mint a zakó alatt a mellény is.

A nadrág színéhez illő barna, vagy fekete bőr cipőt vettek fel.

Forrás:lemagasin.eu 

A hűvös időben viselt kabát térd alá ért.

Chesterfield kabátok 1901-ből.

Az utcai viselet kötelező tartozéka volt a kalap, melyet igen változatos fazonban hordtak. Igen divatos volt a girardi kalap. Az öltözéket esetleg sétapálca, vagy esernyő egészítette ki. Ékszerként pecsétgyűrűt, hosszú láncos mellénybe dugott zsebórát viseltek.

A kép forrása: Gentleman's Gazette

Estélyekre, bálokba, színházba szmokingot, frakkot öltöttek, keményített és cserélhető elejű inggel.

Frakk és szmoking 1909-ből.

Ekkoriban a férfiak rövid frizurát hordtak, melyet gyakran pomádéval kentek be a jobb tartás érdekében. Divatos volt a borotvált arc, de a bajusz, és a szakáll viselet is.

Végezetül nézzünk meg néhány filmkockát James Ivory "Szoba kilátással" című, 1986-ban bemutatott filmjéből. Jenny Beavan és John Bright ezekért a kosztümökért 1987-ben Oscar díjat kaptak.

Kapcsolódó cikkek, amik még érdekelhetnek: a Századfordulós gyermekdivatról itt olvashatsz, az 1910-1920 közötti divatról pedig itt:

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó,1977. 

Itália a XVI.században nem volt egységes állam. (Területén számos kisebb-nagyobb hercegség, városállam, királyság és a pápai állam létezett.). A közöttük folyó diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat olykor belháborúk tarkították. Még a német, francia és spanyol külső fenyegetettség és harci cselekmények sem okozták a gazdasági és társadalmi viszonyok jelentős hanyatlását. Általánosságban elmondható, hogy a virágzó gazdaság megfelelő alapot adott ahhoz, hogy a polgárok viszonylagos jólétben éljék életüket és a művészetek pártolására is legyen igényük. Minden idők legnagyszerűbb művészei alkottak ebben az időszakban Itáliában a képző- a zeneművészet, az irodalom, az építészet stb. terén, maradandót és követendő példát mutatva  az utókornak. Ez az évszázad a reneszánsz fénykora, mely egyben a látványosságok, a pompa, a ragyogás időszaka. Máig csodáljuk palotáikat, templomaikat és a festők által megörökített mindennapjaikat. Az évszázad meghatározó családja még mindig a bankár ősökkel bíró Medici család volt. Ekkorra már oly hatalmas vagyonnal rendelkeztek, hogy nemcsak Firenze teljhatalmú uraivá váltak, de számos európai uralkodó családba is beházasodtak. (A fenti képen: Paolo Veronese: A Szűzanya imádása a Coccino család részéről 1571)

Agnolo Bronzino: I.Cosimo de Medici portréja (1519-1574)

A nemesi családok tagjai szerettek jól és divatosan öltözködni, így sok drága ruhájuk volt. Itália különböző területein elég jól elkülöníthető divatirányzatot követtek, de az idegen, főleg francia és spanyol hatások is érvényesülhettek. Azonban a felhasznált anyagokat, a színvilágot illetően mégis jellegzetes itáliai stílust alkottak. (Hogy hogyan öltözködtek az előző évszázadban, itt elolvashatod.)

Nézzük meg, hogyan is néztek ki ezek a színpompás ruhák, hogyan változott a szabásvonal egy évszázad során:

Női viseletek:

Általánosságban elmondható, hogy az 1500-as évek első évtizedeiben a szoknya fokozatosan a derékra került, a korábbi derék feletti részről. A sziluett is megváltozott. A karcsú, légies nőideált felváltotta a telt, gömbölyded idomok divatja. Így a ruha szabása is ehhez alakult, ezt hangsúlyozta.

A nők a hímzett, lábszárközépig, vagy földig érő, bő alsóruha alatt térdig érő buggyos alsónadrágot viseltek. Hozzá pamut harisnyát húztak, melyet térd alatt szalaggal erősítettek fel.

A képek forrása: The Metropolitan Museum of Art

Ebben az évszázadban jelent meg a fűző a nők ruhatárában olyan sikerrel, hogy kisebb szünetekkel majd 400 éven keresztül általános viseletté vált.Kezdetben a felsőbe varrt különböző merevítőkkel érték el a megfelelő szoros tartást, később külön ruhadarab lett belőle. A fűzőhöz, hogy a szoknya bővebb esést kapjon, kis farpárnát kötöttek a derekukra. (A farpárnákról bővebben itt olvashatsz.)

 Paolo Veronese: Kesztyűt tartó nő portréja, részlet

A brokátból, bársonyból, készült felsőruházat szűk felsőrészből és bő, esetenként uszályos szoknya részből állt. Lehetett elől nyitott és fűzött, vagy zárt. Dekoltázsa lehetett négyzet alakú, kerek, vagy V kivágású és galléros vagy teljesen zárt. Az ujja is igen változatos volt, a puffos, a bő, a hasított, vagy a szűk és csipke mandzsettás egyaránt megtalálható volt kis vállpuffal vagy anélkül. Mély dekoltázshoz használtak mellkendőt is. A gallér díszítéséhez pedig különböző formájú és méretű csipke gallérokat.

Mivel a fantázia nem ismert határokat, nézzünk néhány példát a teljesség igénye nélkül a különböző szabásvonalakra, időrendben:

Velence:

Tiziano Vecellio: Égi és földi szerelem,1514. Részlet

Paris Bordone: Hölgy képmása kesztyűvel, 1530.

Tiziano Vecellio: A szépség,1536 

Paolo Veronese: A szép Nani 1560

Francesco Montemezzano: Nemes hölgy portréja,1580-as évek

Firenze:

Andrea del Sarto(1486-1530) a művész felesége

Agnolo Bronzino: Toledói Eleonóra (I. Cosimo de Medici hitvese) kisfiával 1540-44.

Agnolo Bronzino: Lucretia Panciatichi portréja,1540

Toledói Eleonóra (1522-1562) ruhája, Museo di Palazzo Reale,Pisa

Jacopo Zucchi: Hölgy portréja

Ferrara:

Peter de Kempeneer: Hölgy portréja, kb.1530 

Spanyol hatású ruhák. Ezek az öltözékek láthatóan sokkal zártabbak, merevebbek voltak, mint az imént látottak. A spanyol divatról bővebben itt olvashatsz.

Alessandro Allori: Maria de Medici, 1555

Alessandro Allori: Isabelle de Medici esküvői portréja,1558

Lavinia Fontana: Bianca Capello de Medici toszkán nagyhercegnő és fia portréja 

Lavinia Fontana: Hölgy portréja kutyával, 1590

A ruházatra hűvösebb időben egy bő szabású, széles prémes galléros kabátot vettek fel.

Paolo Veronese: Livia da Porto Thiene és kislánya Deidamia képmása. 

A hajukat nemcsak a leányok, hanem az asszonyok is szabadon hagyták és általában kontyba rendezték. Fonatokkal, gyöngyökkel, ékszerekkel, díszítették. A század második felében Velencében furcsa divatot követtek. A frizura kis szarvacskákat kapott.

Paolo Veronese: Hölgy portréja, részlet

Francesco Montemezzano: Hölgy portréja,részlet

Santi di Tito: A fiatal Maria de Medici portréja, részlet

Alessandro Allori: Bianca Capello de Medici portréja, részlet

A cipő eleinte lapos talpú volt, majd az évszázad végére alacsony sarkot kapott. Bőrből, textilből készülhetett.

A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art

Az 1500-as évek második felében a velencei kurtizánoktól megirigyelve a nemes hölgyek is magasított talpú cipőkkel közlekedtek. Ez volt a chopine. Ennek a lábbelinek eleinte praktikus okai is voltak, hogy a szoknya ne érjen le a sárba, később a hóbort odáig fajult, hogy volt, aki 50 cm-es talpakon egyensúlyozott.

A nők szívesen viseltek gyöngy fülbevalókat, nyakláncokat, arany nyakékeket, drágakövekkel díszített öveket, gyűrűket.

Arany gyűrű opál kővel, 1550-ből. Museo Poldi Pezzoli, Milanó

Arany medál, Itália,késő XVI.század, Ermitázs.

Arany függő, Itália,XVI.század, Rijks Museum

 Lavinia Fontana: Hölgy fehér ruhában, részlet

Agnolo Bronzino: Fiatal leány képmása, részlet. 1541-45.

Nagy melegben zászlócskát formázó legyezőt használtak:

Tiziano Vecellio: Hölgy fehér ruhában legyezővel.

Hála az itáliai textilműhelyeknek, a ruhákhoz szükséges anyagokat könnyen be tudták szerezni.

Textiltöredékek a The Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből

Férfi viseletek:

A férfiak ruhatára is jelentőset változott az XV.század végi divathoz képest. A vékony, fiús testalkat divatját felváltotta a széles vállú, erőteljes, határozott férfi ideálja.

A férfiak combközépig érő inget és alsónadrágot viseltek. Az ing lehetett hímzett, kis fodorral a nyakán és a kézelőjén.

