Nézegetve a képet az első benyomása szerintem mindenkinek az, hogy milyen kényelmetlenül öltözött ez a nő. Ebben a szoros, zárt, merev ruházatban sem járni, sem ülni, sem étkezni biztosan nem tudott normálisan. Nézzük meg, miért alakult így a XVI.században a ma spanyol divatnak nevezett irányzat, és mik voltak a jellemzői! (A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Ausztriai Anna portréja)

V.Károly (1500-1558, uralkodott: 1530-1556) német-római császár 1516-tól volt egyúttal Spanyolország királya is. 1526-ban elvette feleségül első unokatestvérét Izabella portugál infánsnőt, akivel birodalmi érdekek miatt házasodott össze. A kapcsolatuk azonban elmélyült és boldog házasságban éltek egészen az uralkodónő 1539-ben bekövetkezett haláláig. A hatodik gyermeke szülésébe belehalt királynét férje oly mélyen gyászolta, hogy élete hátralévő részében csak feketében járt. (A képen: V.Károly német-római császár portréja, részlet)

A képen: Sofonisba Anguissola: II.Fülöp spanyol király portréja

II.Fülöp (1527-1598, uralkodott, 1556-1598) spanyol király uralkodása idején építtette az Escorialt, amely kolostor együttes ezután a spanyol uralkodók lakhelyéül is szolgált. A király itt szeretett a legjobban lenni, ritkán mozdult ki, az országát főként rendeletekkel kormányozta. Bigottan katolikus hírében állt, és minden haladó, reform törekvést igyekezett elnyomni. Környezetében olyan etikett szabályokat vezetett be, amelyeket később csak spanyol etikett néven illettek és leginkább az érzelemmentes hűvös távolságtartás, szigorúan merev viselkedés jellemzett. A reformáció híveit üldözte, és lelkes támogatója volt a középkori eredetű inkvizíciónak. Az udvari öltözködés az évek során teljesen eltávolodott a köznapi viseletektől. A sötét színű, merev, drága anyagokból, ékkövekkel díszített, magasan záródó, körgalléros ruhák a katolikus ellenreformáció kifejeződései is lettek egyben. II.Fülöp oly sikeres divatdiktátornak bizonyult, hogy hatására széles birodalmában hamar elterjedt az új módi, amelyet igen jól ötvöztek a helyi sajátosságokkal. Pl. sok helyen a viseleteket színesebbé, formáit változatosabbá tették. A francia és az angol nők egyebek közt kivágott ruhákat hordtak és a zárt gallért felváltotta a Stuart gallér, mely drótra erősített legyező alakú csipkegallér volt. A szoknya is szélesedett az idők folyamán, végül „vertugalle” különleges tartószerkezetű szoknya lett belőle. A német nyelvterületeken eleinte csak az ellenreformáció hívei hódoltak az új divatnak, míg Itáliában főleg a spanyol fennhatóságú területeken viselték, pl. a Nápolyi Királyságban, a többi városállamban megmaradtak az itáliai divatnál.

Női viseletek:

A sötét színű (legtöbbször fekete) ruha merev volt, a női test formája teljesen elveszett benne.

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Hölgy portréja

A magasan záródó nyakrészből a fodros gallér kilátszott. Ehhez a gallérhoz felfelé fésült frizurákat viseltek, amelyeket gyöngyökkel, fonatokkal, kis kalapokkal díszítettek.

A képen: Alonso Sánchez Coello: Izabella Klára Eugénia infánsnő portréja, részlet.

A ruha ujja szűk volt, de általában vállban kitömött hengerforma dísszel, illetve hosszan csüngő álujjal egészült ki, kézelőjén csipke díszítéssel.

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Valois Erzsébet portréja, részlet.

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Habsburg Margit portréja, részlet

A szintén merev, hosszított ruhaderékra arannyal, gyönggyel, drágakövekkel díszített csípőtől kúp alakban bővülő szoknya került. A sokszor középen nyitott szoknyarészből kilátszott a szintén hímzett alsószoknya, melyet szintén kúpos, kemény vászon alsószoknya tartott ki.

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Eugénia infánsnő portréja

A képen: Alonso Sánchez Coello: Habsburg Anna portréja

Férfiak viselete:

A férfiak kackiás bajuszt és szakállt hordtak, fejükre keményített kalapot vagy magas barettet tettek.

Juan Pantoja de la Cruz: III.Fülöp spanyol király portréja

Ruhájuk szintén magasan záródó volt. Kis zekét hordtak, melyet kipárnáztak.A gallérral harmonizált a ruhaujj, vagy az ing díszítése, amely általában csipkéből készült. Kis rövid, tömött nadrágot viseltek. A zekére rövid, bő vállgallért terítettek, melyet általában nyitva viseltek.  Finom anyagú cipő, kesztyű, valamint vékony, hegyes tőr egészítette ki ezt a ránc nélküli, sok helyen drótokkal merevített öltözéket. (A ruhatömésekről bővebben itt olvashatsz: Ágyékpárna, libamell és farpárna )

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Simón Ruíz kereskedő és bankár portréja

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Pedro Franqueza y Esteve portréja 

A szigorú, merev és zárt viseletek elengedhetetlen tartozéka volt a magasan záródó nyakrészből kilátszó kis fodros gallér. Ez az idők folyamán oly mértékben terebélyesedett, hogy méltán kapta a „malomkerék” elnevezést. A nagyobb gallérokat drótvázzal kellett merevíteni a megfelelő tartás érdekében. Viselték nők, férfiak és gyermekek egyaránt.

A képen: Juan Pantoja de la Cruz: Dona Ana de Velasco et Girón portréja, részlet.

A képen: ifj. Frans Pourbus: Margerita Gonzaga hercegnő portréja, részlet

A képen: ifj.Frans Pourbus: Vincenzo Gonzaga, Mantova hercegének portréja

A képen: Bartolomé Gonzalez y Serrano: III.Fülöp spanyol király gyermekei

Végezetül nézzünk meg néhány fantasztikus ruharekonstrukciót:

A képen balra: Juan Pantoja de la Cruz: Izabella Klára Eugénia infánsnő portréja, jobbra: Angela Mombers ruha rekonstrukciója. A kép forrása: Walking Through History with Jasper and Angela, facebook.

 A kép forrása: kostym.cz

 A kép forrása: etsy.com 

Kapcsolódó témák: ha érdekel, hogyan öltözködtek ugyanebben az időszakban Itáliában, ide kattintva elolvashatod. A XVI.századi fura ruhatömésekről pedig itt olvashatsz egy- két érdekességet.

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977.

