Itália a XVI.században nem volt egységes állam. (Területén számos kisebb-nagyobb hercegség, városállam, királyság és a pápai állam létezett.). A közöttük folyó diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat olykor belháborúk tarkították. Még a német, francia és spanyol külső fenyegetettség és harci cselekmények sem okozták a gazdasági és társadalmi viszonyok jelentős hanyatlását. Általánosságban elmondható, hogy a virágzó gazdaság megfelelő alapot adott ahhoz, hogy a polgárok viszonylagos jólétben éljék életüket és a művészetek pártolására is legyen igényük. Minden idők legnagyszerűbb művészei alkottak ebben az időszakban Itáliában a képző- a zeneművészet, az irodalom, az építészet stb. terén, maradandót és követendő példát mutatva az utókornak. Ez az évszázad a reneszánsz fénykora, mely egyben a látványosságok, a pompa, a ragyogás időszaka. Máig csodáljuk palotáikat, templomaikat és a festők által megörökített mindennapjaikat. Az évszázad meghatározó családja még mindig a bankár ősökkel bíró Medici család volt. Ekkorra már oly hatalmas vagyonnal rendelkeztek, hogy nemcsak Firenze teljhatalmú uraivá váltak, de számos európai uralkodó családba is beházasodtak. (A fenti képen: Paolo Veronese: A Szűzanya imádása a Coccino család részéről 1571)
Agnolo Bronzino: I.Cosimo de Medici portréja (1519-1574)
A nemesi családok tagjai szerettek jól és divatosan öltözködni, így sok drága ruhájuk volt. Itália különböző területein elég jól elkülöníthető divatirányzatot követtek, de az idegen, főleg francia és spanyol hatások is érvényesülhettek. Azonban a felhasznált anyagokat, a színvilágot illetően mégis jellegzetes itáliai stílust alkottak. (Hogy hogyan öltözködtek az előző évszázadban, itt elolvashatod.)
Nézzük meg, hogyan is néztek ki ezek a színpompás ruhák, hogyan változott a szabásvonal egy évszázad során:
Női viseletek:
Általánosságban elmondható, hogy az 1500-as évek első évtizedeiben a szoknya fokozatosan a derékra került, a korábbi derék feletti részről. A sziluett is megváltozott. A karcsú, légies nőideált felváltotta a telt, gömbölyded idomok divatja. Így a ruha szabása is ehhez alakult, ezt hangsúlyozta.
A nők a hímzett, lábszárközépig, vagy földig érő, bő alsóruha alatt térdig érő buggyos alsónadrágot viseltek. Hozzá pamut harisnyát húztak, melyet térd alatt szalaggal erősítettek fel.
A képek forrása: The Metropolitan Museum of Art
Ebben az évszázadban jelent meg a fűző a nők ruhatárában olyan sikerrel, hogy kisebb szünetekkel majd 400 éven keresztül általános viseletté vált.Kezdetben a felsőbe varrt különböző merevítőkkel érték el a megfelelő szoros tartást, később külön ruhadarab lett belőle. A fűzőhöz, hogy a szoknya bővebb esést kapjon, kis farpárnát kötöttek a derekukra. (A farpárnákról bővebben itt olvashatsz.)
Paolo Veronese: Kesztyűt tartó nő portréja, részlet
A brokátból, bársonyból, készült felsőruházat szűk felsőrészből és bő, esetenként uszályos szoknya részből állt. Lehetett elől nyitott és fűzött, vagy zárt. Dekoltázsa lehetett négyzet alakú, kerek, vagy V kivágású és galléros vagy teljesen zárt. Az ujja is igen változatos volt, a puffos, a bő, a hasított, vagy a szűk és csipke mandzsettás egyaránt megtalálható volt kis vállpuffal vagy anélkül. Mély dekoltázshoz használtak mellkendőt is. A gallér díszítéséhez pedig különböző formájú és méretű csipke gallérokat.