Férfi ing ,b.1560-80. Museo del Tessuto, Prato

Forrás: ercc-glaison.blogspot.ca

Az öltözethez harisnyát húztak, mely igen gyakran fekete színű volt.

A felsőruha, a kamizol, az évszázad során sokat változott. A kezdetben térd fölé érő, bő szabású, bő ujjú, széles vállú zeke fokozatosan rövidült, szűkült, végül egy testhez álló, csípőig érő fazont kapott. A korábbi igen változatos (szögletes, hasított, kerek, egyszerűen záródó stb.) nyakrész és a gallérja is változott, idővel magasabb és zártabb lett, majd kerek csipke vagy spanyol gallért kapott. A fekete hivatali viselet mindig bővebb és hosszabb volt, mint amit egyébként viseltek.

Amint rövidülni kezdett a zeke, úgy vált fontossá a nadrág. Ez eleinte egy combközépig érő rövidnadrág volt, amely az 1560-as évekre már egy kerek labdához hasonlított a sok töméstől. Majd szára hosszabb és szűkebb lett, végül térd alá ért. Az 1500-as évek első felében mai szemmel igen különös kiegészítője született a férfi nadrágoknak. Az ágyék részhez kis tömést varrtak, amely jellegzetes formája révén a férfias erőt szimbolizálta. Erről bővebben itt olvashatsz.

Tiziano Vecellio:Fiatal férfi sapkával és kesztyűvel. 1512.

Tiziano Vecellio: Férfi kesztyűvel. 1520.

Moretto da Brescia: Fortunato Martinengo Cesaresco portréja, 1542

Giovanni Battista Moroni: Nemes úr portréja,1555-56.

Giovanni Battista Moroni: A szabó. 1575-76.

Giulio Feltrio Della Rovere(1533-1578) halotti ruhája. Galleria Nazionale delle Marche, Palazzo Ducale, Urbino

Itáliai iskola: Velencei bál külföldi vendégek tiszteletére.Részlet kb.1580.

A ruhát lapos talpú, könnyű bőr cipő egészítette ki.

Férfi cipő kb.1590-ből.

Az öltözék igen jellegzetes darabja a zimarra, azaz a felsőkabát volt. Hossza többször változott, bő ujjal, vagy ujj nélkül is készült, prém béléssel, vagy anélkül. Díszítése, szabása, a férfias alakot hangsúlyozta.

Paolo Veronese: Iseppo (Giuseppe) da Porto gróf és kisfia, Adriano képmása

A ruházat kiegészítője lehetett még a combközépig érő köpeny, melyet magukra borítva,csavarva vagy felhajtva is viseltek.

Paolo Veronese: Férfi portré, 1576-78.

A férfiak rövid hajukhoz gondosan borotvált szakállt és bajuszt is viselhettek, de a sima, arcszőrzet nélküli férfi arc is sokszor visszaköszön a festményekről. Fejükre változatos fazonú, főleg barett formájú sapkát tettek, de divatos volt spanyol hatásra a bő, buggyos kalap is.

Tiziano Vecellio: Vicenzo Mosti képmása, részlet. 1526.

Tiziano Vecellio: Könyvet tartó férfi, részlet.1540.

Giuseppe Battista Moroni: Férfi képmása, részlet, 1570-78.

A ruházat fontos kiegészítője volt a kesztyű, és a bal oldalra erősített kard, és tőr. Ékszerként gyűrűket, és a zekén kívül hordott nagyobb szemű láncot hordták.

Tiziano Vecellio: Szürke szemű férfi portréja

Marshall Herskovitz  által 1998-ban rendezett "A velencei kurtizán" (Dangerous Beauty) című film éppen a XVI.századi Velencében játszódik. A film számára Gabriella Pescucci tervezett gyönyörű kosztümöket.

Kapcsolódó cikkek, amelyek még érdekelhetnek: Itt a reneszánsz báli etikett szabályokról olvashatsz,itt pedig egy különleges reneszánsz táncról, a voltáról. 

Felhasznált irodalom. Képes divattörténet, Corvina kiadó, 1977, Domanovszky Endre:Korok ruhái, Corvina kiadó,1979 , The Realm of Venus-Fashion and Style in Renaissance Italy (realmofvenus.renesanceitaly.net)   

Ha a skótokról hallunk, bizonyára sokunknak első reakcióként a skót szoknya, skót duda és skót viccek sztereotípiái jutnak eszünkbe. Eszünkbe juthatnak még történelmi kalandfilmek is, melyek kockáiról mindenre elszánt, lánglelkű, hősies, romantikus szereplőket ismerhetünk meg. (A képen: David Allan: Felföldi tánc c. festménye)

A skótok az 1700-as évek első felében sorsfordító éveket élhettek át. Ekkoriban Skócia még megőrizhette viszonylagos függetlenségét. A Felföldön (Highland), ahol a klán rendszer tovább élt, főleg a gael nyelvet, míg az Alföldön (Lowland) pedig a skót nyelvet beszélték. Egy klánhoz tartoztak a földesúr családtagjai és hűbéresei, valamint a földesúr birtokán gazdálkodók is. Az 1640-től zajló forradalmi törekvések hatására a katolikus II.Jakab (1685-1688) királyt elűzték a trónjáról. Majd 1706-ban kimondták Skócia és Anglia egyesülését, ezzel létrejött Nagy-Britannia. A skótok nem szívesen törődtek bele az egyesülés következményeibe. Megszűnt a skót parlament is, és a hagyományokhoz hű vezetők attól tartottak, hogy a skótok túlontúl átveszik az angol eszméket. A gazdasági- társadalmi különbségek is egyre fokozódtak Anglia és Skócia között, ennek hatására nőtt a távolság a felföldi és alföldi skótok között is. A felföldiek szerették volna a katolikus klánok tovább élését, míg az alföldi skótok jobban elfogadták az angol politikai és vallási vezetést. Az 1746-os cullodeni ütközet elsöpörte a függetlenségi törekvéseket és a skótok teljes vereségével ért véget. A csata elvesztése egyben egy életforma, egy kultúra és a klánok végét is jelentette. A tartan viselését betiltották, a jakobitákat ( II.Jakab és leszármazói hívei) pedig üldözték.

Ezek miatt az események miatt érdekes, hogyan is öltözködtek ebben az időben a skótok. A hagyományos viseletek éppúgy megtalálhatók voltak, mint a rokokó stílusjegyekkel bíró öltözetek is. A társadalmi különbségek a ruházaton leginkább annak anyagában és díszítettségében jelentek meg. Ezért e cikk terjedelmi korlátai miatt most csak általánosságban nézzük meg, melyek voltak a legfontosabb ruhadarabjaik.

Mind a férfi mind pedig a női öltözködésben megjelent a tradicionális tartán. A tartán gyapjúból szőtt, függőleges és vízszintes vonalak kereszteződéséből eredő mintás textil. Minden klán más és más színű és mintájú anyagot használt, ezzel is megkülönböztetve magukat más klánoktól. Hogy hogyan bírták megjegyezni egymás tartánjait, ez számomra rejtély, mindenesetre egyfajta megkülönböztető névjegyként sikeresen működött.

Különböző klánok tartánjai.

Férfi viseletek:

Erre a korszakra elmondható, hogy a férfiak ruhatára több érdekességgel is szolgálhat számunkra.

A vászon alsóing combközépig ért. Ujja bő volt, nyaknál a gallér alatt zsinórral záródott, ujján sokszor a rokokó divat szerint fodor vagy csipke dísszel.

Az alsóinghez vették fel a kiltet, a skótok hagyományos viseletét. Ez kezdetben nem szoknya volt, hanem egy nagyobb méretű textilből gondosan hajtogatott felsőruházat, mely térdig, vagy picivel a fölé ért. (Szoknyává csak a XIX.században rövidült). Az anyagnak kb. a fele képezte a kilt fő részét, amit derékban övvel fogtak össze. A textil további részét pedig sokoldalúan használták ki. Dísztűvel összefogva és a vállon átvetve, vagy szétnyitva köpenyként, esetleg leengedve is hordták.

A kép forrása: Ann Jordan,Pinterest

A módosabb férfiak hűvösebb időben tartánnadrágot, trews-t hordtak. Ez egy tartánból készült feszes, harisnya szerű nadrág volt, a trews. Továbbá az angol módi hívei térdnadrágban és térdharisnyában feszítettek.

Sir John Hynde-Cotton felföldi ruházata 1744-ből. National Museums of Scotland

A mellény fölé zekét öltöttek. Ez lehetett rokokó szabású, széles visszahajtott mandzsettával, oldalt nagy zsebekkel, de lehetett egyszerűbb, hagyományos fazon is. A nyakukra kendőt tekertek.

Királyi íjászok egyenruhája.

Egy kabát, amit a cullodeni csatában viseltek 1746-ban. Kelvingrove Art Gallery and Museum, Glasgow.

Sir Henry Raeburn: (1756-1823): Niel Gow (1727-1807) skót hegedűs és zeneszerző portréja

A férfiak a kilthez szövetből készült térdzoknit húztak, melyet piros-fehér kockák díszítettek. Ez volt a cath dath.

