Eljött a szeptember, becsöngettek az iskolákban. A diákok táskáiban már ott lapulnak az új tankönyvek, füzetek, tolltartók, esetleg tabletek, okos telefonok, és mindenki vérmérséklete szerint lelkesen vagy kevésbé érdeklődve néz az új kihívások elé.
Egy Századfordulós iskolai kép kapcsán elgondolkodtam, hogy milyen is lehetett ekkoriban iskolába járni, diáknak lenni?
A XIX.század második felére a gazdasági fellendülés és az iparosodás következményeként szükségesé vált az általános ismeretekkel rendelkező munkaerő kinevelése, akik az írás-olvasáson túl már egyéb tudással is rendelkeztek. Így Európa-szerte országonként eltérő időpontokban, de bevezették a kötelező népiskolai oktatást.
A Századfordulón az oktatás színvonala, milyensége igen széles skálán mozgott. Függött az adott iskola földrajzi helyzetétől, az ott tanulók családjainak társadalomban elfoglalt helyétől, a fenntartó anyagi lehetőségeitől, stb.
Magyarországon például az 1868.évi XXXVIII.tc. az ún. népoktatási törvény írta elő a tankötelezettséget 6-12 éves kor között. Ekkor vezették be a 6 osztályos elemi népiskolákat.
Később, az 1883. évi XXX.tc. pedig a középfokú oktatást reformálta meg, melynek eredményeként a fiú diákok 8 osztályos gimnáziumokban és a reáliskolákban szerezhettek érettségi bizonyítványt. Lányok számára 1896-ban, az Országos Nőképző egyesület budapesti felsőbb leányiskolájában nyílt lehetőség első alkalommal gimnáziumi tanulmányokat folytatni és érettségi vizsgát tenni.
1884-től léteztek a tanonciskolák, amik a szakmunkásképzők elődjének tekinthetők.
A felsőoktatás a tudományegyetemeken folyt. Új egyetemek is indultak, pl. Kolozsvárott és Debrecenben. 1895-től a nők is felvételt nyerhettek a budapesti és a kolozsvári egyetem orvosi-,gyógyszerészeti- és bölcsész karaira.
Ugyanakkor Angliában ekkoriban emelték fel a kötelező oktatás felső korhatárát 12 évesről 14 évesre. Ezzel nemcsak az elsajátítandó tananyag bővülhetett, de az elburjánzó gyermekmunkának is igyekeztek gátat szabni. A fiúk több reál tantárgyat is tanulhattak, míg a lányokat leginkább arra készítették fel, hogy jól férjhez tudjanak menni.
Mindezek alapján látható, hogy egységes képet az oktatásról nem lehet alkotni, a korabeli fotók segítségével is csupán benyomásokat szerezhetünk. A következő képek, amelyek a világ különböző pontjain készültek - sokszor egy-egy ellesett pillanatot is megörökítve-, azonban remekül visszaadják a korszak krétaporos hangulatát.
Kedvelt viselet volt fiúk és lányok körében egyaránt a matrózruha. (Arról, hogy egyébként hogyan öltöztették a gyerekeket a Századfordulón, itt olvashattok)
Az iskolai egyenruha eleinte a szegény sorsú tanulók ruházata volt, amit az iskola fenntartója biztosított számukra. Ezekből az egyszerű, de praktikus viseletekből aztán, ahogy telt múlt az idő, az elit iskolák egyenruhája lett. Minden iskola más egyenruhát rendszeresített, így már messziről lehetett tudni, hogy a diák melyik oktatási intézményben tanul.
Elemi népiskolai tanulók egyszerű egyenruhában.
Matrózsapka és matróz kabát, matrózcsíkos szoknyával.
Fehér inges, nyakkendős, zakós iskolai egyenruha girardi kalappal.1902.május
A szentpétervári Szmolnij Intézet egyenruhája. Ebben a patinás leánynevelő intézetben nemesi származású kisasszonyok oktatása folyt egészen 1917-ig.
Most kukkantsunk be néhány tanterembe:
Mácsa, (Ekkor Aradmácsa), Aradtanya, uradalmi iskola, 1907. A kép forrása: Fortepan, képszám:45351, adományozó: Morvay Kinga
Táncóra a Szmolnij Intézetben.
Az oktatás sokszor az alapvető dolgok tanítására is kiterjedt:
A kis és nagyobb diákok tanulhattak tankönyvekből ,ezeket általában kölcsönbe kapták az iskolától, amit aztán év végén vissza kellett adni. Ceruzával és tintába mártogatós tollal írtak. Használták a ceruzahegyezőt is. A palatábla azonban olyan praktikus eszköz volt, amihez csak egy palavessző és egy törlőkendő vagy szivacs kellett, és máris végtelen alkalommal lehetett használni. A könyveket vagy táskában, vagy szíjjal összekötve hordták az iskolába.
Az osztályteremben szigorú rend uralkodott. Az órán a diákok csendben, a padra tett, vagy karba font, esetleg hátra tett kézzel ültek és hallgatták a tanárt. Közbeszólásnak, egymás közötti beszélgetésnek nem volt helye.
Aki a szabályokat megszegte, különféle büntetésekre számíthatott. Nem volt ritka a testi fenyítés sem:
Felhasznált irodalom: "Oktatásügy a századforduló körüli évektől a trianoni békeszerződésig." mek.oszk.hu , "Edwardian Era Education" www.victorian-era.org.
A képek forrásait a Contrapasso Pinterest oldalán itt találjátok: https://hu.pinterest.com/contrapasso2/the-victorian-and-edwardian-school/ .
Ha még szeretnél további cikkeket olvasni a divat- tánc-, vagy a zenetörténet témában, ebből a tartalomjegyzékből válogathatsz.