A vikingek rabló hadjáratairól, kereskedelmi tevékenységéről, vallási szokásaikról, őseik tiszteletéről, az ellenséggel való kegyetlenkedéseikről vagy esetleg a szoros családi kapcsolataikról biztosan sokan hallottatok már. Különösen most, hogy egyfajta reneszánszát is élik az életüket, kalandjaikat megelevenítő kultuszfilmek. (A fenti kép forrása: Elisabeth Edwards, Pinterest)

A viking társadalmak a Kr.u. VIII.-XII.században élték fénykorukat. Ezek a skandináv népcsoportok ekkor vezették a legtöbb rabló hadjáratot, indultak el új kereskedelmi utakat felfedezni és vetődtek el a hazájuktól legtávolabbi vidékekre, még Észak-Amerikába és Bizáncba is. Szokás még őket varégoknak, normannoknak, ruszoknak is nevezni, attól függően, hogy hol telepedtek le.

Nézzük meg, hogyan is öltözködtek, mi jellemezte leginkább viseleteiket. A ruházkodásukra a feltárt régészeti leletek, fennmaradt korabeli képi ábrázolások (pl. a bayeux-i falikárpit és az osebergi hajón talált kárpit) alapján lehet következtetni.A harci ruházatukra itt most nem térek ki, azt majd egy külön cikkben olvashatjátok.

A képen: A Bayeux-i kárpit részlete, viking (normann) hajósok.

Bárhol is éltek, vagy telepedtek le, a társadalmuk alapvetően három rétegre oszlott: rabszolgákra (thrallok), szabadokra (karlok) és az előkelőkre (jarlok). Ruházatuk a társadalomban elfoglalt helyük szerint alakult.

Öltözékek:

A rabszolgák öltözéke lehetett a legszegényesebb. (Róluk tudunk a legkevesebbet, mivel a feltárt sírok főleg előkelők temetkezési helyei.) Azonban feltehető, hogy a nők, csak egy bővebb szabású, hosszú, kényelmes tunikát viseltek csupán, a férfiak pedig egy nadrágot, esetleg egy durvább szövésű rövid tunikát, melyet hűvösebb időben köpennyel egészítettek ki. Cipőjük sem biztos, hogy volt.

A földműves, kézműves réteg ruházata már nem sokban különbözött a nemesekétől, leginkább a felhasznált anyag minőségében, díszítettségében volt más. Bővebb szabású, réteges ruházatuk megóvta őket a hidegtől. Az előkelők drága anyagokból készült, ruházatot hordtak, melyet hímzésekkel, ékszerekkel gazdagon díszítettek. A legfontosabb szempont azonban a kényelem és a melegség volt.

Lábukra a nők is és a férfiak is bőrből készült, esetleg szőrmével bélelt cipőt, vagy rövid szárú csizmát húztak.

A képen: bőr bokacipő az Osebergi hajóról,IX.század.

A férfiak hosszú nadrágot viseltek, de ismerték a térdnadrágot is.

A képen: a Skjoldehamn-i nadrág a XI.század végéről. Forrás: Skjoldehamn Tromsö Museum

Lábszárukra gyakran tekertek vászonból készült lábszárvédőt. A keleti hódítások során megismert bő szabású nadrágot is felvették.

A kép forrása: svenshaithabureise.blogspot.com

A nadrághoz térdig, vagy combközépig érő tunikát vettek fel, melyet övvel fogtak össze. Az előkelők tunikáit csuklónál, nyak résznél gazdagon díszítették hímzésekkel.

A képeken a Skjoldehamni leletek a XI.század végéről. Forrás: Skjoldehamn Tromsö Museum

A képen egy ruharekonstrukció. A kép forrása: sagy.vikingove.cz

Hideg időben a tunika fölé egy felső is került, majd arra sűrű szövésű, vállnál fibulával összefogott köpenyt terítettek. Ismerték a madártollakkal, pehellyel tömött kabátszerűséget is, ami talán a mai pufidzsekik őse lehetett, de szőrmés állatbőröket is kapcsoltak a vállukra.

A képen: a Hedebi (Haithabu) lelet alapján rekonstruált kabát. Forrás: Are Jorgensson, Pinterest

A férfiak hajviselete igen változatos volt. Akár természetesen hosszúra növesztett, fonatokkal összefogott, vagy borotvált is lehetett. Szívesen viseltek szakállt.

Fejüket szőrmés kucsma vagy bélelt kapucni, kezüket kesztyű védte a hideg ellen.

A kép forrása:ppvk.me

A nők a hosszú tunika fölött egy vállpántos, kötényszerű felsőruházatot viseltek, melyet a vállnál fibulák tartottak meg, derekuknál öv fogta össze.

A képek forrása:Pinterest

Az előkelő nők, mivel fizikai munkát nem végeztek, így akár testhez állóbb alsóruhát is hordhattak, melyhez a finom anyagból készített felsőruházat tartozott, amelyet színes hímzésekkel, szövött mintás ruhaszegélyekkel, selyemszalagokkal díszítettek és arany, ezüst fibulák tartottak össze.

A kép forrása: Pinterest

A hideg időben őket is csuklyás köpeny, vagy – mint a férfiakat - madártollakkal, pehellyel töltött kapucnis tunika, szőrmék, szőrmés sapka és kesztyű óvta az időjárás viszontagságaitól.

A képen: kesztyű. Forrás: Viking Museum Iceland

A képen egy ruharekonstrukció, Katja Saveljeva munkája. forrás:Elise Kingstone, Pinterest

A kép forrása:Cody Edinger,Pinterest

A nők hosszú hajukat fonatokba rendezték, homlokpántokkal fogták össze, de a munkát végző nők fejkendőt, az előkelők fátylakat is felvettek.

Kiegészítők:

Arany, ezüst veretes övek, nyakláncok, brossok, fibulák, karkötők, fülbevalók, üvegből, ásványból, esetleg borostyánból készült gyöngyök egészítették ki a jarlok öltözetét. Az övükre kötött kis zacskókban ott lapultak amulettjeik, szentjeik jelképei.

A képen: viking fibula, British Museum

A képen: IX.századi lelet Hoenből, Norvégiából. Viking Hajómúzeum, Oslo

Textilek:

A vikingek gyapjú, len anyagokat használtak, de az előkelők selyemből készült ruházatot is viseltek. Ismerték a textilfestést, barna, bíbor, sárgászöld, kék, vörös színeket szívesen használtak.

A sűrű szövéssel előállított vastagabb anyagok különösen melegek voltak. A régészeti leletek között fellelhetők igen bonyolult szövési mintájú anyagtöredékek is, sőt kockás mintás textilmaradványokat is találtak.

Textilmaradvány leletek az Osebergi hajóról, IX.század.

Végül egy érdekesség. A vikingek – eltérően európai kortársaiktól – igen ápolt és tisztaságszeretők voltak. Rendszeresen mosakodtak, ruházatukat cserélték. A régészeti leletek között ugyanis számtalan fésűt, csipeszt, fogvájót és egyéb tisztálkodási eszközt találtak, amelyek mind erre utalnak. 

A képen, viking fésű, Orkney Museum.