Felföldi katonák 1744-ből.

A zoknira hagyományos tehén-vagy szarvasbőr bocskort (thonging, brogan), vagy csatos fekete bőr cipőt, esetleg csizmát húztak.

David Allan: Felföldi esküvő című képének részlete (1780)

A fejükre különböző formájú és fazonú sapkát tettek. Egyik jellegzetes sapkájuk a kerek gyapjú sapka, a boineid volt, mely készülhetett tartan anyagból is, de általában szürke, kék vagy barna színű gyapjúból varrták. A laza felső részt szoros karima tartotta a homlokon. Tetejére pompon, vagy tollbokréta került.

 Major James Fraser of Castle Leathers, 1730. (részlet)

Amikor a sapka szegélye készült tartan anyagból, ez volt a balmoral vagy boinead biorach:

David Allan: Felföldi tánc című képének részlete

Az öltözet fontos kiegészítője volt a tüsző (sporran) Ez az övre erősített, és ágyékon viselt bőr vagy textil szütyő állítólag nem csak tárolási funkciókat, hanem hogy úgy mondjam, védelmi funkciókat is ellátott.

XVIII.századi tüsző. A kép forrása: i.pinimg.com 

Az övre kerülhetett a speciális skót tőr is, a dirk, valamint a pisztoly és lőportartó.

A kép forrása: Joanna Maria, Pinterest

A skót férfiak a vállig érő hajukat leengedték, vagy hátul összefogták. Hordtak rövid hajat is. Akik a rokokó divatnak hódoltak, fehér parókát viseltek.

Allan Ramsay (1713-1784) skót portréfestő önarcképe. A művész haját oldalt göndörítette, hátul összefogta.

Allan Ramsay: Norman MacLeod (1705-1772) portréja.A "Gonosz Ember" becenévre hallgató politikus tartánjához parókát visel.

A ruházathoz tartozott még a plaid, azaz a klán mintáját hordozó tartán anyagból készült meghatározott méretű anyag, melyet a vállon átvetve, a klán jelképét ábrázoló csattal összetűzve a ruha fölött viseltek. 

Női viseletek:

A nők a bő, bokáig érő alsóruha felvételét követően térdig, vagy combközépig érő pamut harisnyát húztak, melyet a térd alatt szalaggal rögzítettek.

Részlet David Allan: Felföldi esküvő című képéről

Majd az alsóruhára felöltötték a fűzőt.  A fűzőbe ezután merevítő pálcát dugtak a két mell közé. Ettől biztosan nagyon szép egyenes tartása lett minden nőnek, de hogy mennyire volt kényelmes, az már más kérdés.

Fűző 1770-1780-ból, Skóciából. National Gallery of Victoria

A fűzőre farpárnát kötöttek, hogy a fölé kerülő szoknya a megfelelő tartást megkapja.

Egy filmkocka az Outlander c.filmből

A farpárna fölé alsószoknyák kerültek,legalább egy, de lehetett több is, majd következett a szoknya. Ennek szabása lehetett egyszerű, mindenhol egyformán bő, és lehetett robe á l'anglaise stílusú is, attól függően, hogy viselője mennyire követte a legfrissebb angol divatot.

Ez utóbbi esetében a háromnegyed ujjas, mélyen dekoltált, elöl nyitott felsőruhát fűzéssel, vagy kapcsokkal vagy gombokkal rögzítették. Viseltek a szoknyához kis, derékban szűk, majd csípőig, vagy combközépig bővülő kabátkát is, de az ábrázolásokon láthatók egyszerű, egyben szabott ruhák is.

Fraser tartán ruha, Inverness, Museum and Art Gallery

Helen Murray of Ochtertyre képmása 1745 előtti időből. 

Allan Ramsay: Flora MacDonald (1722-1790) jakobita hölgy portréja

A felsőruházat kiegészítője volt egy a férfiakénál hosszabb plaid, az arisaid vagy earasaid, melyet a mellnél, vagy a vállon –attól függően, hogy hogyan vették fel- díszes csat fogott össze. Ha szétbontották az anyagot, derékban az övre erősítették, ekkor úgy nézett ki kb., mintha egy takaróba burkolóztak volna. Hűvösebb időben a fejre téve is viselték.

Albert Kretschmer(1825-1890) képén egy hosszú sálként viselt arisaid-ot látunk.

 Az arisaid rögzítését díszes brossokkal oldották meg, melyek anyáról lányára öröklődtek. Ezek lehettek aranyból, ezüstből, vagy más fémből is. A szív alakú brossokat luckenbooth-nak hívták.

Felföldi bross a XVIII.századból. forrás:Bonhams

Az arisaid felett viselt tartankendőt tonnag-nak hívták. 

Használták a mellkendőt is, azaz a dekoltázst eltakaró fehér kendőt is (a francia divatban ez a fichu)

Philip Mercier: Osztrigás lány 1756.

A nők cipői fekete bőrből készültek, kis sarokkal és csat díszítéssel.

David Allan: Felföldi tánc, részlet

A leányok frizurájukat szalagdísszel kötötték meg (snood, vagy stiom). A hátul összefogott hajuk alatt áthúzott szalagot a fejtetőn masniba rendezték.A házas nők un. kertch-et ,vagy gaelül breid caol-t, egyfajta főkötőt kötöttek a fejükre. A fodros főkötő, a mutch is divatosnak számított. Aki az angol módi szerint öltözködött (azaz a francia divatot követte), fehér parókát viselt.

Snood.

Kertch. Részletek David Allan: Felföldi tánc című képéról. A teljes képet a cím alatt, fentebb találjátok.

 Cosmo Alexander(1724-1772): Egy jakobita hölgy portréja. A nőalak mutch-ot visel.

Végezetül nézzünk meg pár kockát  az Outlander című tv. sorozatból. 

Ha érdekel a korszak divattörténete, olvasd el a rokokó divatról szóló cikket itt, vagy a caraco nevű kiskabátról szóló cikket itt, vagy böngéssz kedvedre a tartalomjegyzékből. 

Felhasznált irodalom: Aberdeeni Magyarok, Skót felföldi viseletek. 

Hősiesek, bátrak, megvédik a gyengéket, hódolattal viseltetnek a nők iránt. Ez a romantikus képzet él bennünk, ha meghalljuk ezt a szót, lovagok.

A lovagság intézménye kb. a VIII.-IX.században jelent meg a Nyugat-Európai országokban, majd  elterjedt  Európa más országaiban is. Fénykorát a XIII-XIV.századra tehetjük. Végét a modern harcászati eszközök elterjedése jelentette a XVI.században.

A lovagok általános értelemben azok a tehetős , fegyveres lovas harcosok voltak, akik megengedhették maguknak a drága fegyverzetet, páncélzatot, s így szolgálták az uralkodót, vagy nagyobb földbirtokos urukat. Továbbá lovagok voltak azok a szegényebb nemesek is, akiknek a rajtuk lévő felszerelésen és a lovukon kívül egyéb vagyonuk ugyan nem volt, de hűségesküt tettek valamely földesúr szolgálatában. S azok is, akik valamely egyházi, vagy világi rend tagjaiként fegyveres szolgálatot láttak el.

Hogyan is öltözködtek a lovagok? Az öltözéket minden korban igyekeztek akként alakítani, hogy az a viselője testi védelmét szolgálja a harcok során, oltalmat adva a vágó,szúró és egyéb fegyverektől és a gyilkos nyílvesszőktől. Az évszázadok alatt annyiféle sisakot, páncélzatot, kardot fejlesztettek ki, hogy ebben a cikkben lehetetlenség mindegyikről kor szerint részletesen említést tenni. Ezért engedjétek meg, hogy most itt csak általánosságban nézzük meg az egyes ruhadarabokat. (A fenti képen Orlando Bloom a Mennyei Királyság című filmben)

A ruházat részei:

A vászon, vagy len alsóing a XI-XIII.század elején még bokáig, majd rövidülni kezdett, és végül csak csípőig ért. 

 Cantigas de Santa Maria kódex, XIII.század eleje 

Az alsónadrághoz kötötték a harisnyaszárakat. (A nyugat-európaiak csak a keresztes hadjáratok révén ismerkedtek meg az arabok által közkedvelt nadrággal.)

A cipők bőrből készültek és eleinte bokáig értek és zsinórral, csattal záródtak. Ismerték a hosszabb szárú cipőt is, majd később már a csizmát is. A lábbeliknek ekkoriban még nem volt sarkuk.

Cipő a XIV-XV.századból. Forrás: National Museum of Ireland 

Csizma a XIV.századból. Novgorodi Múzeum  

Az ingre egy vastag, tömött,steppelt vászonkabát került, az un. gambeson. Ez kezdetben térdig ért, elől-hátul és oldal hasítékkal, majd ez is rövidülni kezdett, s a XV.század végére már csak a csípőt takarta. A gambeson vastagsága miatt szintén a testet védte, illetve a felé kerülő láncing és páncél súlyát volt hivatva eloszlatni. Megkötővel, bőr csattal, később gombbal záródhatott. Érdekesség, hogy kánikulában sem volt melege a viselőjének, mert annyira átizzadt, hogy a nedvesség kellemes hűs érzetet adott.

