Ha a skótokról hallunk, bizonyára sokunknak első reakcióként a skót szoknya, skót duda és skót viccek sztereotípiái jutnak eszünkbe. Eszünkbe juthatnak még történelmi kalandfilmek is, melyek kockáiról mindenre elszánt, lánglelkű, hősies, romantikus szereplőket ismerhetünk meg. (A képen: David Allan: Felföldi tánc c. festménye)
A skótok az 1700-as évek első felében sorsfordító éveket élhettek át. Ekkoriban Skócia még megőrizhette viszonylagos függetlenségét. A Felföldön (Highland), ahol a klán rendszer tovább élt, főleg a gael nyelvet, míg az Alföldön (Lowland) pedig a skót nyelvet beszélték. Egy klánhoz tartoztak a földesúr családtagjai és hűbéresei, valamint a földesúr birtokán gazdálkodók is. Az 1640-től zajló forradalmi törekvések hatására a katolikus II.Jakab (1685-1688) királyt elűzték a trónjáról. Majd 1706-ban kimondták Skócia és Anglia egyesülését, ezzel létrejött Nagy-Britannia. A skótok nem szívesen törődtek bele az egyesülés következményeibe. Megszűnt a skót parlament is, és a hagyományokhoz hű vezetők attól tartottak, hogy a skótok túlontúl átveszik az angol eszméket. A gazdasági- társadalmi különbségek is egyre fokozódtak Anglia és Skócia között, ennek hatására nőtt a távolság a felföldi és alföldi skótok között is. A felföldiek szerették volna a katolikus klánok tovább élését, míg az alföldi skótok jobban elfogadták az angol politikai és vallási vezetést. Az 1746-os cullodeni ütközet elsöpörte a függetlenségi törekvéseket és a skótok teljes vereségével ért véget. A csata elvesztése egyben egy életforma, egy kultúra és a klánok végét is jelentette. A tartan viselését betiltották, a jakobitákat ( II.Jakab és leszármazói hívei) pedig üldözték.
Ezek miatt az események miatt érdekes, hogyan is öltözködtek ebben az időben a skótok. A hagyományos viseletek éppúgy megtalálhatók voltak, mint a rokokó stílusjegyekkel bíró öltözetek is. A társadalmi különbségek a ruházaton leginkább annak anyagában és díszítettségében jelentek meg. Ezért e cikk terjedelmi korlátai miatt most csak általánosságban nézzük meg, melyek voltak a legfontosabb ruhadarabjaik.
Mind a férfi mind pedig a női öltözködésben megjelent a tradicionális tartán. A tartán gyapjúból szőtt, függőleges és vízszintes vonalak kereszteződéséből eredő mintás textil. Minden klán más és más színű és mintájú anyagot használt, ezzel is megkülönböztetve magukat más klánoktól. Hogy hogyan bírták megjegyezni egymás tartánjait, ez számomra rejtély, mindenesetre egyfajta megkülönböztető névjegyként sikeresen működött.
Különböző klánok tartánjai.
Férfi viseletek:
Erre a korszakra elmondható, hogy a férfiak ruhatára több érdekességgel is szolgálhat számunkra.
A vászon alsóing combközépig ért. Ujja bő volt, nyaknál a gallér alatt zsinórral záródott, ujján sokszor a rokokó divat szerint fodor vagy csipke dísszel.
Az alsóinghez vették fel a kiltet, a skótok hagyományos viseletét. Ez kezdetben nem szoknya volt, hanem egy nagyobb méretű textilből gondosan hajtogatott felsőruházat, mely térdig, vagy picivel a fölé ért. (Szoknyává csak a XIX.században rövidült). Az anyagnak kb. a fele képezte a kilt fő részét, amit derékban övvel fogtak össze. A textil további részét pedig sokoldalúan használták ki. Dísztűvel összefogva és a vállon átvetve, vagy szétnyitva köpenyként, esetleg leengedve is hordták.
A kép forrása: Ann Jordan,Pinterest
A módosabb férfiak hűvösebb időben tartánnadrágot, trews-t hordtak. Ez egy tartánból készült feszes, harisnya szerű nadrág volt, a trews. Továbbá az angol módi hívei térdnadrágban és térdharisnyában feszítettek.
Sir John Hynde-Cotton felföldi ruházata 1744-ből. National Museums of Scotland
A mellény fölé zekét öltöttek. Ez lehetett rokokó szabású, széles visszahajtott mandzsettával, oldalt nagy zsebekkel, de lehetett egyszerűbb, hagyományos fazon is. A nyakukra kendőt tekertek.
Királyi íjászok egyenruhája.
Egy kabát, amit a cullodeni csatában viseltek 1746-ban. Kelvingrove Art Gallery and Museum, Glasgow.
Sir Henry Raeburn: (1756-1823): Niel Gow (1727-1807) skót hegedűs és zeneszerző portréja
A férfiak a kilthez szövetből készült térdzoknit húztak, melyet piros-fehér kockák díszítettek. Ez volt a cath dath.
Felföldi katonák 1744-ből.
A zoknira hagyományos tehén-vagy szarvasbőr bocskort (thonging, brogan), vagy csatos fekete bőr cipőt, esetleg csizmát húztak.
David Allan: Felföldi esküvő című képének részlete (1780)
A fejükre különböző formájú és fazonú sapkát tettek. Egyik jellegzetes sapkájuk a kerek gyapjú sapka, a boineid volt, mely készülhetett tartan anyagból is, de általában szürke, kék vagy barna színű gyapjúból varrták. A laza felső részt szoros karima tartotta a homlokon. Tetejére pompon, vagy tollbokréta került.
