Manapság nagy divatja van a múlt század fordulójának mindennapjait felidézni. A mai rohanó kor embere nosztalgiával nézegeti a régi fotókat, amin nagy kalapos hölgyek a lóverseny futamát nézik, vagy vidáman piknikeznek, vagy napernyő alatt hófehér ruhában korzóznak, esetleg öltönyös urak ülnek egy kerthelyiségben és békésen sörözgetnek. Kissé megmosolyogjuk ugyan, de ugyanakkor irigykedve is olvassuk a megsárgult tudósításokat korabeli eseményekről. Vonatkozik ez a divatra is. (A képen: Alphonse Mucha alkotása)
A Boldog Békeidők, azaz a Belle Epoque időszakában, mely kb.1890-1914 közé tehető, többféle művészeti irányzat jelent meg és vált népszerűvé. Ennek gazdasági és társadalmi okai is voltak, mint pl. a II. ipari forradalom technikai vívmányai adta új lehetőségek, vagy az orosz-japán háború 1904-05-ben, amely a keleti kultúra iránt keltette fel az európaiak érdeklődését. Hihetetlen, de az orosz balett 1909-es párizsi fellépése is felkavarta a kedélyeket és meglódította az alkotók fantáziáját.
Egyre több reformer és orvos látta szükségét annak, hogy a női öltözködést valahogyan a kor igényeihez kellene igazítani, célszerűbbé téve azt. A fűző elleni harc új erőre kapott, és igyekeztek bizonygatni annak egészségtelen, testet nyomorító voltát. (Arról, hogy milyen volt az általános divat az 1890-es években, itt olvashattok. Az 1900-1910 közötti divatról pedig itt,)
Az egyik ilyen divatreformer maga Gustav Klimt (1862-1918) festő és párja, Emilie Louise Flöge divattervező volt, akik zsákruháikkal próbálták a nők (és a maguk) életét kényelmesebbé tenni.
Paul Poiret (1879-1944) a híres francia divattervező pedig hárem nadrágokat és lámpaernyő ruhákat is tervezett:
Mások a szabásvonal egyszerűsítésével igyekeztek a ruházatot praktikusabbá tenni. Valljuk be őszintén, a kép láttán leginkább egy megkeseredett árvaházi felügyelőnő jut az ember eszébe.
Eugen Spiro: Högy reformruhában.1902
Hiába a jó szándék, azonban néhány extravagáns nőn kívül nem nagyon viselték ezeket a ruhákat, így egyikből sem lett keresett tömegcikk.
Nem így a szecessziós stílusú ruhák esetében.
A szecesszió (Jugendstil, art nouveau, style modern stb ) is egy új stílusirányzat volt kb.1896 és 1925 között. A szecessziós stílust a művészettörténészek három, viszonylag jól elkülöníthető időszakra bontották. Az első kb.1896-1903-ig, a második 1904-1910-ig és végül a harmadik 1911-1925 közé tehető nagyjából, mivel éles határok nem vonhatók az időszakok között.
A szecesszió, mint képző és iparművészeti irányzat egy teljesen új vonalvezetésű, a növényi motívumokat előtérbe helyező és a finomságot, kecsességet hangsúlyozó irányzat volt. (Florális stílus). Majd 1905-körül a stílusirányzatot már a kettősség jellemezte. A florális stílus mellett a díszítő elemek egyszerűsödni kezdtek, szögletesedtek, rendezettebbé váltak (geometrikus stílus), és ez a letisztult formavilágú késő szecessziós stílus az art deco előfutárának volt tekinthető. Ugyanakkor ismét felfedezték a biedermeier és rokokó korszak historizáló stílusát is.
Mindezen változások természetesen a divatot sem hagyták érintetlenül. A női ruhákon megjelentek az ornamentális díszítő elemek, ugyanakkor a ruházat kényelmesebbé vált, anyagszükséglete csökkent, szabása egyszerűsödött. Az 1910-es évekre a fűző divatja végre valóban leáldozóban volt, melyben igen nagy szerepe volt Paul Poiretnak, aki új vonalvezetésű, laza ruháihoz inkább egy melltartó szerűség viselését ajánlotta. (Az 1910-1920 közötti divatról itt olvashatsz.)
Az urak öltözködése viszont nem sokat változott a korábbi évekhez képest. Azt sem lehet mondani, hogy a szecessziós stílusjegyek markánsan megjelentek volna a férfi ruházatokon. Nappal fekete és sötétszürke zakót, este fekete színű frakkot vettek fel, melyhez keményített nyakú fehér inget, nyakkendőt (csokor, sál, vagy a maihoz hasonló hosszúkás) viseltek. Nyárra divatba jött a fehér, vagy nyers színű, vékonyabb vászonból készült öltözet girardi szalmakalappal. Erről a fentebb ajánlott cikkekben olvashattok részletesebben.
Így most leginkább a női öltözködés újdonságait nézzük meg egy kicsit közelebbről. Íme néhány közülük:
Ruha 1901-10-ből
Estélyi ruha 1905-10-ből. Nasjonalmuseet for Kunst, Arkitektur og Design,Oslo
Estélyi ruha 1908-ból. Augusta Collection
Gyöngyhímzéses estélyi ruha 1909-11-ből. The Metropolitan Museum of Art
Francia estélyi ruha 1910-ből. The Metropolitan Museum of Art.
Estélyi ruha az 1913-ból. Whitaker Auctions
Estélyi ruha 1915-ből. Hallwyll Costume Collection
forrás/abitiantichi.it
A korszak híres dívái szívesen viseltek különleges szecessziós fejdíszeket:
Julia Marlow színésznő
Louisa Mante operaénekesnő kb.1900-ban.
Tekergő indák, stilizált virágok, rovarok és légiesen kecses nőalakok díszítették a kiegészítőket is, így az ékszereket, táskákat,legyezőket is:
Szitakötős medál, tervezte:René Lalique
Női fejes medál igazgyöngyökkel. Tervezte: René Lalique
Nyakék rubintokkal. Tervezte:Philippe Wolfers
Sarah Bernhardt híres karkötője, amelyet Alphonse Mucha tervzett a számára. A fotó a Paris,Fin de siécle című könyvből való.
Ha érdekel a divat- tánc-és zenetörténet és szeretnél még cikkeket böngészni, nézd meg a tartalomjegyzéket és válaszd ki a kedved szerinti olvasni valót.
Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó,1977, A Magyar Divat 1116 éve, Absolut Media Zrt,2012.