Gambeson ábrázolása a Morgan Biblia vagy Keresztes Biblia, vagy más néven Maciejowsky Bibliából. (1240-1250)

A lábszárat különböző módokon próbálták meg védeni. Kezdetben fáslival tekerték be lábszárukat egészen térdig. A harisnyaszárra húzhattak steppelt vastag nadrágszárakat is, amelyre aztán az övre erősített lánc nadrágszárak kerültek. Később ezt felváltották a különböző lábvértek.

ULB-Düsseldorf MS-A-2 Biblia Sacra

Freskó, Abbazia di Viboldone, kb.1350-1370.

A gambeson fölé vették fel a sokszor 13-15 kg súlyú láncinget. A későbbiekben a láncingre páncélt erősítettek, illetve léteztek olyan páncélzatok, ami alatt nem volt láncing. Kis lemezek összeszegecselésével is készítettek vérteket. A láncszemeket többféle fűzési technikával fűzték össze. 

Ilyen, amikor a szemeket egyesével kalapálják ki, majd összefűzés után apró szegekkel rögzítik.

A láncingre jött a fegyverköpeny, amely ujjatlan, vagy rövid ujjú vászon öltözet volt, derékban övvel összefogva. A funkciója eredetileg az volt, hogy az alatta lévő fém viseletet óvja a tűző napon való felmelegedéstől, illetve a fém csillogását megakadályozza, amivel az az ellenség figyelmét felkelthette volna. A fegyverköpeny kezdeti natúr színét később felváltották a színpompás öltözetek. A rajta lévő címerek üzenték, hogy mely család, vagy mely hűbérúrhoz tartozik viselője. A lovagrendek tagjai rendük jelképeit varratták fegyverköpenyeikre.

Imádkozó lovag ábrázolása a Westminster Zsoltároskönyvből kb.1250-ből. 

Ulrich von Lichtenstein lovag a Manesse Krónikában.

A különböző vértek kialakítása, díszítése mindig jellemző volt az adott korra. Mivel egyedül nem lehetett felvenni, az apródok és szolgák feladata volt a több darabból álló páncélzatba felöltöztetni a lovagot. Szó szerint életbe vágóan fontos volt, hogy minden darab megfelelően illeszkedjen viselőjén, ezért egyedileg, méretre készültek, egy kisebb vagyonért.

Késő német gót vértezet, 1480. Kunsthistorisches Museum, Bécs.  

A fejet érhető csapások védelmére a XI-XIII.században vastag sapkára lánccsuklyát vettek fel. A sapka védte a fejet és a nyakat, valamint egyúttal eloszlatta a lánccsuklya súlyát is. A lánccsuklyára sisak is kerülhetett. A sisakok formája, kivitelezése az évszázadok alatt igen változatos volt. Léteztek csőrös sisakok, vagy olyanok is, ahol a sisak tetején szarvak, vagy állatfigurák ékeskedtek.

Sisakos lovag a Manesse Kódexben. Kb. 1305-1340.

A fém ruházat óvása érdekében, illetve a hűvös idő ellen is köpenyt viseltek. Ez lehetett félkör alakú, elöl csattal összefogva, vagy csuklyás is.

Köpenyes lovag a Manesse Kódexben.  

A kéz védelme érdekében láncszemekkel, később lemezekkel megerősített kesztyűt húztak.

A király előtt térdeplő lovagok  a "De Lisle Psalter" kódexből (1288-1344)

A lovagi felszerelés részét képezték a kardok. Eleinte rövidebb, úgynevezett egykezes kardok lógtak az oldalukon, majd később a hosszabb és vékonyabb pengéjű hosszúkardok. Léteztek ún. "másfélkezes" és kétkezes kardok is, illetve óriási hosszú, pallosok is. A kardok általában az adott személynek készültek, figyelembe véve magasságát, tenyér méretét. Sokszor azonban apáról fiúra öröklődtek a családi vagyont is képező fegyverek. További fegyverek lehettek még: tőr, lándzsa, íj, buzogány, csatacsillag, fokos stb.

A vívás művészetét apród koruktól gyakorolták a lovagok, hogy mire a csatatérre kerülnek, a lehető legmagasabb szinten tudjanak harcolni saját életben maradásuk érdekében is. Számtalan vívókódex maradt az utókorra, főleg német és itáliai mesterektől. A legrégebbi jelenleg ismert 1310-ből, az ún. I.33. kódex. Ezek a vívókönyvek nemcsak a kardvívást oktatták, hanem tanították pl. a tőr használatát, a botvívást, lándzsaharcot, vagy a sarló harci eszközként való használatát is. (Számunkra itt és most az e kódexekben ránk maradt viseletek bírnak jelentőséggel.)

Az öltözetet az övre akasztott szütyők, táskák, pénztárcák tették teljessé.

Ezek az ábrák igen szemléletesen mutatják, hogy miből is állt egy-egy lovag ruhatára:

Templomos lovag, XII.század

Lovagi viselet, XIV.század

Az egyházi alapítású lovagrend tagjai életét szigorú regulák szabályozták. Fegyverköpenyükön, köpenyükön mindig megjelent a lovagrend címere.

 A Német (Teuton) Lovagrend lovagja a Manesse Kódexben.

Végezetül pedig nézzünk meg néhány kockát Ridley Scott 2005-ben bemutatott Mennyei Királyság című filmjéből. A kosztümöket Janty Yates tervezte. 

Az Ispotályos Johannita Lovagrend fekete ruházata.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend címerét viselő lovagok.

A Templomos Lovagrend ruházata.

Kapcsolódó témák, amik érdekelhetnek: Előkelő viseletek a XII.században, Lovagok és hölgyeik (Gótikus viseletek a XIII.-XIV.században)

Ha egyéb témájú cikkeket is szeretnél olvasni, ebben a tartalomjegyzékben válogathatsz kedvedre.

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó,1977, Steven Runciman:A keresztes hadjáratok története,Osiris kiadó,1999, Michel Patroureau:Figures de l'héraldique, Zombori István: Lovagok és lovagrendek,Kozmosz könyvek 1988. 

Készítettem Nektek egy jegyzéket, hogy könnyebben tudjatok keresni az írások között:

Divattörténet

Ókor:

- Divat az Ókori Egyiptomban

- Rómában mint a Rómaiak

- Létezett-e divat az ókori görögöknél?

- Hogyan öltözködtek a kelták? 

Középkor:

- A vikingek viselt dolgai

- Brokátok,selymek,drágakövek (bizánci öltözködés)

- Előkelő viseletek a XII.században

- Egy lovag ruhatára (Egy lovag harci viselete általánosságban)

- Lovagok és hölgyeik (gótikus viseletek a XIII:-XIV.században)

- Kúpok,csúcsok, süvegek, a XV.századi burgundi divat furcsa fejdíszei

Újkor:

- Rómeó és Júlia ruhatára ( Előkelő viseletek a XV.századi Itáliában )

- Ágyékpárna, libamell és farpárna (fura tömések a reneszánsz viseleteken)

-Valóban olyan deltás fickó volt VIII.Henrik? Mit viselt a ruhája alatt I.Erzsébet? (Tudor-kori viseletek Angliában)

- Divat a reneszánsz Itáliában (Előkelő viseletek a XVI.században)

- Barett sapka, hasított ruhák és tehénszájú cipő (német stílusú ruhák a XVI.század első felében)

- Malomkerék gallér és a merev spanyol divat (divatirányzat a XVI.században)

- Gyermekek a ruha szorításában (gyermekdivat a XVI-XVII.századi Nyugat-Európában)

- Holland viseletek a XVII.században

- Patyolat, dolmány,vállfűző és mente ( XVII.századi magyar főúri viseletek)

- Rizsporos parókák, és amikor csak oldalazva fértek be az ajtón (a rokokó divat,1730-1789)

- Skót viseletek a XVIII.században 

- Caraco, egy praktikus kabátka a XVIII.században

- Az angol módi és a királyné alsóinge (az 1780-as évek nyugati divatja)

-Milyen volt a divat Madame Récamier és Jane Austen korában? (Divat 1795-1820 között)

- Mit viselt Miss Bennett és Mr. Darcy? (Jean Austen korának divatja, rövidebb értekezés)

- Amikor a polgárság diktálta a divatot (a romantika és a Biedermeier, kb.1820-1840)

- Divat a gépek és a népek forradalma idején (az 1840-49 közötti divat)

- Divat az 1850-es években

- Milyen volt az 1880-as évek divatja? 

- A krinolin és a turnűr ( divattörténeti furcsaságok a XIX.század második felében )

- Sonkaujj és homokóra sziluett (a Századforduló divatja)

- Sportos nők a Századfordulón I.rész, nyári sportok

- Sportos nők a Századfordulón II.rész, téli sportok

- Háztartásforradalom az 1900-as évek fordulóján

- Tollas fejdísz és mokaszin (Észak-amerikai indián viseletek a Századfordulón)

- Dédanyáink strandruhái (nyaraló és fürdőruhák a XIX. században és a XX.század elején)

- Milyen volt a menyasszonyi ruha divat a XIX.században? 