Felhasznált irodalom: Johannes Bronsted: A vikingek. Corvina kiadó; Molnár Orsolya Anna: Viking szokások, kultúra és életmód. (Előadás anyag, Schola Artis Gladii et Armorum); Milyen ruhákat hordtak a vikingek (Múlt-kor magazin 2015.05.08.szám)

Ha szeretnél még további érdekes cikkeket olvasni a divat-tánc- és zenetörténet témában, itt ebből a tartalomjegyzékből válogathatsz. 

Bizonyára sokunknak vannak filmes emlékei, amelyekben grandiózus bálok elevenednek meg XIV.Lajos, XV.Lajos, vagy esetleg XVI.Lajos idejéből. Pompa és csillogás, dúsan terített asztalok, színi előadások, több napig tartó mulatozás és táncoló párok jutnak eszünkbe. De mit is táncoltak a bálozók? Ennek jártam utána egy kicsit részletesebben. (A fenti képen részlet a Marie Antoinette c.Sofia Coppola által 2006-ban rendezett filmből.)

A francia udvarban tartott nagyszabású bálokról több feljegyzés is maradt ránk, többek között Jean-Philip Rameau-tól (1683-1764), a híres zeneszerzőtől is.

A barokk táncok között voltak egyszerűbben elsajátíthatók és voltak igen technikás, nehéz táncok is, melyek nagy felkészültséget igényeltek a táncostól. Ezek előre megkomponált művek voltak, nem a táncparketten találták ki az adott pillanatban, hogy hogyan is ropják. A táncokat a koreográfusok papírra vetették akként, hogy abból kiderüljön az előadók száma, neme, a térkoreográfia, a lépések fajtája és a zenei anyag is. A tánctanár feladata volt ezután, hogy segítsen mindezt elsajátítani.

(A képen: Guillaume Pécour: La Bourrée d'Achille című koreográfiájának egy lapja. ( A táncírásról bővebben a Mik ezek a titkos jelek a papíron? című cikkben olvashatsz. )

Az udvari bálok nemcsak a szórakozás színterei voltak, hanem az arisztokrácia számára a diplomáciai, politikai, gazdasági információk cseréjének a helyszínei is. Emiatt igen fontos volt minden meghívott számára a részvétel. A mulatságokat leginkább a Versailles-i kastély Mars termében és a méltán híres Tükör teremben tartották.

(A képen: Versailles, Tükör terem. A kép forrása: google)

Mivel a király, legyen szó akár XIV.Lajosról - aki 22 éven át minden nap gyakorolta ezt a művészeti ágat - vagy XV.Lajosról – remek táncos volt, a vele együtt bálozóknak felkészült, gyakorlott táncosoknak kellett lenniük, különben könnyen kegyvesztettek, vagy legalábbis nevetség tárgyai lehettek. A mérce igen magas volt, illett tehát minimum 10-12 táncot alaposan ismernie minden résztvevőnek.

Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege (1675-1755) emlékirataiban feljegyzett egy esetet, amikor egy elhibázott tánclépés az udvaronc kegyvesztettségéhez vezetett: „…Montbron fia….szintén a társaságban volt. Megkérdezték, hogy jól táncol-e és ő olyan magabiztossággal válaszolt, amely alapján mindenki azt remélte, hogy az ellenkezője igaz. Mindenki kielégíttetett. Az első bóktól kezdve összezavarodott és eltévesztette a lépést. Megpróbálta elterelni a figyelmet a hibáról mesterkélt viselkedéssel és karjainak magasra emelésével, de ez még képtelenebbé tette őt és nevetés-orkánt váltott ki, amely a király – aki maga is csak nagy nehezen tudta megtartóztatni magát a nevetéstől – jelenlétének kijáró respektus ellenére végül szabályos kiabálássá fajult. Másnap ahelyett, hogy elhagyta volna az udvart, vagy tartotta volna a száját, mentegette magát mondván, hogy a király jelenléte hozta zavarba és csodát ígért a következő bálra. … Ahogy táncolni kezdett a második bálon, a közelben lévők felálltak, a távolabbiak felkapaszkodtak ahová csak tudtak, hogy jobban lássanak, és a kacagás hangjaihoz tapsolás is vegyült. Mindenki, még maga a Király is szívből nevetett, többen közülünk eléggé hangosan, annyira, amennyire nem hinném, hogy bárki is viselkedett volna addig. Montbron utána azonnal eltűnt és nem mutatkozott hosszú ideig.”

A képen: a Mode Parisienne egy lapja 1763-ból.

A táncok sorrendjét szigorú ceremónia határozta meg. A bált mindig branle táncolásával kezdték. (Már a reneszánsz időkből is jegyeztek fel ugyanilyen nevű táncokat, azonban ezek a branle-ok nem azonosak a reneszánsz idején táncoltakkal. Teljesen mások a tánclépéseik és a zenei anyag is, gyakorlatilag csak a nevük ugyanaz.)

A branle-t a páros táncok sora követte. Elsőként a király táncolt a királynéval, vagy annak távollétében a legmagasabb rangú hölggyel. Őket követték rangsorban a királyi család tagjai, majd a hercegek, hercegnők, stb. A király kivételével mindenki kétszer táncolt. A király tánca után a partnere a rangban következő úrral lejtett, aki általában a király legidősebb fia volt. Majd ő táncolt a feleségével, vagy a rangban hozzá legközelebb álló hölggyel és így tovább. A páros táncok sorát a courante nyitotta. 

Szívesen táncoltak bálokon szvitbe összefűzött páros táncokból álló tánccsokrot is. Ezért kialakult a szvit négy kötelező eleme, melyeket mindig egymás után és ilyen sorrendben táncoltak. Ezek az allemande– courante- sarabande- gigue kötelező négyese volt. Az allemande egy gyors tempójú lendületes tánc volt, ami hasonlóan a branle-hoz, csak nevében emlékeztet a reneszánsz allemande-ra. A sarabande mindközül a leglassúbb tempójú tánc, ami miatt az előadótól igen nagy koncentrálást kívánt. A sort a gyors gigue zárta. Később, a courante-t felváltotta a jóval könnyebb menüett. (Nekem ez az egyik kedvencem.)

A páros táncokat a vidám, könnyen megtanulható contredanse-ok követték, melyek kiváló lehetőséget adtak arra, hogy többen is tudjanak egyszerre táncolni, ne csak egy-egy pár. (A contredanse az angol country dance francia megfelelője, sokszor a zene is ugyanaz, csak a lépések a francia barokk táncok lépései, leggyakrabban Pas de bourrée, Pas de menuet és gavotte. )

Természetesen a táncok sora ezzel nem ért véget. A zenekar még játszhatott gavotte-ot, bourrée-t, rigaudon-t,  is, amelyre a bálozók a már jól begyakorolt lépésekkel és mozdulatokkal járták egészen pirkadatig, vagy akár másnap estig is.