Major James Fraser of Castle Leathers, 1730. (részlet)
Amikor a sapka szegélye készült tartan anyagból, ez volt a balmoral vagy boinead biorach:
David Allan: Felföldi tánc című képének részlete
Az öltözet fontos kiegészítője volt a tüsző (sporran) Ez az övre erősített, és ágyékon viselt bőr vagy textil szütyő állítólag nem csak tárolási funkciókat, hanem hogy úgy mondjam, védelmi funkciókat is ellátott.
XVIII.századi tüsző. A kép forrása: i.pinimg.com
Az övre kerülhetett a speciális skót tőr is, a dirk, valamint a pisztoly és lőportartó.
A kép forrása: Joanna Maria, Pinterest
A skót férfiak a vállig érő hajukat leengedték, vagy hátul összefogták. Hordtak rövid hajat is. Akik a rokokó divatnak hódoltak, fehér parókát viseltek.
Allan Ramsay (1713-1784) skót portréfestő önarcképe. A művész haját oldalt göndörítette, hátul összefogta.
Allan Ramsay: Norman MacLeod (1705-1772) portréja.A "Gonosz Ember" becenévre hallgató politikus tartánjához parókát visel.
A ruházathoz tartozott még a plaid, azaz a klán mintáját hordozó tartán anyagból készült meghatározott méretű anyag, melyet a vállon átvetve, a klán jelképét ábrázoló csattal összetűzve a ruha fölött viseltek.
Női viseletek:
A nők a bő, bokáig érő alsóruha felvételét követően térdig, vagy combközépig érő pamut harisnyát húztak, melyet a térd alatt szalaggal rögzítettek.
Részlet David Allan: Felföldi esküvő című képéről
Majd az alsóruhára felöltötték a fűzőt. A fűzőbe ezután merevítő pálcát dugtak a két mell közé. Ettől biztosan nagyon szép egyenes tartása lett minden nőnek, de hogy mennyire volt kényelmes, az már más kérdés.
Fűző 1770-1780-ból, Skóciából. National Gallery of Victoria
A fűzőre farpárnát kötöttek, hogy a fölé kerülő szoknya a megfelelő tartást megkapja.
Egy filmkocka az Outlander c.filmből
A farpárna fölé alsószoknyák kerültek,legalább egy, de lehetett több is, majd következett a szoknya. Ennek szabása lehetett egyszerű, mindenhol egyformán bő, és lehetett robe á l'anglaise stílusú is, attól függően, hogy viselője mennyire követte a legfrissebb angol divatot.
Ez utóbbi esetében a háromnegyed ujjas, mélyen dekoltált, elöl nyitott felsőruhát fűzéssel, vagy kapcsokkal vagy gombokkal rögzítették. Viseltek a szoknyához kis, derékban szűk, majd csípőig, vagy combközépig bővülő kabátkát is, de az ábrázolásokon láthatók egyszerű, egyben szabott ruhák is.
Fraser tartán ruha, Inverness, Museum and Art Gallery
Helen Murray of Ochtertyre képmása 1745 előtti időből.
Allan Ramsay: Flora MacDonald (1722-1790) jakobita hölgy portréja
A felsőruházat kiegészítője volt egy a férfiakénál hosszabb plaid, az arisaid vagy earasaid, melyet a mellnél, vagy a vállon –attól függően, hogy hogyan vették fel- díszes csat fogott össze. Ha szétbontották az anyagot, derékban az övre erősítették, ekkor úgy nézett ki kb., mintha egy takaróba burkolóztak volna. Hűvösebb időben a fejre téve is viselték.
Albert Kretschmer(1825-1890) képén egy hosszú sálként viselt arisaid-ot látunk.
Az arisaid rögzítését díszes brossokkal oldották meg, melyek anyáról lányára öröklődtek. Ezek lehettek aranyból, ezüstből, vagy más fémből is. A szív alakú brossokat luckenbooth-nak hívták.
Felföldi bross a XVIII.századból. forrás:Bonhams
Az arisaid felett viselt tartankendőt tonnag-nak hívták.
Használták a mellkendőt is, azaz a dekoltázst eltakaró fehér kendőt is (a francia divatban ez a fichu)
Philip Mercier: Osztrigás lány 1756.
A nők cipői fekete bőrből készültek, kis sarokkal és csat díszítéssel.
David Allan: Felföldi tánc, részlet
A leányok frizurájukat szalagdísszel kötötték meg (snood, vagy stiom). A hátul összefogott hajuk alatt áthúzott szalagot a fejtetőn masniba rendezték.A házas nők un. kertch-et ,vagy gaelül breid caol-t, egyfajta főkötőt kötöttek a fejükre. A fodros főkötő, a mutch is divatosnak számított. Aki az angol módi szerint öltözködött (azaz a francia divatot követte), fehér parókát viselt.
Snood.
Kertch. Részletek David Allan: Felföldi tánc című képéról. A teljes képet a cím alatt, fentebb találjátok.
Cosmo Alexander(1724-1772): Egy jakobita hölgy portréja. A nőalak mutch-ot visel.
Végezetül nézzünk meg pár kockát az Outlander című tv. sorozatból.
Ha érdekel a korszak divattörténete, olvasd el a rokokó divatról szóló cikket itt, vagy a caraco nevű kiskabátról szóló cikket itt, vagy böngéssz kedvedre a tartalomjegyzékből.
Felhasznált irodalom: Aberdeeni Magyarok, Skót felföldi viseletek.