XX.század:

- Divat a XX.század hajnalán (az 1900-1910 közötti időszak divatja)

- Masnik, loknik és gombos cipők (gyermekruhák a Századfordulón)

- Iskolásnak lenni a Századfordulón

- Reformruhák és a szecessziós divat a Századfordulón 

- Bukjel szoknya, óriás kalapok és uniformisok (az 1910-1918 között időszak divatja)

- Bubi frizura, flapper lányok és a charleston (az 1920-as évek divatja)

- Az art deco és a divat 

- A nőies nők és a férfias férfiak divatja (az 1930-as évek ruhatára)

- Sport és szabadidő ruhák az 1930-as években 

- Régmúlt idők menyasszonyai 2.rész (menyasszonyi ruhák 1930-1989 között) 

- Divat hadilábon (az 1940-es évek divatja)

- "Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának" (az 1950-es évek divatja)

- Az űrkorszak, a The Beatles, a hippik és a divat az 1960-as években  

- Guba a gubával, avagy tiltó rendeletek és a magyar népviseletek

- Tudtad? A gyászruha nem volt mindig fekete színű Magyarországon

Tánctörténet:

- Milyenek voltak a középkori táncok?

- A basse danse, a XV.századi kifinomult és méltóságteljes tánc

- Hogyan báloztak reneszánsz eleink?

- A volta, az „erkölcstelen és bűnös” tánc

- Amikor a rossz tánctudásért kegyvesztettség járt (a barokk báli táncokról röviden)

- Mik ezek a titkos jelek a papíron? (a táncírás történetéről röviden)

-Reneszánsz táncház egy oktató szemével (táncházi tapasztalatok)

Zenetörténet:

- Rock éjjel-nappal (a rock and roll az 1950-es években)

Minden más:

- Juhari Zsuzsanna-díj 2021. 

- Mivel játszottak dédszüleink? ( Gyermekjátékok az 1800-as évekből és az 1900-as évek elejéről) 

- A Contrapasso ruhatára (itt a ruhás ládánkba kukkanthatsz be)

- Hogyan kívántunk boldog új évet az internet előtt? (újévi képeslapok 1900-1970) 

- Juhari Zsuzsanna díj 2017

- Boldog karácsonyt Századfordulós képekkel

Az 1940-es években, a II. világháború alatt, főleg a megszállt területeken az öltözködést leginkább a szükség diktálta és nem a divat. A textilgyárak, bőrgyárak hadi célokat szolgáltak ki, nem pedig a divatipart, így a konfekció ruhák gyártása is minimálisra csökkent, illetve a divatszalonok sem tudták a korábban megszokott nagy kollekciókat felmutatni. Az általánosan jellemző áruhiány miatt a hétköznapi életben is a praktikus, kényelmes és megfizethető ruhákat keresték.

Ugyanakkor, főleg az amerikai filmiparnak köszönhetően a filmvászonról mosolygó sztárokat szerette volna utánozni mindenki. A hadiállapotok miatt sok francia divatcég Amerikába tette át székhelyét. Mindezek hatására a divat irányítója ebben az időszakban az USA lett.

A háborút követő években lassan indult újra az élet. A rommá lőtt városokban az élelem volt a leginkább keresett árucikk, így a jobb minőségű ruhadarabok igen gyakran csereeszközként is szolgáltak az élelmiszer piacon. A lebombázott gyárakat is újra kellett építeni, így még egy darabig az olcsó anyagok szolgáltak ruházati alapanyagul.

Milyen is volt tehát ennek az időszaknak a divatja? Mik voltak a fő jellemző stílusjegyei? Nézzük meg általánosságban, mik voltak a legfontosabb ruhadarabok! (A sportruházatról – annak terjedelme miatt – majd egy másik cikkben olvashattok.)

Női ruhák:

A ’40-es években a nem bonyolult, egyszerűbb szabású viseleteké volt a főszerep. A váll hangsúlyozása, a derékban szűk szabás, majd a térdig érő lágy esésű szoknyák, illetve a bő szárú nadrágok révén elért "A" vonalú fazon volt a jellemző.

Alsóneműk:

A melltartót és bugyit kombinéval kiegészítve vették fel a ruha alá. 

Ugyan a fűzők divatja már régen leáldozott, azonban a kis kellemetlen hurkák eltüntetéséhez jó szolgálatot tett a  gumírozott szorító harisnyatartóval:

1940-es modell. Forrás: The Metropolitan Museum of Art

Az évtized végén furcsa őrület vette kezdetét, mely aztán az 50-es évek elején tetőzött. A mell hangsúlyozására eleinte labda alakú, később hegyes, kúp alakú melltartókat dobtak piacra, amelyek, valljuk be őszintén, elég természetellenes külsőt kölcsönöztek viselőjüknek. Ez volt a „Bullet bra”.

Modell az 1940-es évek végéről. Forrás: The Metropolitan Museum of Art

Miután a DuPont cég 1939-ben a nylonharisnya tömeggyártásába fogott, az új, olcsóbb termék fokozatosan kiszorította a selyemharisnyát a piacról. A sima, testszínűnél kicsit sötétebb változaton kívül divatos volt a hátul varrott is.

Aki a háborús viszonyok miatt nem tudta beszerezni a harisnyáját, az festékkel imitálta annak színét és ceruzával rajzolta a vádlijára a varrási csíkot:

Az 1941-ben készült képen harisnyákat festenek a lábakra éppen. Forrás: Dead Fred's Genealogy Photo Archive, facebook.

A súlyos harisnyahiány teremtette meg a bokazokni-szoknya fura kombinációját.

A felsőruházat:

Az 1940-es évek felsőruházatára általánosan jellemző volt, hogy válltöméssel, puffos ujjakkal hangsúlyozták a vállat. A ruha derék picit feljebb került, s a szoknyák lágy eséssel, enyhén bővülő, térdig érő fazonnal biztosították az új, divatos „A” sziluettet. A nyakkivágás rendkívül változatos és fantáziadús volt, lehetett V alakú, kerek, kulcs formájú, ráncolt, keresztezett, stb. Egyformán divatos volt a szoknya-blúz párosítás ugyanúgy, mint a szépen szabott ruha is.

Forrás:vintagedancer.com

Coco Chanel újítása nyomán a női divatban is helyet kapott a tweed anyag. Az ebből készült kosztümök melegek, kényelmesek és praktikusak voltak. Az 1940-es években a zakóba válltömés került és a gallér, valamint a gombolás is a férfi öltönyökéhez lett hasonló. Összességében mégis nőies külsőt adott viselőjének.

Szintén Coco Chanel volt az, aki a női ruhatárba becsempészte a nadrágot még húsz évvel korábban. A 30-as években is sok filmsztár hordta, de igazán csak ebben az évtizedben lett általános viselet, melyet leginkább Marlene Dietrichnek köszönhetünk. Ő volt az, aki rendszeresen hordta hétköznapi és alkalmi változatban is megmutatva ezzel, hogy egy nő nadrágban is lehet csinos és elegáns.

Marlene Dietrich 1948-ban.

1947-ben Párizsban, mintegy a "háborús divat" ellensúlyozásaként, új divatirányzat kezdte szárnyait bontogatni. Christian Dior kollekciója, melyet csak „New Looknak neveztek a Harper’s Bazaar főszerkesztője nyomán, egy merőben új és eredeti vonalvezetést mutatott. Gömbölyű vállak, karcsúra fűzött derék, bő, repdeső szoknyák jellemezték, ami a szűkös időkben elég nagy botrányt okozott. Azonban az ötlet valahol gyökeret vert a divattervezők fejében, mert a következő évtized már ezen stílusjegyek fényében kezdődött.

Az estélyi ruhák is az „A” vonalat követték. Ha ujjal készült, válltömést, vagy puffot kapott. Ha ujjatlan volt, pántja lehetett egészen vékony spagetti jellegű is. Christian Dior 1947-es estélyi ruhája persze szűk derekával és rengeteg anyagot felemésztő bő szoknyájával különlegesnek számított.

Christian Dior,1947. Forrás: The Metropolitan Museum of Art

A női kabátok férfias szabásvonalat kaptak. Széles vállak, szűkre szabott, vagy övvel összefogott derék, „A” vonalban bővülő térdig érő alj, egy vagy páros soros férfi öltönyhöz hasonlatos gombolás jellemezte.

A kép forrása: glamourdaze.com

A változatos fazonú cipők is az egyszerűség és kényelem jegyében készültek. Az áruhiány miatt a bőr helyett sok esetben használtak textilt, papírt, hálót, még különböző fa alapanyagokat, és kengurubőrt is.

Hajviseletek:

A természetesen hullámosnak ható loknis, vállközépig érő frizurák lágyan keretezték az arcot. Különböző tűzési módokkal, masnikkal, hajpántokkal igen változatossá lehetett tenni.

Nemcsak kosztümhöz, vagy kabáthoz, de egyszerű ruhához is kalapot tettel a fejükre. Lehetett kis kerek barett, férfias fazon, vagy turbán szerű, stb. is.

 Forrás:vavoomvintage.net

Hétköznapi, alkalmi retikülök és táskák, valamint kesztyűk tették teljessé az öltözetet.