A képen: A Napkirály lába un. plié tartásban. A király táncol" című,Gérard Corbiau által 2000-ben rendezett filmből.

Felhasznált irodalom: Kovács Gábor: Barokk táncok, Garabonciás Alapítvány, 1999.

Az évszázadok során a divat sok furcsaságot produkált, amit mai szemmel megmosolyogtatónak, vagy éppen meghökkentőnek találunk. Általában olyan öltözékekre csodálkozunk rá, amelyeket mi magunk kényelmetlennek találnánk, pedig jóllehet, ha a ma divatos ruhadarabokat látná a régi kor embere, ugyanúgy értetlenül nézné. Divattörténeti furcsaságokról szóló sorozatom mostani fejezetében az 1850-80-as évek szoknya divatját veszem górcső alá alaposabban. (A fenti képen: korabeli karikatúra a krinolinról. Forrás:aufeminin) 

A krinolin

Az 1850-1860-es években a párizsi udvarban Eugénia császárné ismét pompázatos divatot teremtett. Mivel a külsőségek a rokokó korszakot idézték, ezért ezt az időszakot második rokokónak is nevezik. A bő, krinolinos szoknya a XIX.században az alátét anyagáról elnevezve- már harmadszor bukkant fel a divat történetében. A ruha szoknya része hála a krinolinnak egy óriási harangra hasonlított, mely sokszor akkora volt, hogy az ajtón is alig lehetett vele átjutni. A fűzővel összeszorított darázsderék és a bő szoknya sajátos sziluettet adott a hölgyeknek.

Ezen a korabeli fényképen egy fiatal nőt öltöztetnek krinolinos ruhába. Nem csoda, ha segítői voltak, egyedül lehetetlen ezt az öltözéket felvenni. (A kép forrása: google)

A krinolinhoz elképesztő mennyiségű anyagra volt szükség, főleg, ha valaki az igen divatos, sok fodorból álló szoknyát szeretett volna. (1860-as évekbeli divatlap egy képe.Forrás: Pinterest)

Aki igazán adott magára, az ruháját selyemből, fénylő taftból, brokátból, moaréból varratta. Ez itt egy 1862-es modell. (The Metropolitan Museum of Art)

A képen: Pamut és gyapjú ruha 1865. The Metropolitan Museum of Art.

Érdekesség, hogy ez a drága, pénztárcát nem kímélő divat pont akkor dívott, miután Európa kiheverte az 1831-es (Magyarországon 1848-49-es, majd 1854-55-ös) nagy kolerajárványt, amikor forradalmak söpörtek végig Közép-Európában, 1853-56 között a Krími háború zajlott,1861-65 között dúlt az amerikai polgárháború.

Korabeli karikatúrák az extrém méretű krinolinról (A képek forrása: google és Holly Poe Durbin)

A turnűr

Az 1870-es évekre a krinolin, azaz a dróttal merevített szoknya jelentős átalakuláson ment át. A korábbi évek nagy, harang alakját elvesztette. Az új divat, a turnűr, és a „Cul de Paris”, mely nemcsak kényelmetlen, de természetellenes viselet is volt. 

A kép forrása: Pinterest

A képen:selyem esküvői ruha 1872. The Metropolitan Museum of Art

Az elől szűk, hátul uszályos szabás, a szoknya alá a fenék részre helyezett lószőr párnák és az alsószoknyába varrt pántok miatt a nők nem tudtak kényelmesen sem ülni, sem járni. A turnűr magyar elnevezése, a fardagály igazán találónak bizonyult. A képeken különböző merevítőket, farpárnákat láthattok amelyek a megfelelő turnűr eléréséhez voltak szükségesek:

A képen: Jelenet Az Anna Karenina c.2012-es filmből. Keira Knightley fűzője.

Ráadásul a túlfűzött derék felfelé nyomta a mellett, ettől a női viseletek oldalnézetből elég érdekesen hatottak, mint ahogy azt a mellékelt karikatúra jól példázza.(Kép "az Ulk" című berlini élclapból 1883. "Adalék a fajok eredetéhez: A turnűr származása."

Amikor a fardagály tárolásra is alkalmas. Karikatúra.

Azért azt megállapíthatjuk, hogy ezek a viseletek, habár kényelmetlenek lehettek, de főleg az aprólékos kivitelezésnek és a felhasznált anyagmennyiségnek köszönhetően, igen látványos megjelenést biztosítottak a nők számára.

További divattörténeti furcsaságokról olvashatsz az "Ágyékpárna, libamell és farpárna" című cikkben.  

 Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet az ókortól napjainkig. Corvina Kiadó, 1977.

A XVII.században a magyar főnemesek  rendkívül nagy gazdasági és politikai hatalommal bírtak. Ennek a hatalomnak az egyik kifejezője volt ruházatuk, mely mutatta a külvilágnak viselőjük gazdagságát is. A ruha anyaga, színe, szabása árulkodott a társadalomban elfoglalt helyükről, nemükről, családi állapotukról.

Az 1600-as évekből már viszonylag sok ábrázolás, leltári összeírás maradt ránk, így pontos képet kaphatunk arról, hogy hogyan is öltözködtek főúri eleink.  Feltételezem, hogy a ruhatárukban, főleg a nők esetében, minden bizonnyal megtalálhatók voltak a nyugati, leginkább német és spanyol mintára készült ruházatok is. A hölgyek viseltek kevert stílusú, főleg spanyol hatást is mutató ruhákat, de jellemzően szívesen örökíttették meg magukat magyaros viseletben. Hogy mitől is volt magyaros egy viselet? Ezt nézzük meg most általánosságban, mert a különlegesebb ruhadarabokról később, egy másik blogban olvashattok majd.

(A fenti képen Esterházy Pál első feleségének, Esterházy Orsolyának(1641-1682)  korallgyöngyökkel díszített bársony ruhája látható, melyet a második feleség, Thököly Éva is hordott. Iparművészeti Múzeum, Budapest)

Női viseletek

 Brandenburgi Katalin (1602-1644/49), Bethlen Gábor második feleségének, majd később erdélyi fejedelemnek a menyasszonyi ruhája. A szilvakék nyírt bársony vállfűzőt és szoknyát árkádos, tulipános, gránátalmás skófiumos, azaz fémszálas hímzés díszíti.

A hölgyek fehér patyolatot, azaz finom lenvászonból vagy selyemből készült, buggyos ujjú, csipkés szélű inget viseltek. Alatta csípőig, vagy akár bokáig is érő alsóinget vagy ingvállat hordtak.

A patyolatra merevített, hímzett vállfűző vagy ruhaderék került. Anyaguk bársony, damaszt, atlaszselyem volt.

Merevített, szélesen fűzött ruhaderék. Részlet Thököly Katalin portréjáról.

Vállfűző. Részlet Kéry Jánosné szül. Esterházy Anna Zsófia portréjáról.

