A kelták, egy letűnt kor emberei, akik olyan kultúrát teremtettek, melyre a mai ember még mindig hatalmas rácsodálkozással tekint. Sok mindent tudunk már róluk és sok mindent nem. Civilizációjuk hagyatékai felbecsülhetetlen kincseink.
A kelták több mint 800 éven keresztül lakták Európa nagy részét és Kis-Ázsia egy részét. Nem alkottak egységes népet, nem volt egységes írott nyelvük, ránk maradt tárgyaik azonban magas technikai tudásról tanúskodnak. Fejlett kereskedelem, ipar és mezőgazdaság jellemezte társadalmukat. Kiváló harcosok voltak. Kultúrájukat három fő korszakra osztják a tudósok: az úgynevezett Hallstatti-korszak Kr.e.800-450-ig, a La Téne-korszak Kr.e.450- a római hódításig és a Római-korszak, mely a római hódítástól a Kr. u.V.századig tartott. (A fenti képen: vaskori nyakperec a Snettisham-i kincsleletből, British Museum)
Társadalmuk három fő rétegre tagozódott, a harcos vezető rétegre, a szabad földműves és kézműves rétegre és rabszolgákra. Az Alpoktól északra és a Brit-szigeteken a törzseket irányító arisztokráciát segítették a tudós vallási vezetők, a druidák.(Róluk Iulius Caesar(Kr.e.100-44) Commentarii de Bello Gallico/ A gall háború című munkájában is olvashatunk.)
A ruházkodási szokásaikról ókori görög és római leírásokból, valamint a feltárt régészeti leletekből vannak információink. Mivel hatalmas területen, több évszázadon keresztül éltek, így csak általánosságban, és a legjellemzőbb ruhadarabjaikat említve nézzük meg, hogyan öltözködtek. A katonai viseletekről majd egy másik cikkben olvashattok.
A források szerint a kelták gyakran mezítelenül vettek részt a vallási szertartásaikon.
Hirschlandeni harcos Kr.e.VI-V.századból.
Csatába is sokszor ruha nélkül indultak, és azért, hogy félelmet keltsenek az ellenségben, testüket kék mintákkal festették be. A testfestés szokásáról Ovidius (Kr.e.43-Kr.u.17/18) és Iulius Caesar is említést tettek. Ezeket a beszámolókat aztán 1987-ben az un. lindowi leletek mikroszkopikus elemzése alá is támasztotta, amely egyértelműen megállapította, hogy a megtalált mumifikálódott tetemek bőrét agyagból és rézből készült kék-zöld festékréteg borította.
John White (1540-1593): Egy észak-skóciai kelta-pikt harcos a győzelmet ünnepli ellensége levágott fejével. A reneszánsz korban élt festő, ókori leírások alapján készítette ezt a képét.
A rabszolgák viseleteiről szinte semmit nem tudunk.
A szabad rétegek és az arisztokrácia viszont egy T alakú vászon alsóinget, tunikát hordott. Azt, hogy a tunika alatt viseltek-e ágyékkötőt, nem sikerült kiderítenem.
Vaskori tunika a norvégiai Lendbreen mellett talált leletekből. Kulturhistorisk Museum.
Ismerték a derekánál zsinóros nadrágot is, melyet Diodórosz (Kr.e.90-30) bracae-nak említ egyik írásában.
Ruharekonstrukciók. Historisches Museum der Pfalz Speyer
A nők egyben szabott bő T alakú felsőruhát viseltek, melyet vállon kapcsokkal, fibulákkal, derékon övvel rögzítettek. (lásd a fenti képen)
Hordtak bokáig érő szoknyát is. Erről tanúskodik A "Huldremose nő" megmaradt ruházata. 1879-ben találtak a dániai Drujsland melletti huldremose-i mocsárban egy 2000 éves múmiát. A testét is és a ruházatát is igen jó állapotban őrizte meg a láp. A gyapjúszoknya bokáig ért, felül juhbőr pelerint, alatta báránybőr pelerint viselt, amit a bal vállán összetűzött és egy bőrszíjjal rögzített.
National Museum of Denmark.
Tehát most már azt is tudjuk, hogy a zord időjárás ellen bőr pelerinekkel, meleg köpenyekkel védekeztek.
Lábukra bőr bocskort, szandált, cipőt, húztak.
Cipő lelet a hallstatti (Ausztria) sóbányákból, Kr.e.800 körül.
Ezt a szandált a németországi Damendorf melletti mocsárban találták egy kb. Kr.e.300-ban meghalt férfi maradványai mellett egy nadrág és egy öv társaságában. Archaologisches Landesmuseum, Schleswig, Németország.
1978-79-ben a németországi Hochdorf falu mellett egyedülálló kincsleletre bukkantak a régészek. Egy a Kr.e.530-ból származó kelta sírkamrát fedeztek fel, melyben egy arannyal beborított csontvázat és számos más érdekes leletet találtak. Az előkelő halott cipőjét ezekkel a finoman megmunkált aranylemezekkel díszítették.