A kép forrása:retrowaste.com

Férfi viseletek:

A ruha alatt a férfiak atlétát, pólót és alsónadrágot hordtak.

forrás:vintagedancer.com

A felsőruházat alapvetően nem változott az előző évtizedekhez képest. Öltönyt viseltek napközben és alkalomra is. Általában barna, kék, szürke árnyalatokkal, feltűnően nagy válltöméssel, széles gallérral,derékban szűkebb fazonban készültek egysoros vagy kétsoros gombolással. A  zakó alá galléros inget vettek fel, mely lehetett fehér, vagy színes is. Hozzá nyakkendő dukált.

A katonai formaruházatból számos ruhadarab hétköznapi viseletté vált. Ilyen volt pl. a repülősök bőrdzsekije,

vagy a katonai zsebes ingek:

forrás: imagehosty.com

A nadrágok, melyeket övvel, vagy nadrágtartóval is felvettek, még mindig bő szárúak voltak, mint a 30-as években.

Forrás:what-i-found.blogspot.com

Minden férfi szekrényében ott lapult egy-két kötött mellény, vagy pulóver is:

Forrás:blackcardigan.net

Estélyeken, bálokban frakkban, szmokingban jelentek meg, keményített fehér inggel, és csokornyakkendővel:  

A térdig érő, széles galléros, széles vállú kabátok deltás külsőt kölcsönöztek viselőjüknek. Készültek övvel és anélkül is. 

A cipők fekete vagy barna színűek voltak. Anyagukkal kapcsolatban ugyanaz volt a helyzet, mint a női cipők esetében. 

Az öltönyhöz, kabáthoz kalap illett. Pl. a széles karimájú, csapott fedora, vagy a homburg kalap, a ’20-as évektől töretlen népszerűségnek örvendett.

Humphrey Bogart fedora kalapban.

 A férfiak rövid hajukat oldalra vagy hátra fésülték. Aki igazán elegáns szeretett volna lenni, zselével rögzítette. A bajusz és a szakáll nem volt divatban. 

Végül nézzük meg, kik is voltak azok az amerikai filmcsillagok - a teljesség igénye nélkül- akikért a mozilátogatók rajongtak:

 Katharine Hepburn, aki az öntudatos, sportos, energikus nőideált testesítette meg.

 Lauren Bacall

 Bette Davis

 Cary Grant

Clark Gable

 Gregory Peck

Kapcsolódó cikkek, amik még érdekelhetnek: A bubi frizura, a flapper lányok és a charleston (az 1920-as évek divatja), A nőies nők és férfias férfiak divatja (divat az 1930-as években), Rock éjjel-nappal (a rock and roll az 1950-es években)

 Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina Kiadó,1977, A magyar divat 1116 éve,Absolut Media Zrt.2012.

Ugyan kit ne ragadott volna magával Karl May, vagy J.F.Cooper indián regényeinek romantikus hangulata. Az indián szó hallatán biztosan sokak előtt egy tomahawkot lengető, vad harcos képe jelenik meg. Vagy sokan emlékezhetnek még a Gojko Mitić vagy Pierre Brice főszereplésével készült német (NDK-s és NSZK-s) kalandfilmekre is. (A képen Yellow Shirt hunkpapa sziú törzsfőnök. Fotó: Frank Rinehart, 1898)

Pedig a valóságban egyáltalán nem volt romantikus a sorsuk. 

Észak-Amerika indián őslakossága nagyon sokszínű volt, és hatalmas területen éltek a Sarkvidéktől Mexikóig. Megkülönböztettek pl. síksági, fennsíki, kaliforniai indiánokat többek között és ezen belül számtalan törzset (pl. navahó, apacs, sziú, dakota, stb.)

Az 1870-90-es években még mindig harcok dúltak az amerikai hadsereg és különböző törzsek között, illetve harcoltak egymással az indiánok is. Az 1887-es Dawes törvény (Általános elosztási törvény) kijelölte a területeket, majd az 1900-as évek elejére tulajdonképpen befejeződött az őslakosság rezervátumokba tömörítése. A törzseket a törzsi tanács irányította, élén a törzsfőnökkel. A spirituális vezető a sámán volt. A törzs tagjai – földrajzi elhelyezkedéstől függően gazdálkodással, vízkultúrával vagy gyűjtögetéssel és vadászattal, vagy esetleg ezekkel vegyesen foglalkoztak korábban.

A rezervátumok létrejötte után a törzsi vezetők hatalmi köre értelemszerűen lecsökkent, de még mindig ők irányították népüket. A szövetségi kormányzati rendelet értelmében a törzsek a helyi joghatóságoknak, a katonaságnak, majd az Indiánügyi Hivatalnak voltak alárendelve. A törzsi területek a töredékükre csökkentek, és a földbirtoklás szokásjoga csak egy ideig maradhatott fenn.

Az ide telepített emberek, ha korábbi, szabad életmódjukat már nem is tudták maradéktalanul folytatni,  igyekeztek legalább ősi szokásaikat, viseleteiket megőrizni. Az indiánok a mindennapi életben, így az öltözködésben is a természet adta lehetőségeket használták ki maximálisan. Kézműves technikáik magas szintjéről árulkodnak a fennmaradt ruhadarabok és leírások.

Fotográfiákról is láthatjuk, hogyan és miként öltözködtek.

A ruházat törzsenként más-más jellemzőkkel bírt, amik alapján könnyedén fel lehetett ismerni hovatartozásukat. A törzsi hovatartozáson kívül a törzsi társadalmon belül elfoglalt helye és természetesen a neme is meghatározta, hogy ki milyen ruhát hordott. A viselt színeknek és hímzésmintáknak kiemelt jelentősége volt.

A Századfordulón készült indián fényképek tanulmányozásakor akadhatunk olyan felvételekre is, amikor a fotóalany vegyes, indián és „fehér” ruházatban látható.

Természetesen ebben a cikkben az összes törzs viseleteit felsorolni képtelenség, így az általánosan hordott, legjellemzőbb ruhadarabokra szorítkozom.

Férfi viseletek:

A férfiak fő ruhadarabja az ágyékkötő volt.

A képen a csejen Big Head látható1901-ből.

Az ágyékkötőhöz bőr lábszárvédőket is erősíthettek, melyet rojtokkal, hímzésekkel díszíthettek,de viseltek nadrágot is.

Sziú lábszárvédő az 1800-as évek végéről. A kép forrása: ebay.com

A hosszú ujjú, rojtokkal, hímzésekkel, gyöngyökkel díszített felső, csípőig, de combközépig is érhetett, ilyenkor  derékban övvel fogták össze. 

Lakota (sziú) kabát hátulja 1875-ből. National Museum of the American-Indian Smithsonian Institute

Néhány törzsnél szokás volt  fűzött melldísz viselése, amelyet vagy a csupasz felsőtestre, vagy a felsőruházatra vettek fel.

Fekete indián. A kép forrása: American Indians Photo Page On.

Hűvösebb időben takarókba, állatprémekbe burkolóztak, vagy kabátot viseltek. Néhol tollakat használtak fel annak érdekében, hogy minél melegebb legyen az öltözék.

Kabát 1780-1820-ból. National Museum of the American Indian

Rövid kabát a XIX.század végéről. 

Cseroki tollas kabát. Museum of the Cherokee Indian

Lábukra színes fonalakkal, gyöngyökkel díszített, könnyű bőr mokaszint húztak. 

Lakota mokaszin, XIX.század. A kép forrása: Skinner Auction

Fényes, hosszú hajukat szabadon fújta a szél, vagy fonatokba rendezték. Egyes törzseknél a borotvált, félig borotvált frizura volt a divat. A törzsben elfoglalt helyétől függően díszíthette toll, gyöngyök, hajkorongok, hajpánt. A tollakkal ékesített nagy fejdísz egyes törzseknél a törzsfőnök viselete volt, melyet ünnepélyes alkalmakkor és csatában viselt.

Sitting Bull (1831-1890) sziú hunkpapa törzsfőnök és sámán portréja.

American Horse (1840-1908) oglala lakota törzsfőnök.

A ruházatot az övre akasztott kis bőrszütyők, késtartó, pipatartó egészítette ki.

Női viseletek:

A nők nadrágot és hosszú térdig, vagy lábszárközépig érő felsőt viseltek sok rojt, fonal és gyöngydíszítéssel.

Rekonstrukció Quanah Parker komancs törzsfőnök (1845-1911) lányának ruhájáról. (A papa arról volt nevezetes, hogy édesanyja egy bizonyos Cynthia Ann Parker volt, aki 10 éves kora körül a komancsok fogságába esett, majd 34 évesen tért vissza onnan. Az indiánoknál töltött idő alatt a törzsfőnök felesége lett, akinek gyermeket is szült. Visszatérvén a családjához kalandos életéről könyvet írtak.)

Csirikahua-apacs lány portréja. Forrás: indianpictures.blogspot.com

Hűvösebb időben ők is takarókat, pelerineket, prémeket terítettek magukra.

Sitting Bull lánya, White Cow Walking, 1880-as évek.

Lábukra bokáig, vagy lábszárközépig érő mokaszint húztak. 

Apacs mokaszin kb.1860.

Apacs hosszú mokaszin kb.1910-ből. 