Mivel a fantázia nem ismert határokat, nézzünk néhány példát a teljesség igénye nélkül a különböző szabásvonalakra, időrendben:
Velence:
Tiziano Vecellio: Égi és földi szerelem,1514. Részlet
Paris Bordone: Hölgy képmása kesztyűvel, 1530.
Tiziano Vecellio: A szépség,1536
Paolo Veronese: A szép Nani 1560
Francesco Montemezzano: Nemes hölgy portréja,1580-as évek
Firenze:
Andrea del Sarto(1486-1530) a művész felesége
Agnolo Bronzino: Toledói Eleonóra (I. Cosimo de Medici hitvese) kisfiával 1540-44.
Agnolo Bronzino: Lucretia Panciatichi portréja,1540
Toledói Eleonóra (1522-1562) ruhája, Museo di Palazzo Reale,Pisa
Jacopo Zucchi: Hölgy portréja
Ferrara:
Peter de Kempeneer: Hölgy portréja, kb.1530
Spanyol hatású ruhák. Ezek az öltözékek láthatóan sokkal zártabbak, merevebbek voltak, mint az imént látottak. A spanyol divatról bővebben itt olvashatsz.
Alessandro Allori: Maria de Medici, 1555
Alessandro Allori: Isabelle de Medici esküvői portréja,1558
Lavinia Fontana: Bianca Capello de Medici toszkán nagyhercegnő és fia portréja
Lavinia Fontana: Hölgy portréja kutyával, 1590
A ruházatra hűvösebb időben egy bő szabású, széles prémes galléros kabátot vettek fel.
Paolo Veronese: Livia da Porto Thiene és kislánya Deidamia képmása.
A hajukat nemcsak a leányok, hanem az asszonyok is szabadon hagyták és általában kontyba rendezték. Fonatokkal, gyöngyökkel, ékszerekkel, díszítették. A század második felében Velencében furcsa divatot követtek. A frizura kis szarvacskákat kapott.
Paolo Veronese: Hölgy portréja, részlet
Francesco Montemezzano: Hölgy portréja,részlet
Santi di Tito: A fiatal Maria de Medici portréja, részlet
Alessandro Allori: Bianca Capello de Medici portréja, részlet
A cipő eleinte lapos talpú volt, majd az évszázad végére alacsony sarkot kapott. Bőrből, textilből készülhetett.
A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art
Az 1500-as évek második felében a velencei kurtizánoktól megirigyelve a nemes hölgyek is magasított talpú cipőkkel közlekedtek. Ez volt a chopine. Ennek a lábbelinek eleinte praktikus okai is voltak, hogy a szoknya ne érjen le a sárba, később a hóbort odáig fajult, hogy volt, aki 50 cm-es talpakon egyensúlyozott.
A nők szívesen viseltek gyöngy fülbevalókat, nyakláncokat, arany nyakékeket, drágakövekkel díszített öveket, gyűrűket.
Arany gyűrű opál kővel, 1550-ből. Museo Poldi Pezzoli, Milanó
Arany medál, Itália,késő XVI.század, Ermitázs.
Arany függő, Itália,XVI.század, Rijks Museum
Lavinia Fontana: Hölgy fehér ruhában, részlet
Agnolo Bronzino: Fiatal leány képmása, részlet. 1541-45.
Nagy melegben zászlócskát formázó legyezőt használtak:
Tiziano Vecellio: Hölgy fehér ruhában legyezővel.
Hála az itáliai textilműhelyeknek, a ruhákhoz szükséges anyagokat könnyen be tudták szerezni.
Textiltöredékek a The Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből
Férfi viseletek:
A férfiak ruhatára is jelentőset változott az XV.század végi divathoz képest. A vékony, fiús testalkat divatját felváltotta a széles vállú, erőteljes, határozott férfi ideálja.
A férfiak combközépig érő inget és alsónadrágot viseltek. Az ing lehetett hímzett, kis fodorral a nyakán és a kézelőjén.
Férfi ing ,b.1560-80. Museo del Tessuto, Prato
Forrás: ercc-glaison.blogspot.ca
Az öltözethez harisnyát húztak, mely igen gyakran fekete színű volt.