Szerették a csipkés gallérokat.

A ráncolt, bő szoknyára csipkés szélű, vékony fehér anyagú kötényt kötöttek, mely hirdette, hogy viselője jó gazdasszony. 

A képen: Nyáry Krisztina (1604-1641)  portréja. Díszes főkötőt, keményített, merevített csipke gallért, csuklóban arany hímzéses patyolatot, hímzett ruhaderekat és csipkés kötényt visel. Nyakában több soros gyöngysor, mindkét karján arany karlánc látható.

Lábukra harisnyát, cipőt, csizmát húztak, de ismerték a papucsot is.

A korabeli szokásoknak megfelelően a lányok a hajukat gyöngyökkel hímzett pártába, az asszonyok főkötőbe fogták.

A képen: Erdődy Erzsébet portréja. (A kép forrása: Nemzeti Portrétár. Egyébként ez az egyik kedvenc képem. Sokszor gyönyörködöm az apró részletekben. )

A képen: Brandenburgi Katalin gyöngyös főkötője közelebbről. (lásd még a fentebbi képet is) 

Előszeretettel ékesítették magukat drága ékszerekkel, hirdetve ezzel maguk és hitvesük anyagi jólétét. Igazgyöngyből készült vastag füzérek díszítették a nyakukat és a ruhaderekat is.

 A képen: Nádasdy Pálné született Révay Judit portréja (?- 1643).

Szerették a fülbevalókat, karkötőket, gyűrűket, boglárokat, násfákat.

A képen: násfa. Magyar Nemzeti Múzeum. A kép forrása: Kotomi_flickr.com

Férfi viseletek:

A képen: Nádasdy Ferenc (1623-1671) portréja 1656-ból.

A férfiak a bő ujjú lenvászon, vagy esetleg selyem ingen drága- sok esetben  skófiumos - dolmányt viseltek ékköves, díszes gombokkal. Ezek nem egyszer egészen nagy méretűek is lehettek, mutatva viselőjük gazdagságát. Derekukra hurkolt, vagy selyem vagy háló övet kötöttek.

A képen: dolmány kutyafül ujjal, kb.1680-ból. Esterházy gyűjtemény, Iparművészeti Múzeum, Budapest

A dolmányra került a mente, melyet sokszor csak vállra vetettek. A téli változatot prémmel bélelték, lehetett ujjatlan, könyékig érő, vagy hosszú ujjú is. Készülhetett posztóból, selyemből, bársonyból.

A képen: Koháry István (1649-1731) országbíró és költő portréja 

A szűk, hosszú szárú nadrághoz bokacipőt, bőrkapcát vagy csizmát húztak.

A képen: csizma az Esterházy gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Fejükre süveget tettek. Ez a fejfedő lehetett lapos, kerek, vagy visszahajtott szélű. Tollforgóval, prémmel díszíthették.

A képen: Esterházy Pál nádor(1635-1713) 1655-ben készült portréján süveggel a fején látható.

A magyar férfiak általában bajuszt, szakállt, vagy mindkettőt növesztettek. Oldalukra díszes fegyvereket kötöttek.

Végezetül összehasonlításképpen nézzük meg, hogy ugyanebben az időszakban Európa más területein milyen divat szerint öltözködtek a felsőbb társadalmi réteghez tartozók:

Anglia:

 Anthony van Dyck: Alice Bankes portréja

 Anthony van Dyck: Lord John Stuart és testvére portréja

 Franciaország:

Charles Beaubrun: Francoise Madeleine d'Orléans

 Charles Beaubrun: II.Lajos Bourbon-Condé, Enghien hercege és fia

Hollandia: 

 Bartholomeus van der Helst: Jan J. Hinlopen és felesége. 1665

Portugália:

Braganzai Katalin portugál hercegnő, később II.Károly angol király felesége, 1661

Spanyolország:

 Velazquez: Maria Theresa infánsnő 1653

 Murillo: Férfi képmása, 1640.

Lengyelország:Tomasso Dolabella: Stanislaw Teczynski képmása 1633.

Felhasznált irodalom:

- Nemes Mihály-Nagy Géza: A magyar viseletek története, Franklin társulat 1900 (reprint kiadás )

- Tompos Lilla-Kiss Erika: Magyar főúri öltözködés (www.historia.hu 2001/7.szám)

- A Magyar Divat 1116 éve, Absolut Media Zrt. 2012

- Zay Orsolya: Mit viseltek a férfiak a kora újkorban? (skofium.blogspot.com)

Nézegetve az ókori görög egész alakos szobrokat, óhatatlanul is a harmónia, a szépség jut az ember eszébe. Ugyan melyikünket ne érintett volna meg kultúrájuk, a ránk hagyott hihetetlen tudásuk.  A divattörténeti sorozat következő állomásaként nézzük meg tehát, hogy milyen viseleteket öltöttek magukra az athéni agóra járókelői. (A képen: a kilenc múzsa. forrás:123fr.com)

A görögök a Kr.e. VII-VI. században - ázsiai hatásra - vékony, ingszerű hosszú ruhákat viseltek, nyakán és ujján díszítéssel, fejükön frígiai sapkával.

Később, a perzsa háborúkat követően, a Kr.e. V. századtól kezdve az öltözködés fokozatosan átalakult,  és körvonalazódott az ókori görög viselet sajátja. Eszerint - más népekkel ellentétben -, szabás és bonyolultabb varrás nélkül készültek öltözékeik, pusztán hajtással és tűzéssel érték el a változatosan redőzött formákat.  A téglalap alakú textíliákat különböző módon tekerték magukra, így biztosították a sokszínűséget. 

Ez a ruházat praktikus és esztétikus is volt egyben, mégis ezeknek az egyszerű téglalap alakú textileknek a redőzését olyan művészi szintre emelték, mint korábban soha senki.

Alapvetően a férfiak és a nők viseletei nem sokban különböztek egymástól, így egy kis túlzással élve, nyugodtan hordhatták volna akár egymás ruháit is. A  polgárság és a metoikoszok ( letelepedett, polgárjoggal nem bíró személyek) között viselet tekintetében nem lehetett különbség. Az iparosokat, rabszolgákat általában meztelenül ábrázolták, vagy esetleg a felső testet félig, vagy teljesen szabadon hagyó, combközépig érő exomiszban (lásd lejjebb).

Khitón

A sémi szomszédoktól származó khitón nevű ruhadarab ión közvetítéssel jutott el a dórokhoz, és vált általánossá. Ez lett a ruhatár alapdarabja. A meleg éghajlat miatt igen kényelmes viselet lehetett ez az általában fehér, vékony lenből készített öltözék. Két téglalapot derékban összevarrtak, majd a felső részt a vállakon fibulákkal, derékban egy vagy két övvel rögzítették. Az övnél képezett visszahajtott redő, a kolposz, zsebként funkcionált. Ha az időjárás zordabbra fordult, több khitónt vettek fel, rövidebbet és hosszabbat is.

