Itt a nyári táncos mulatságok ideje, így megfelelő az alkalom arra, hogy megnézzük, a reneszánsz korban mi volt az egyik legnépszerűbb tánc.

A volta (La volta, volte) a XVI.századi  udvari táncok között az egyik legkülönlegesebb. Korábban tánclépéseket jelöltek ezzel a kifejezéssel (pl. volta tonda ), de az 1500-as évek közepén már önálló táncként jelent meg a leírásokban. (A képen I.Erzsébet és Robert Dudley voltát táncol.)

A vidám, lendületes előadású tánc hamar a bálok kedvence lett, főleg Nyugat-Európában. Miért is? 

Feltehetően azért, mert ezen tánc alkalmával megengedett volt olyasmi is, ami más koreográfiákban nem, és alapvető illemszabályokat hághattak át. A reneszánsz páros táncokra általánosan jellemző volt ugyanis, hogy a párok egymástól viszonylag távol álltak, s  a férfi legfeljebb a partnere kezét foghatta meg.

(A kép Cesare Negri: Le grazie d'amore (A szerelem kellemessége) című könyvének illusztrációja.)

Ehhez képest a voltánál a táncosok egészen közel is táncoltak egymással, így ekkor mélyen egymás szemébe nézhettek. Magának a táncnak nem volt konkrét lejegyzett koreográfiája, ún. improvizatív előadást kell elképzelnünk, amikor a táncosok a meghatározott tánclépéseket  - általában gaillarde-ot - szabadon variálva lépegették.

Thoinot Arbeau, a kor jeles koreográfusa így írt a táncolás módjáról: " Amikor a forgás következik, engedje el hölgye kezét, ölelje át bal karjával hátul, és bal kezével fogja meg a derekát jobboldalt, a csípeje felett, jobb kezével pedig tartsa a hasa felett, hogy később így segítse az ugrásban, amikor majd a bal combjával előretolja őt. Ő a maga részéről a jobb kezét az ön hátára, illetve nyakára helyezi majd és bal kezével a combjára szorítja szoknyáját vagy ruháját, nehogy a belekapó szél fellibbentse és kivillanjon alóla ingecskéje és pőre combja. Ha mindez megtörtént, elvégezhetik a volte forgásait a korábban elmondottak szerint..." (Orchesographie 1588)

A kép forrása: Contrapasso. Fotó: Nagy Norbert

Ezek után érthető, hogy a tánc megítélése igencsak változó volt és olykor heves vitákat váltott ki. Ennek ellenére népszerűsége töretlen maradt.

I.Erzsébet angol királynő (1533-1603) is gyakorta és szívesen táncolta, ezt a róla készült filmek általában meg is örökítik:

Íme néhány korabeli vélemény:

Az elragadtatott: 

" A volta, amiképpen fellebbenti a ruhát, mindig ad valami szívderítőt a szem számára, és ahogyan én látom, sokan elveszítik a fejüket és végérvényesen elragadtatják magukat." ( Pierre de Bourdelilles de Brantome, kb.1570) 

A megbotránkozott: 

"Bizony manapság a táncosok nem csinálnak ebből maguknak lelkiismereti kérdést, és a volte-ban, illetve az ahhoz hasonló erkölcstelen, bűnös táncokban, melyek dívnak mostanában, a hölgyeket oly nagy szökellésekre kényszerítik, hogy ha kezükkel szoknyájukat le nem szorítják, hát akár még a térdük is ki-kivillan" (Thoinot Arbeau)

Végezetül itt egy szép volta koreográfia:

A voltán kívül egyetlen reneszánsz táncot ismerek még, ahol a férfi táncos derékon ragadhatja hölgypartnerét , (ez a Branle d' Official), de erről majd egy másik alkalommal olvashattok bővebben.

Felhasznált irodalom: Széll Rita: Régi táncok iskolája c. könyve.