A XVI.században az európai nemesi udvarok báli viselkedési szokásait főleg a spanyol és francia etikett szabályai határozták meg, melyet számos illemtankönyv megőrzött számunkra. Ilyen pl. Baldassare Castiglione: Az udvari ember (Il Corteggiano) című, első ízben 1528-ban megjelent munkája, amely igen részletesen taglalja, hogy mit illik és mit nem. Az ebből a korból ránk maradt táncos kiadványok is külön fejezetben foglalkoznak a helyes és illendő viselkedés bemutatásával.
Így, ha visszarepülhetnénk az időben és meghívást kapnánk egy táncos mulatságba valamely gazdag nemesi famíliától, a következőket kellene szem előtt tartanunk:
Milyen az ideális férfi és nő? Baldassare Castiglione erről így ír:
A férfi: ..." ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, mert e tulajdonságok egyike is másika is bizonyos kellemetlen csodálkozást idéz elő, és az ilyen embereket úgy szokták megbámulni, akárcsak a szörnyetegeket...egészséges és jó testalkatú legyen, minden mozdulatában erős, könnyed és rugalmas, ügyes minden testgyakorlatban, ami katonáskodó emberhez illik..."
Pl ilyen:
Tiziano: Szürke szemű férfi
A nő: "...modorában, szokásaiban, szavaiban, mozdulataiban és magaviseletében a nő teljesen különböző legyen a férfitől, mert valamint ennél illő, hogy biztos, erős és férfias legyen, a fellépése, úgy a hölgyhöz illik a finom és bájos gyengédség, mely minden mozdulatában édesen nőies, és akár jár, akár nyugodtan áll, akár valamit mond, mindig nőies legye, és semmiben se hasonlítson a férfihoz..."
Tehát pl. legyen ilyen:
Santi di Tito: A fiatal Medici Mária portréja
Az első kérdés, ami rögtön felvetődik, hogy miben menjünk a bálba? Természetesen a legszebb tiszta ruhánkban. Ezen túlmenően pedig ügyelnünk kell arra, hogy a ruha ne legyen túlzóan díszes ("..nyugodt komolyságra valljon, mintsem hiúságra.."írja Fabritio Caroso az Il Ballarino c. könyvében). Hölgyek esetében az alsószoknya és a bokánk nehogy kilátszódjon a szoknya alól. Ebben a korban a smink mint olyan a kurtizánok kiváltsága volt. A hölgyek arcuk csipkedésével pirosították magukat.
A férfiak esetében a leírások külön foglalkoznak a köpeny ideális méretével, hogy se túl hosszú, se túl rövid ne legyen, és mit tegyünk, hogy tánc közben ne zavarjon minket. A kesztyűnk se legyen túl szoros, mert ha üdvözléshez akarjuk levenni majd, akkor illetlenség rángatni, netán fogunkkal segíteni a levételt. Továbbá azzal, hogy a kard a bal oldalon legyen és biztonságosan fel legyen csatolva, nehogy tánc közben leessen.
A kép Fabritio Caroso: Il Ballarino (1581). című könyvének illusztrációja.
Egy tisztességes hajadon leány egyedül sosem mehetett bálba, tehát ez esetben csak családtagjainkkal indulhatunk el. Férfiak esetében szintén családdal, vagy esetleg baráti társasággal is mehetünk.
Miután szépen felöltöztünk, elindulhatunk mulatni. Megérkeztünk a bálba. Következő szigorúan koreografált kérdéskör, hogy ki kinek köszönjön először és hogyan. Súlyos társadalmi következményekkel is járhatott, ha valaki ezekkel a szabályokkal nem volt tisztában,.A férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak stb. köszönt először. A házigazda, ha magasabb rangú vendége érkezett, illett elébe sietve köszöntenie.
Amennyiben túljutottunk az üdvözlési procedúrán végre beljebb juthattunk a bálterembe. Ha a fal mellett körben elhelyezett székek valamelyikét szemeltük ki a célból, hogy megpihenjünk egy kicsit, következik a "hogyan üljünk le illendően" szabálycsokor. Külön részletezik a leírások, mit tegyenek a hölgyek a ruha uszályával, pl. ne rugdossák a szék alá leülés közben, ne terüljön nagyon szét, mert mások eleshetnek benne, ne úgy üljenek, hogy a bokájuk kilátszódon stb. Az egyenes tartást a fűző biztosítja, de azért az sem helyes, ha úgy ülünk, mintha karót nyeltünk volna.
A férfiak megint a kardjukkal kell hogy bíbelődjenek, hogy ne csörömpöljenek vele leülés közben, ne úgy helyezzék el, hogy valaki átbucskázzon esetleg rajta. Ülés közben a lábtartásra is figyelni kell, legyenek közel egymáshoz és ne keresztezzük őket. Lábunk leérjen a földre. Bal karunkat nyugtathatjuk a szék karfáján, de könyökre is támaszkodhatunk.
Szépen, helyes tartásban ülünk és diskurálunk a mellettünk helyet foglalókkal. Egy idő után azért szeretnénk táncolni is. Hogyan is kerüljünk a táncparkettre?