Khitónt viselő kariatida, Erekhtheion, Akropolisz, Athén. 

Diplodion

A diplodionnak nevezett viselet annyiban különbözött a khitóntól, hogy az anyagot vállban is visszahajtották, összetűzésüket szintén fibulákkal oldották meg.

A kép forrása: world4.eu 

Peplosz,  khlaina

A dór eredetű, gyapjúszövet ruhadarab (nőknél peplosz, férfiaknál khlaina) varrás és szabás nélkül készült. Téglalapokból állították össze, oldalt nyitottan hagyták, a textilt felvétel után redőzték. Ezt viselhették a khitón felett is.

Ha itt-ott kilátszódott olyan testrész, melyet manapság illik eltakarni, az nem erotikus öltözködésre utalt, hanem arra, hogy ebben az időben a mezítelenség mindennapos és természetes dolognak számított.

Pallas Athéné peploszt visel. Kr.e. 460. Acropolis Museum, Athén

 Himation

Hűvösebb időben himationt hordtak, amelyet magukon körbecsavartak, a vállon átvetett anyag végét karjukon tartották, a nők a fejükre is húzták csuklyaként. Amikor egy nő himationt viselt, illett a kezét benne elrejtenie. (Ennek okát nem sikerült kiderítenem.)

A képen Szophoklész (Kr.e.497/496-406/405) drámaíró és tragédiaköltő himationban.

Ezen a videón a himation felvételét és különböző módon való viselését láthatjátok:

 Khlamüsz

Nemtől független viselet volt a khlamüsz, melyet utazáskor köpenyként terítettek a vállukra, elöl összekapcsolták.

A vázán a khlamüszt viselő Hermész látható (Kr.e.480-470)

Exomisz

Az exomisz (exomis) egy rövid, általában a fél vállat szabadon hagyó, derékban rögzített viselet volt, melyet elsősorban munkához vettek fel. Ezt a ruhadarabot viselték a fiatal fiúk és a katonák is.

Textilek

A kezdeti időkben a szöveteket nem festették. Később - a Kr.e. IV. századból ránk maradt textiltöredékek, valamint a szobrokon, reliefeken talált sokféle színnyom tanúsága szerint -, használtak színes anyagokat is, illetve különböző hímzésekkel díszítették ruházatukat.

Hajviseletek

A hölgyek a hajukat göndörítették, fésűkkel, szalagokkal kontyban feltűzték, fonatokkal díszítették. A dinnye fazon és a fáklya fazon igazán divatosnak számított. 

A képen: vázakép a Kr.e. IV. századból.

A férfiak rövid, göndör vagy göndörített hajukhoz arcukat vagy leborotválták, de bajuszt és szakállt is növeszthettek.

A képen: Aiszkhülosz (Kr.e. 525-456) tragédiaköltő.

Kiegészítők

Masztodezmosz

A nők viselték az un. masztodezmoszt (mastodesmos) is. Ezt a gyapjúból, vagy vászonból készült szalagot a ruha alatt, vagy a khitónon vállban keresztben átvetették és mell alatt megkötötték, így tulajdonképpen a melltartó ősének is tekinthető.Egyebekben alsóneműt sem a nők, sem a férfiak nem hordtak.

A képen: részlet Artemisz istennő szobráról. ( Kr.e.IV.század). Piraeus Museum, Athén. A fotót készítette: Giovanni Dall'Orto 

 Petaszosz

A nap forrósága ellen széles, hajlékony karimájú szalmából, gyapjúszövetből, vagy esetleg bőrből készült kalappal, a petaszosszal (petasus/petasos) védekeztek. Szárnyas kalapként Hermész, a hírvivők istenének szimbóluma lett.

A képen: Achilles, vázarészlet, Louvre.

Lábbelik 

Szandált mindkét nem tagjai húztak a lábukra, de otthon szívesen jártak inkább mezítláb.

A képen: részlet Artemisz istennő szobráról Kr.e. II-I. század. Louvre, Párizs

 Ékszerek

A nők szerették az ékszereket. Szívesen viseltek karkötőket, kar- és bokapereceket, nyakláncokat, fülönfüggőket, hajukban diadémokat.

A képen: karperec pár Kr.e. 200-ból. The Metropolitan Museum of Art, New York 

Mindezek után azt hiszem egyetértetek velem abban, hogy a címben feltett kérdésre a válasz egyértelmű igen, azaz létezett divat az ókori görögöknél.

Végezetül nézzünk meg néhány, a korszakot idéző filmes kosztümöt. Oliver Stone  2004-ben rendezte és mutatta be "Nagy Sándor, a hódító "(eredeti címén: Alexander)  című nagyszabású filmjét, melyhez a viseleteket Jenny Beavan tervezte:

Felhasznált irodalom: Domanovszky Endre: Korok ruhái, Corvina, 1979; Képes divattörténet, Corvina, 1977. 

A XVI.század elején a Német-Római Birodalom tulajdonképpen önálló grófságokból, választófejedelemségekből állt, ahol a humanizmus és reneszánsz életszemlélet ebben az időszakban kezdett elterjedni és szinte egybe kapcsolódott a reformáció eszméivel. A nagyobb városokban a polgárság megerősödött (mint pl. a Fugger család), mely szintén hozzájárult ahhoz, hogy a reformáció eszméi gyorsan követőkre találjanak. A társadalmi és gazdasági változások pedig óhatatlanul rányomták bélyegüket az öltözködési szokásokra is.

A német nyelvterületekre is általánosan jellemző volt az, amely más országok társadalmára is igaz volt, hogy, a ruházat díszítettsége, anyaga, függött viselője társadalmi helyzetétől, rangjától. A reformáció hívei elítélték a díszes, színes öltözködés minden formáját. Ugyanakkor a felsőbb osztálybéliek szerették a drága anyagokból készült ruhákat, súlyos ékszereket. A felsőruházat színe foglalkozásonként is más-más volt, pl. a jogászok és teológusok feketében, a tudósok pedig pirosban jártak. Az öltözködés területenként is változott. Ily módon elég változatos képet mutat a korabeli divat, ezért - a teljesség igénye nélkül - csak a legjellemzőbbekről lássunk pár példát. (A fenti képen Hans Wertinger: IV.Vilmos bajor herceg és felesége,Jakobea látható. 1520.)

A XVI.század elején a német és svájci zsoldosok, azaz landsknecht-ek különös divatot honosítottak meg, mely aztán gyorsan terjedt cseh, németalföldi, angol és francia területeken is. Ruházatukat vállban, könyökben és térdben felhasították. Természetesen az így keletkezett nyílásokon kilátszott az ing. Praktikus megoldásként előfordult, hogy a nyílások alá vászondarabokat varrtak, mintha ing lenne ott. A hasítékok egyre szaporodtak a kabátokon, nadrágokon, végül még a barett sapkát is művészien felszabdalták.