Hajukat igen változatosan viselték, hosszan leengedve, fonatokba rendezve, gyöngyökkel, korongokkal, tollakkal, pántokkal díszítve.

 Hattie Tom meszkalero- csirikahua apacs lány 1899.

Fonatok. Ismeretlen nő képe a XIX.század végéről.

Hopi indián hajviseletek kb.1900-ból.

Navahó kislány 1900-ból. Fotó: Edward Curtis.

Szerették az ékszereket. Sokféle fülbevalót, nyakláncot, karperecet viseltek. Ezek anyaga lehetett nemes fém, csont, fa, bőr. Díszíthették türkizzel, hímzéssel, gyöngyökkel, tollakkal. 

Voltak törzsek, ahol a tetoválás is igen divatos volt. Így tetoválás kerülhetett a fejbőrre, arcra, karra és más testrészekre is.

Felhasznált anyagok:

A ruházat elkészítéséhez különböző finomságúra kikészített bőröket használtak. Gyönyörű, mintás textileket is tudtak készíteni. Csontból egyedi gombokat faragtak. 

Végül nézzünk meg pár kockát A Farkasokkal táncoló című filmből, melyet Kevin Costner rendezett és a főszerepet is ő játszotta. Elsa Zamparellit a gyönyörű kosztümökért Oscar díjra jelölték.

 Ha szeretnél még több cikket olvasni, ebből a tartalomjegyzékből kedvedre válogathatsz. 

Az 1800-as évek második felében a gazdasági fellendüléssel egyidejűleg a technika is óriási fejlődésnek indult. Feltalálók, újítók munkálkodtak azon, hogy az iparban, mezőgazdaságban olyan újdonságokat fejlesszenek ki, amelyek segítségével a termelés még hatékonyabbá és nyereségesebbé tehető. A második ipari forradalom időszaka, melyet kb. az 1870-es évektől 1914-ig számítanak, óhatatlanul a háztartások megreformálásának időszaka is. A házimunka könnyebbé tétele és a tömegtermeléssel gyártott termékek eladása együttes cél volt. (A fenti képen egy elektromos porszívó látható 1906-ból.)

Nézzük tehát, milyen háztartásvezetést könnyítő újítások segítették a Századfordulón a mindennapi életet, a teljesség igénye nélkül. Nyilván ezeket az újításokat főleg a nagyobb városokban élő, azokat megfizetni képes polgárok vezették be otthonaikba.

Világítás

Az 1800-as évek második felére a lakásokba is bevezethetővé vált a gáz. A gyertyákat, petróleumlámpákat felválthatta a gázlámpa.

Gázcsillár kb.1880-ból. A kép forrása: genuineantiquelighting.net

Innen már csak egy lépés volt Thomas Edisonnak ( 1847-1931) hála, hogy a szénszálas izzó feltalálása után (1879), majd a világ első villanytelepének átadását követően (New York,1882) egyre több otthonban gyulladtak ki az elektromos fények.

Sütés-főzés

A csővezeték kiépítésével a gáz nemcsak világításra, hanem főzéshez is használható lett. A korábbi hagyományos tűzhelyek mellett megjelentek a gázzal működő tűzhelyek is. Ezek azonban még számos veszély forrásai voltak, mert a szivárgó gáz sok balesetnek volt okozója.

Hagyományos tűzhely. A kép forrása: Trudie, Pinterest

Gáztűzhely. A kép forrása: Craftsman Junky, Pinterest

 A romlandó ételek biztonságos tárolásában nyújthatott segítséget a hűtőszekrény. Ezeknek a működési elve az volt, hogy egy rekeszbe jégtömböket tettek, amik a rekesz alatti tárolóba olvadtak aztán. 

Hűtőszekrény az 1880-as évekből.

Központi fűtés

1883-ban, igaz, hogy még csak Kielben, de ipari erőmű hulladékhőjével már lakóházakat is el tudtak látni. Így tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy nemcsak középületekben, hanem lakásokban is megjelent a központi fűtés.

Ennek az 1885-ből származó radiátornak a kis üveges "szekrényében"  péksüteményt lehetett melegen tartani. A kép forrása: ebay.com

Takarítás

Nem vagyok meggyőzve teljesen arról, hogy ezek a porszívók valóban könnyebbé tették a takarítási munkákat. Mind a hatékonyságuk, a tárolásuk, a kezelésük és tisztításuk igen nehézkes lehetett. (Lásd a legelső képet is.)

 Porszívó 1910-ből. A kép forrása: inventionevolution.blogspot.in

Kézi porszívó. 

Az első, Janes Murray Spangler ( 1848-1915) által kifejlesztett elektromos hordozható porszívó 1907-ből.  

Zuhanyzó

A csövekben folyó vízzel a fürdőszobákat is modernizálni lehetett. A fali csapból folyt a víz a kádba is, de aki szeretett volna, zuhanyzót is beépíttethetett.

Körzuhany reklám, 1900-as évek eleje.

Körzuhany az 1900-as évek elejéről.

Telefon

A vezetékes távíró, majd 1876 után Alexander Graham Bell (1847-1922) telefonja révén nemcsak a hírekről lehetett gyorsabban értesülni, de pl. orvost hívni, vagy délutáni teázást megbeszélni is egyszerűbb lett.

Mosás-vasalás

A mosónőknek nem volt könnyű dolguk. Sokszor több napon át tartott a kemény fizikai munkával járó nagymosás, míg a ruha áztatásától a száradásig eljutottak. Így nyilván könnyebbséget jelentett számukra a különböző, mosást könnyítő berendezések használata.

Mángorló féle szerkezet az 1860-as évekből. Watkins, New York. A kép forrása: victoriasrustyknickers.tumblr.com

Mosógép 1890-ből.

Mosógép 1900-ból.

Az első elektromos mosógépek egyike 1908-ból.

A vasalás hagyományosan szintén nehéz fizikai munkának számított. A súlyos, vasból készült vasalókba tett izzó szén miatt nehéz volt emelgetni és az állandóan terjengő füstös gőz miatt a levegő is fullasztó volt.

Szenes vasaló.

Némi könnyebbséget jelenthetett tehát, amikor ezek a kisebb és könnyebb vasalók piacra kerültek.

Beatrice, a szolgálólány vasal 1906-ban. A kép forrás: archives.gov.on.ca

Varrás

Mondanom sem kell, mekkora előrelépést jelentett a varrógépek megjelenése a háztartásokban. Képzeljünk magunk elé egy 1880-as évekbeli fodros, csipkés ruhát, vagy egy sűrűn redőzött függönyt, de akár csak egy egyszerű ruhajavítást. Mennyivel könnyebb lett ezek elkészítése azáltal, hogy Isaac Merritt Singernek (1811-1875) köszönhetően a megfizethető árú varrógépek tömegesen elterjedhettek.

Gyermekgondozás

A gyermekgondozás terén is sorra próbálkoztak a különböző újításokkal. Itt van például ez a formás kis cumisüveg.

Azt gondolnánk, milyen ötletes és a formája is gyermekbarát. Azonban a csúf igazság az, hogy ezek az üvegek épp a formájuk miatt, valamint a hozzá tartozó gumicső, az átmérője miatt, nehezen volt tisztítható. Bár Robert Kochnak (1843-1910) köszönhetően a baktériumok jelentőségével már sokan tisztában voltak, azonban mégis számos kisbaba vesztette életét ekkoriban a rosszul kitisztított cumisüvegekben megtelepedő baktériumok okozta fertőzések miatt. Ezért kapta később a "gyilkos cumisüveg" nevet.

Film

No és persze mindezekről sokkal kevesebbet tudnánk, ha nem állna rendelkezésünkre annyi korabeli fotográfia és film. A celluloid film 1887-ben, míg a hobbi fotósok számára kifejlesztett gép 1888-ban jelent meg a Kodak cég jóvoltából.

Kodak film 1888-ból.

Kamera az 1880-as évekből.

Hölgy kamerával 1890-ből. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art

Milyen is volt a Századfordulón élni? Ezzel a két kis filmmel bepillantást nyerhetünk ebbe az izgalmas korba és ki-ki eldöntheti, visszarepülne-e az időben, vagy sem:

 Kapcsolódó témák:  Masnik, loknik és gombos cipők, (gyermekdivat a Századfordulón), Sportos nők a Századfordulón I.rész (nyári sportok), Sportos nők a Századfordulón II.rész( téli sportok), Sonkaujj és homokóra sziluett, (divat a Századfordulón) Bukjel szoknya, óriás kalapok, uniformisok  ( Az 1910-1918 közötti időszak divatja). 

A kelták, egy letűnt kor emberei, akik olyan kultúrát teremtettek, melyre a mai ember még mindig hatalmas rácsodálkozással tekint. Sok mindent tudunk már róluk és sok mindent nem. Civilizációjuk hagyatékai felbecsülhetetlen kincseink.