Hideg időben, vagy esőben csuklyát vettek fel.
A skóciai Orkney mellett találták ezt a csuklyát, melyet a Kr.u.250-615 között készíthettek.
De ismerték a kúp alakú kalapot is. (Lásd még fentebb a Hirschlandeni harcost ábrázoló szobrot).
Nyírfakéregből készült kalap a hochdorfi leletből Kr.e.530-ból.
A férfiak hajukat hordták hosszan leengedve, oldalt összetekerve, vagy rövidre nyírva is.
Vercingetorix (Kr.e.72-46) portréja göndör frizurával egy arany érmén.
Angliában, Lindow Moss mellett a tőzeglápban találtak egy 2000 éves múmiát. A lindow-i emberként köztudatba vonult férfit feltehetően feláldozták. Maradványait olyan jó állapotban őrizte meg a láp, hogy még a bajusza és szakálla is megmaradt. Igazságügyi szakértők ezen maradványok alapján rekonstruálták a fejét, elkészítve ezt az életnagyságú viaszszobrot.
Itt egy másik bajuszos férfi:
Kőfej Kr.e.II.századból. Msecké Zehrovice, Csehország.
A nők kibontott hajukat vagy szabadon hagyták, vagy különböző fonatokba rendezték.
A kép bal oldalán lévő múmiát a hollandiai Assen melletti Stijfveen lápban, Yde falu közelében találták. A lány kb. 16 éves volt. (A lelet legkorábban Kr.e.54-ből, legkésőbb pedig Kr.u.128-ból származik.) A vizsgálatok szerint hosszú, vöröses szőke haját leengedve viselte, amikor a lápba fojtották. A kép jobb oldalán a rekonstruált arca látható. Drents Museum, Assen
Mind a férfiak mind a nők szerették az ékszereket, melyet társadalmi rangtól függően viseltek pl. bronzból, aranyból. Hordtak kar és bokapereceket, övet, övláncot, nyakláncokat, fülbevalókat,brossokat, fibulákat, gyűrűket is. Jellegzetes ékszerük a mívesen megmunkált nyakperec vagy más néven torques volt.
Üregesen öntött bronz karperec a franciaországi Tarn folyóból a Kr.e.III.századból.
Üveg karperec a Kr.u.II.-III.sz.-ból. A karkötő a fémdioxidnak köszönheti élénk színét. a kobalt kékre, a réz zöldre, az ólom sárgára, a vas vörösre festi az üveget. The Metropolitan Museum of Art.
Arany karkötők és kapcsok a Kr.e. VI.századból. Egy igen gazdag kelta előkelő nő sírjában találták 2011-ben a Stuttgart melletti Ludwigsburg közelében, számos más, gyönyörű arany és borostyán ékszerrel együtt.
Kelta nyakperecek a British Museum kiállítási anyagában.
A ruházatuk elkészítéséhez gyapjút, vásznat, állati bőröket használtak. , de találtak olyan sírt is, amelyben kínai selyemruházat foszlányait fedezték fel. A ruházat anyaga társadalmi rangtól is függött. A régészek több helyen találtak kockás anyagmaradványokat. A szövőtechnikájuk bámulatosan fejlett volt.
Szövetminták a hallstatti leletekből.
A textilek festéséhez sokféle színt használtak, kéket, pirosat, melyek keverésével a bíbor árnyalatait is elő tudták állítani, de szerették a sárga vagy zöld színt is.
Érdekesség, hogy egy, az angliai Yorkshire-ben a XVIII.században előkerült halott, zöld színű tógát viselt, amelynek egyes részei bíborban játszottak. A harisnyája sárga színű volt, a szandálja pedig igazi mestermunka. Az, hogy tógát is viseltek, mutatja, hogy az öltözködési szokások a Római Birodalommal való kapcsolat révén keveredtek. Kétirányú volt ez, mert feljegyzések szerint az északibb területeken állomásozó római katonák a hideg ellen a kelta bracae-t is felvették.
Végül nézzünk néhány mai elképzelést:
A kép forrása: celticos. org
Kelta női ruházat a Kr.e.III.századból. forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/File:0877_Keltische_Frau_im_3._Jh._v._Chr.JPG p>
Kelta harcos.
Kapcsolódó témák: Rómában, mint a rómaiak , A vikingek viselt dolgai , a bizánci öltözködésről: Brokátok, selymek,drágakövek.
Ha pedig további korszakok divat-tánc-és zenetörténete is érdekel, ebben a tartalomjegyzékben kedvedre böngészhetsz.
Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977, Eltűnt civilizációk sorozat, Kelták:Európa vasemberei,Time-Life könyvek sorozat,1994.