Daniel Hopfer: Landsknechtek, azaz zsoldos katonák, kb.1530.

Daniel Hopfer: Landsknecht és felesége. Metszet. A zsoldos katona óriási kétkezes kardja igazán tekintélyt parancsoló.

id. Jörg Breu: Landsknecht

Konrad Pellikan (1478-1556) protestáns teológus így írt erről a furcsa divatról: „ addig senki sem látott tarka, szándékosan felhasogatott ruhákat, de a szabók kénytelenek voltak ezt is megtanulni, mert a harcokból hazatérő katonák ezt az újdonságot hozták magukkal.”

Sebald Beham: Táncososok. A pár jellegzetes német stílusú ruhában látható.

Ebben az időszakban a nők barett sapkát, tollbokrétával díszített kalapot, különböző szabású főkötőket viseltek igen változatos formában.

Christoph Amberger: Margarethe Peutinger portréja

A bő, húzott, kerek nyakkivágású, vagy sokszor kis álló gallérral ellátott zárt fazonú, vagy darázsolt nyakú alsóruhára került a felső ruha.A legdivatosabb színek a piros és a sárga voltak. Ez két részből állt, a mélyen dekoltált, fűzött ruhaderékból és a bő, berakott, uszályos szoknyából. Ez utóbbit, ha a mozgásban akadályt jelentett, egyszerűen csak felkötötték, feltűzték. Így kilátszott az alatta lévő színes alsószoknya, mely szintén a földig ért. A felső szoknyát  előszeretettel csíkozták. A ruha fontos tartozéka volt a bő, csípőre tett öv, melyre kést, erszényt akasztottak. A ruha ujja is igen változatos képet mutatott, lehetett berakott, hasítékokkal ellátott is. 

id.Lucas Cranach: Sybilla,Emilia és Sidonia von Sachsen 1535.

id.Lucas Cranach: Mecklenburgi Katalin hercegnő (IV.Henrik szász herceg felesége) képmása 1514.

Habsburg Mária magyar királyné portréja. Az uralkodónő hímzett, álló nyakú, sűrűn ráncolt alsóruhát visel, nyakában nagy vastag aranylánccal. Felsőruhája mélyen dekoltált, hasítékokkal és arany hímzéssel díszített. 

id. Lucas Cranach: Katharina von Bora, Luther Márton felesége. A reformáció szellemi atyjának hitvese egyszerű fekete ruhát visel, magasan záródó, kis galléros alsóruhával. Az öltözete egyetlen dísze a mell vonalán húzódó széles hímzés. Haját háló fogja össze.

Albrecht Dürer: Nürnbergi nő c. 1500-ban készült képén a nőalak egyszerűbb szabású, fűzés nélküli ruhát visel, az állon rögzített főkötővel.

A hölgyek hűvösebb időben kis kerek gallért, azaz kollert vagy gollert terítettek a vállukra.

Hans Asper: Cleopheal Holzhalb portréja 1534.

A ruházatot harisnya és kerek orrú cipő egészítette ki. Az előkelő hölgyek nyakukban vastag, nagy szemű aranyláncokat viseltek.

id.Lucas Cranach: Judit Holofernész fejével. 

A férfiak legjellemzőbben tollakkal teletűzdelt barett sapkát, vagy nagy, széles karimájú, sok esetben hasítékokkal szabdalt kalapot viseltek. Hordták a kis, felhajtott karimájú sapkát is.

Albrecht Dürer: Fiatal férfi portréja

Albrecht Dürer: Gdanski Hans Pfaffrot portréja

A bő, húzott, esetleg a nyakánál darázsolt ingre került a zeke, melyet szintén számos hasíték díszített. A ruha ujja igen változatos volt. Az igen bő ruhaujj széles vállat kölcsönzött viselőjének. Térdnadrágot és harisnyát vettek fel hozzá.

id.Lucas Cranach: IV. Henrik szász herceg képmása (Mecklenburgi Katalin férje)

Christoph Amberger: V.Károly császár portréja

Id. Lucas Cranach: Joachim I.Nestor választófejedelem portréja.1529.

Albrecht Dürer: Két muzsikus. 

Hidegben ezt az öltözéket az un. Schaube-val, egy köpeny félével egészítették ki.

Schaube kabát Christoph Amberger festményén.

Lábukra széles orrú, ún. tehénszájú cipőt húztak. 

A kép forrása: Musée national du Moyen Age, Párizs

 Végezetül - szokás szerint - lássunk néhány mai, szép ruharekonstrukciót:

 A kép forrása: proknekt.se

A kép forrása: Stuart Mulligan, Pinterest

A kép forrása: Matt Richards, Pinterest

A kép forrása: proknekt.se

A kép forrása: deviantart.com

A kép forrása: Holly Malinowsky, Pinterest

Augsburgi viselet 1530. A kép forrása: alyxxndon.com

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet az ókortól napjainkig. Corvina kiadó 1977.

Az 1940-es évek végén, 50-es évek elején, Amerikában a rockabilly, a swing és a rhythm and blues stílusok keveredésével új zenei műfaj született. A gyors ritmusú, lendületes zene hamar népszerű lett az egész kontinensen, majd hódító útra indult Európában is.Egy rock and roll zenekar hangzásának jellemzője volt az akkoriban elterjedt elektromos gitár, basszusgitár, dobfelszerelés és az ének.Ez kiegészülhetett még pl.zongorával, szaxofonnal.  (A fenti kép forrása: rockandrolljive.co.uk)

1954-ben Bill Haley and His Comets formáció elénekelte a Rock around the Clock, azaz Rock éjjel-nappal című dalt, amellyel óriási sikert arattak. Így a sikeren felbuzdulva, egyre másra születtek a hasonló stílusú dalok. 

Alan Freed lemezlovas az '50-es évek elején kezdte el a rock and roll kifejezést használni rádiós közvetítései során az új stílusra, nem is sejtve, hogy végérvényesen sikerült ezzel nevet adnia a zenei és táncos műfajnak. 

A rock 'n' roll őrület az 1960-as években csitulni látszott, amikor a Beatles együttes dalait dúdolta a fél világ és ezzel beköszöntött a beat korszak. Legközelebb az 1980-as évek nosztalgia iránt rajongói elevenítették fel mind a zenét, mind a táncot. Az 1970-es években alakult rock zenekarok pedig új irányzatokat adtak a műfajnak.  

A műfaj néhány felejthetetlen előadója a teljesség igénye nélkül:

Bill Haley (1925-1981) Azon túl, hogy ő és együttese, azaz a Bill Haley & His Comets volt az egyik első rock 'n' roll zenekar, egy kisbolygót is elneveztek róla a csillagászok.