Természetesen főszabályként a férfi vitte táncba a hölgyet, de minden bálban volt hölgyválasz is. Fabritio Caroso például külön kitér arra, hogy ha egy férfit egy hölgy felkér táncolni, nem illik visszautasítania. A férfinak pedig illett lehetőleg minden hölgyet megtáncoltatnia. A tánc remek alkalom volt arra, hogy a szerelmesek együtt mulathassanak. Arra kis kiváló lehetőség volt, hogy a házasságra kiszemelt hölgyet egyfajta fizikális vizsgáztatásnak alávessék, hogyan bírja szusszal, nem köhög-e közben (mert esetleg göthös), nincs-e valamilyen rejtett testi hibája. Thoinot Arbeau Orchesographie című, először 1589-ben kiadott könyvében ezt írja: "...a tánc jó gyakorlat annak megállapítására, vajon a szerelmesek egészségesek-e és végtagjaik épek-e, mert utána meg van engedve, hogy a férfi megcsókolja hölgyét azért, hogy megérintsék és megízleljék egymást, hogy megbizonyosodjék arról, hogy formás-e, vagy nincs-e romlott húshoz hasonlóan kellemetlen lehelete."
A táncra felkéréskor a férfiak sapkájukat le kell vegyék, de nem mindegy, hogy hogyan. Fabritio Caroso: Nobilt'a di Dame (1600) című kiadványában például bekezdéseken át részletezi ennek helyes módját. A párok köszöntik egymást illendően (fejezetek szólnak arról, hogy hogyan), majd a férfi jobbján a hölggyel a táncparkettre vonul.
Tánc közben nemcsak az adott koreográfiára és a partnerünkre kell figyelnünk, hanem jó pár illemszabályt be kell itt is tartanunk. A hölgyek kellő szeméremmel kellett viseltessenek, ..." a táncban nem szeretném, hogy túlságosan erőltetetten és virgoncul mozogjon.." írja Caroso.
Az teljesen természetes, hogy minden udvari bálozónak minden koreográfiát illett ismernie, vagy az improvizatív táncok esetében, mint pl. a canario vagy a gaillarde, tudni kellett a variációs lépéseket.Ezért már kisgyermek korban elkezdődtek a tánc-és illemtan órák, hogy mire felserdülnek a fiatalok már rutinszerűen, természetesen életük részét képezzék.
Pl.Hölgyekként ügyelnünk kell, hogy tánc közben az uszályunkat hogyan igazítsuk úgy, hogy ne legyen útban. Emelni nem szabad, mert az igen csúf látvány, ügyes derékmozdulatokat kell tennünk.
Arbeau férfiaknak szánt fontos intelme: "... amikor társaságban táncolsz, soha ne nézz le a lábadra, hogy lásd, pontosan csinálod-e a lépéseket. Ritkán köpj és fújd az orrod, ha mégis muszáj, fordulj el és használj egy tiszta fehér zsebkendőt. Társalogj nyájasan, mély kimért hangon, kezed a csípődön, soha ne lógasd erőtlenül, és idegesen se mozgasd. Légy illően és szépen öltözve, harisnyád jól rögzítve, cipőd tiszta....."
Cesare Negri: Le Gratie d'Amore c. könyvének illusztrációja (1602/04)
A különböző báli táncok taglalását, azok sorrendjét majd egy másik blogban olvashatjátok, erre itt most külön nem térek ki.
Bál III.Henrik udvarában
Férfiként, a tánc végeztével, visszakísérjük a partnerünket a helyére, majd illendő elköszönés után felkérhetünk egy másik hölgyet, esetleg pihenésképpen társaloghatunk is a vendégekkel. Hölgyekként pedig kifújhatjuk magunkat a tánc után egy kicsit, vagy ha ismét táncba visznek, örülhetünk az újabb lehetőségnek.
Mi történik akkor, ha nőként ülök a székemen és hosszú idő óta nem kér fel senki? Fabritio Caroso Nobilt'a di Dame könyvében kitér arra is, hogy hogyan viselkedjen a hölgy, ha nem kérik fel táncolni. A petrezselymet árulóknak nem illett kimutatniuk ebbéli bánatukat, vidáman mulatni, társalkodni illett a közelükben ülő más hölgyekkel.
A bálok hosszú órákon át, legtöbbször hajnalig tartottak, így miután kimulattuk magunkat, hazatérvén másnap délutánig nyugodtan alhatunk.
Robert Dudley és Erzsébet angol királynő voltát táncol.
Kapcsolódó írás, amely még érdekelhet: A volta, az erkölcstelen és bűnös tánc.
A bloghoz felhasznált irodalom: Fabritio Caroso: , Nobilt'a di Dame, Thoinot Arbeau: Orchesographie magyarul megjelent fordításai (mindkettő az Arbeau Art kiadványa), Kovács Gábor: Reneszánsz táncok c. könyve.
Illusztráció részlet Berry herceg "Hóráskönyvéből" (XIV-XV.század)
deviantart.com