A kelták több mint 800 éven keresztül lakták Európa nagy részét és Kis-Ázsia egy részét. Nem alkottak egységes népet, nem volt egységes írott nyelvük, ránk maradt tárgyaik azonban magas technikai tudásról tanúskodnak. Fejlett kereskedelem, ipar és mezőgazdaság jellemezte társadalmukat. Kiváló harcosok voltak. Kultúrájukat három fő korszakra osztják a tudósok: az úgynevezett Hallstatti-korszak Kr.e.800-450-ig, a La Téne-korszak Kr.e.450- a római hódításig és a Római-korszak, mely a római hódítástól a Kr. u.V.századig tartott. (A fenti képen: vaskori nyakperec a Snettisham-i kincsleletből, British Museum)

Társadalmuk három fő rétegre tagozódott, a harcos vezető rétegre, a szabad földműves és kézműves rétegre és rabszolgákra. Az Alpoktól északra és a Brit-szigeteken a törzseket irányító arisztokráciát segítették a tudós vallási vezetők, a druidák.(Róluk Iulius Caesar(Kr.e.100-44) Commentarii de Bello Gallico/ A gall háború című munkájában is olvashatunk.)

A ruházkodási szokásaikról ókori görög és római leírásokból, valamint a feltárt régészeti leletekből vannak információink. Mivel hatalmas területen, több évszázadon keresztül éltek, így  csak általánosságban, és a legjellemzőbb ruhadarabjaikat említve nézzük meg, hogyan öltözködtek. A katonai viseletekről majd egy másik cikkben olvashattok.

A források szerint a kelták gyakran mezítelenül vettek részt a vallási szertartásaikon.

Hirschlandeni harcos Kr.e.VI-V.századból.

Csatába is sokszor ruha nélkül indultak, és azért, hogy félelmet keltsenek az ellenségben, testüket kék mintákkal festették be. A testfestés szokásáról Ovidius (Kr.e.43-Kr.u.17/18) és Iulius Caesar is említést tettek. Ezeket a beszámolókat aztán 1987-ben az un. lindowi leletek mikroszkopikus elemzése alá is támasztotta, amely egyértelműen megállapította, hogy a megtalált mumifikálódott tetemek bőrét agyagból és rézből készült kék-zöld festékréteg borította.

John White (1540-1593): Egy észak-skóciai kelta-pikt harcos a győzelmet ünnepli ellensége levágott fejével. A reneszánsz korban élt festő, ókori leírások alapján készítette ezt a képét.

A rabszolgák viseleteiről szinte semmit nem tudunk. 

A szabad rétegek és az arisztokrácia viszont egy T alakú vászon alsóinget, tunikát hordott. Azt, hogy a tunika alatt viseltek-e ágyékkötőt, nem sikerült kiderítenem. 

Vaskori tunika a norvégiai Lendbreen mellett talált leletekből. Kulturhistorisk Museum.

Ismerték a derekánál zsinóros nadrágot is, melyet Diodórosz (Kr.e.90-30) bracae-nak említ egyik írásában.

 Ruharekonstrukciók. Historisches Museum der Pfalz Speyer

A nők egyben szabott bő T alakú felsőruhát viseltek, melyet vállon kapcsokkal, fibulákkal, derékon övvel rögzítettek. (lásd a fenti képen)

Hordtak bokáig érő szoknyát is. Erről tanúskodik A "Huldremose nő" megmaradt ruházata. 1879-ben találtak a dániai Drujsland melletti huldremose-i mocsárban egy 2000 éves múmiát. A testét is és a ruházatát is igen jó állapotban őrizte meg a láp. A gyapjúszoknya bokáig ért, felül juhbőr pelerint, alatta báránybőr pelerint viselt, amit a bal vállán összetűzött és egy bőrszíjjal rögzített.

National Museum of Denmark.

Tehát most már azt is tudjuk, hogy a zord időjárás ellen bőr pelerinekkel, meleg köpenyekkel védekeztek.

Lábukra bőr bocskort, szandált, cipőt, húztak. 

Cipő lelet a hallstatti (Ausztria) sóbányákból, Kr.e.800 körül.  

Ezt a szandált a németországi Damendorf melletti mocsárban találták egy kb. Kr.e.300-ban meghalt férfi maradványai mellett egy nadrág és egy öv társaságában. Archaologisches Landesmuseum, Schleswig, Németország. 

1978-79-ben a németországi Hochdorf falu mellett egyedülálló kincsleletre bukkantak a régészek. Egy a Kr.e.530-ból származó kelta sírkamrát fedeztek fel, melyben egy arannyal beborított csontvázat és számos más érdekes leletet találtak.  Az előkelő halott cipőjét ezekkel a finoman megmunkált aranylemezekkel díszítették.

Hideg időben, vagy esőben csuklyát vettek fel.

 A skóciai Orkney mellett találták ezt a csuklyát, melyet a Kr.u.250-615 között készíthettek. 

De ismerték a kúp alakú kalapot is. (Lásd még fentebb a Hirschlandeni harcost ábrázoló szobrot).

Nyírfakéregből készült kalap a hochdorfi leletből Kr.e.530-ból.

A férfiak hajukat hordták hosszan leengedve, oldalt összetekerve, vagy rövidre nyírva is.

 Vercingetorix (Kr.e.72-46) portréja göndör frizurával egy arany érmén.

 Angliában, Lindow Moss mellett a tőzeglápban találtak egy 2000 éves múmiát. A lindow-i emberként köztudatba vonult férfit feltehetően feláldozták. Maradványait olyan jó állapotban őrizte meg a láp, hogy még a bajusza és szakálla is megmaradt. Igazságügyi szakértők ezen maradványok alapján rekonstruálták a fejét, elkészítve ezt az életnagyságú viaszszobrot.

Itt egy másik bajuszos férfi:

Kőfej Kr.e.II.századból. Msecké Zehrovice, Csehország.

A nők kibontott hajukat vagy szabadon hagyták, vagy különböző fonatokba rendezték.

A kép bal oldalán lévő múmiát a hollandiai Assen melletti Stijfveen lápban, Yde falu közelében találták. A lány kb. 16 éves volt. (A lelet legkorábban Kr.e.54-ből, legkésőbb pedig Kr.u.128-ból származik.) A vizsgálatok szerint hosszú, vöröses szőke haját leengedve viselte, amikor a lápba fojtották. A kép jobb oldalán a rekonstruált arca látható. Drents Museum, Assen

Mind a férfiak mind a nők szerették az ékszereket, melyet társadalmi rangtól függően viseltek pl. bronzból, aranyból. Hordtak kar és bokapereceket, övet, övláncot, nyakláncokat, fülbevalókat,brossokat, fibulákat, gyűrűket is. Jellegzetes ékszerük a mívesen megmunkált nyakperec vagy más néven torques volt. 

 Üregesen öntött bronz karperec a franciaországi Tarn folyóból a Kr.e.III.századból. 

 Üveg karperec a Kr.u.II.-III.sz.-ból. A karkötő a fémdioxidnak köszönheti élénk színét. a kobalt kékre, a réz zöldre, az ólom sárgára, a vas vörösre festi az üveget. The Metropolitan Museum of Art.

Arany karkötők és kapcsok a Kr.e. VI.századból. Egy igen gazdag kelta előkelő nő sírjában találták 2011-ben a Stuttgart melletti Ludwigsburg közelében, számos más, gyönyörű arany és borostyán ékszerrel együtt.

Kelta nyakperecek  a British Museum kiállítási anyagában.

A ruházatuk elkészítéséhez gyapjút, vásznat, állati bőröket használtak. , de találtak olyan sírt is, amelyben kínai selyemruházat foszlányait fedezték fel. A ruházat anyaga társadalmi rangtól is függött.  A régészek több helyen találtak kockás anyagmaradványokat. A szövőtechnikájuk bámulatosan fejlett volt. 

Szövetminták a hallstatti leletekből.

A textilek festéséhez sokféle színt használtak, kéket, pirosat, melyek keverésével a bíbor árnyalatait is elő tudták állítani, de szerették a sárga vagy zöld színt is.

Érdekesség, hogy egy, az angliai Yorkshire-ben a XVIII.században előkerült halott, zöld színű tógát viselt, amelynek egyes részei bíborban játszottak. A harisnyája sárga színű volt, a szandálja pedig igazi mestermunka. Az, hogy tógát is viseltek, mutatja, hogy az öltözködési szokások a Római Birodalommal való kapcsolat révén keveredtek. Kétirányú volt ez, mert feljegyzések szerint az északibb területeken állomásozó római katonák a hideg ellen a kelta bracae-t is felvették. 

Végül nézzünk néhány mai elképzelést: 

A kép forrása: celticos. org

Kelta női ruházat a Kr.e.III.századból. forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/File:0877_Keltische_Frau_im_3._Jh._v._Chr.JPG p>

Kelta harcos.

Kapcsolódó témák: Rómában, mint a rómaiak   ,  A vikingek viselt dolgai  , a bizánci öltözködésről: Brokátok, selymek,drágakövek. 

Ha pedig további korszakok divat-tánc-és zenetörténete is érdekel, ebben a tartalomjegyzékben kedvedre böngészhetsz.

 Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977, Eltűnt civilizációk sorozat, Kelták:Európa vasemberei,Time-Life könyvek sorozat,1994.

Ezekkel a csodaszép Századfordulós képeslapokkal kívánok minden kedves olvasómnak Áldott, Békés Karácsonyt!