Chuck Berry (1926-2017) aki számos későbbi híres gitárosnak vált példaképévé. Játékát és színpadi előadásmódját igyekeztek elsajátítani, tovább fejleszteni.  Pl. amikor Angus Young (AC/DC) olyan jellegzetesen az egyik lábát előre tartva fél lábon ugrál végig a színpadon (duck walking), nagy elődje mozdulatait utánozza.35 év után (90 évesen! ) az idén jelentette meg új albumát Chuck néven. Azt mondta, azért várt ennyi évet, mert nem akart rossz munkát kiadni a kezéből.

 Elvis Presley (1935-1977), akit   a "Rock and roll királyának" vagy csak így szerényen 'A királynak" neveztek.

Jerry Lee Lewis (1935- ) Őt virtuóz zongora játéka miatt csak "A gyilkos" becenévvel illették. 

Little Richard(1932- ) A rajongói - utalva Elvis ragadvány nevére - "A rock and roll valódi királyaként" emlegettek.

Buddy Holly(1936-1959) , aki repülőgép szerencsétlenségben hunyt el három társával együtt, amikor egyik turné állomásról a másikra kívántak utazni az erős havazásban. Halála napján dalai épp a slágerlistát vezették.

Tommy Steele (1936 - ) Benne tisztelhetjük az első brit rock and roll énekest.

Cliff Richard (1940 - ) jelenleg is aktív brit énekes, akit főleg a lágyabb rockzene képviselőjeként tartanak számon.

Végezetül, de nem utolsó sorban itt a nagy úttörő, Jackie Brenston (1928-1979). Vele kapcsolatban szól a fáma akként, hogy a zenekarával való turnéja során megsérült az egyik hangfal, így a gitár torzítva szólt. A hiba kijavítására már nem volt lehetőség, maradt a rossz hangszóró. A közönségnek azonban tetszett az "újítás", ezért máskor is használták technikai elemként. Később, a hetvenes években, sok rock banda kezdte el használni ezt az overdrive hangzást.

A zenéhez hamar a tánc is kapcsolódott, és lelkesen ropta ifjú és idősebb az új módi szerint, mely szerencsésen ötvözte a boogie, a Lindy Hop swing és a jive, elemeit. Így egy szórakoztató és látványos improvizatív tánc született.

A jive később, angol koreográfusok munkája eredményeként bekerült a szalontáncok közé, sőt, 1968-tól a versenytáncok latin táncok kategóriájában is szerepel.  

A rock and roll egyik utódjaként az 1970-es évek elején, főleg mint sport jelent meg az akrobatikus rock and roll.A fiatalok között gyorsan népszerűvé vált, főleg a látványos akrobatikus elemek, a szökdelések, rúgások alkalmazása miatt.Napjainkban is különböző szintű versenyeken mérhetik össze tudásukat a táncosok.

Végezetül itt van két videó, amin fergeteges táncokat láthattok. Aki esetleg nem bírja ki anélkül, hogy ne mozogjon ritmusra a lába, rajta, csak bátran, parkettre fel! 

Nagy öröm ért. Ez a blog 2017.június 21-én  a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Tudományos Újságírók Klubja által meghirdetett Juhari Zsuzsanna-díj  pályázat elismerő oklevelét nyerte el. Nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést. 

 https://tudomanyosujsagirokklubja2.wordpress.com/2017/06/26/dijatado/  

Az 1780-as években új divat hódította meg Európát Angliából, melynek társadalmi és gazdasági okai is voltak. A „mode a l’Anglaise”  a kényelmesebb és célszerűbb ruhadarabok divatja lett. (A képen: John Smart: Mrs.Russell portréja. 1781, miniatúra)

A férfiak justaucorps-ot (hosszú, combközépig érő kabát), vagy redingote-ot (riding coat= frakk szerű szabású lovagló kabát) kabátot viseltek, rövid mellényt, hozzá kényelmes térdig érő nadrágot harisnyával és alacsony sarkú cipőt. Az oldalt göndörített és hátul copfba fogott rizsporozott paróka még mindig általános viselet volt. Az öltözetet nyakukba tekert, diszkréten fodros vagy csipkés fehér sál egészítette ki.

A képen: George Romney: A Beaumont család c. képének részlete

 Thomas Gainsborough: Joshua Grigby portréja

Thomas Gainsborough: Mr. és Mrs. William Hallett (A reggeli séta), 1785.

A hölgyek ruhatárába is kényelmesebb öltözékek kerültek. Eltűntek a merevített abroncsok a szoknya alól.  A nők is szívesen viselték a redingote-ot.  A "robe a l' Anglaise" :

A dekoltázs is kisebb lett, melyet fehér kendővel fedtek el. A lazára fogott, szürkére rizsporozott hajra óriási, változatos fazonú kalap került masnikkal, fodrokkal és tollakkal díszítve. 

Thomas Gainsborough: Lady Georgiana Cavendish portréja

George Romney: Hölgy portréja

Marie Antoinette (1755 -1793), aki köztudottan szeretett öltözködni és a párizsi divatot irányítani, nem kívánt lemaradni a divat megreformálásában. Az évtized elején új stílusú, egyszerű szabású ruhájával hívta fel magára a figyelmet, nem kis botrányt okozva vele. Amikor az akkor már amúgy sem túl népszerű királynét Elisabeth Vigée Le Brun 1783-ban megörökítette a könnyű, légies ruhadarabban, szalmakalappal a fején, teljes volt a közfelháborodás. Az öltözék ugyanis leginkább egy alsóinghez hasonlított. Fehér muszlinból készült, a szoknya alól hiányzott a drótváz. A dekoltázsra és az ujjára kis fodor került, s lényegében az összes díszt egy a derékra kötött nagy, színes szalag jelentette.

Botrány ide vagy oda, a királyné  egyszerű, ámde stílusos ruhája , feltehetően annak kényelmessége miatt mégis divatot teremtett, a helyi selyemkereskedők nagy bánatára. Ugyanis a ruhához szükséges muszlin anyagot Angliából importálták, így számukra ez igen nagy anyagi veszteséget jelentett. 

A "Chemise a la Reine",  azaz a "királynő alsóinge" , vagy másként a "robe a la Reine" nemsokára elhagyta a párizsi udvart és külföldön is hódító útjára indult, megalapozva ezzel a későbbi évtizedek egyszerűbb és természetesebb ruhadarabjainak divatját.

 Jackes Louis David: Antoine Laurent Lavoisier és felesége képmása. 1788.

 Antoine Vestier: Könyvet tartó nő képmása 1785.

Végezetül nézzünk meg néhány, a korszakot idéző mai ruhát:

 A kép forrása: augustintytar.blogspot.fi

A kép forrása: augustintytar.blogspot.co.uk

A kép forrása: Tracy Kenney, Pinterest

 A kép forrása: chenilesetpapillons.com 

Ha szeretnél még több cikket is olvasni, ebből a tartalomjegyzékből kedvedre válogathatsz.