A felsőruha, a kamizol, az évszázad során sokat változott. A kezdetben térd fölé érő, bő szabású, bő ujjú, széles vállú zeke fokozatosan rövidült, szűkült, végül egy testhez álló, csípőig érő fazont kapott. A korábbi igen változatos (szögletes, hasított, kerek, egyszerűen záródó stb.) nyakrész és a gallérja is változott, idővel magasabb és zártabb lett, majd kerek csipke vagy spanyol gallért kapott. A fekete hivatali viselet mindig bővebb és hosszabb volt, mint amit egyébként viseltek.
Amint rövidülni kezdett a zeke, úgy vált fontossá a nadrág. Ez eleinte egy combközépig érő rövidnadrág volt, amely az 1560-as évekre már egy kerek labdához hasonlított a sok töméstől. Majd szára hosszabb és szűkebb lett, végül térd alá ért. Az 1500-as évek első felében mai szemmel igen különös kiegészítője született a férfi nadrágoknak. Az ágyék részhez kis tömést varrtak, amely jellegzetes formája révén a férfias erőt szimbolizálta. Erről bővebben itt olvashatsz.
Tiziano Vecellio:Fiatal férfi sapkával és kesztyűvel. 1512.
Tiziano Vecellio: Férfi kesztyűvel. 1520.
Moretto da Brescia: Fortunato Martinengo Cesaresco portréja, 1542
Giovanni Battista Moroni: Nemes úr portréja,1555-56.
Giovanni Battista Moroni: A szabó. 1575-76.
Giulio Feltrio Della Rovere(1533-1578) halotti ruhája. Galleria Nazionale delle Marche, Palazzo Ducale, Urbino
Itáliai iskola: Velencei bál külföldi vendégek tiszteletére.Részlet kb.1580.
A ruhát lapos talpú, könnyű bőr cipő egészítette ki.
Férfi cipő kb.1590-ből.
Az öltözék igen jellegzetes darabja a zimarra, azaz a felsőkabát volt. Hossza többször változott, bő ujjal, vagy ujj nélkül is készült, prém béléssel, vagy anélkül. Díszítése, szabása, a férfias alakot hangsúlyozta.
Paolo Veronese: Iseppo (Giuseppe) da Porto gróf és kisfia, Adriano képmása
A ruházat kiegészítője lehetett még a combközépig érő köpeny, melyet magukra borítva,csavarva vagy felhajtva is viseltek.
Paolo Veronese: Férfi portré, 1576-78.
A férfiak rövid hajukhoz gondosan borotvált szakállt és bajuszt is viselhettek, de a sima, arcszőrzet nélküli férfi arc is sokszor visszaköszön a festményekről. Fejükre változatos fazonú, főleg barett formájú sapkát tettek, de divatos volt spanyol hatásra a bő, buggyos kalap is.
Tiziano Vecellio: Vicenzo Mosti képmása, részlet. 1526.
Tiziano Vecellio: Könyvet tartó férfi, részlet.1540.
Giuseppe Battista Moroni: Férfi képmása, részlet, 1570-78.
A ruházat fontos kiegészítője volt a kesztyű, és a bal oldalra erősített kard, és tőr. Ékszerként gyűrűket, és a zekén kívül hordott nagyobb szemű láncot hordták.
Tiziano Vecellio: Szürke szemű férfi portréja
Marshall Herskovitz által 1998-ban rendezett "A velencei kurtizán" (Dangerous Beauty) című film éppen a XVI.századi Velencében játszódik. A film számára Gabriella Pescucci tervezett gyönyörű kosztümöket.
Kapcsolódó cikkek, amelyek még érdekelhetnek: Itt a reneszánsz báli etikett szabályokról olvashatsz,itt pedig egy különleges reneszánsz táncról, a voltáról.
Felhasznált irodalom. Képes divattörténet, Corvina kiadó, 1977, Domanovszky Endre:Korok ruhái, Corvina kiadó,1979 , The Realm of Venus-Fashion and Style in Renaissance Italy (realmofvenus.renesanceitaly.net)
