" Az aranykor újra napvilágra hozta a szabad művészeteket, amelyek előbb teljesen homályba vesztek: a helyes beszédet, az ékesszólást, a festészetet, a szobrászatot, a zenét. És mindezt Firenzében!" - írta lelkesen Marsilio Ficino (1433-1499) orvos, filozófus és humanista valamikor 1450 körül.
Itália ekkoriban nem volt még egységes. Kisebb-nagyobb köztársaságokra, hercegségekre, városállamokra, a Nápolyi királyságra és a Pápai Államra tagolódott, melyek állandó kereskedelemben és olykor háborúban álltak egymással. Firenzében a Mediciek voltak a legbefolyásosabbak, hála a család hatalmát és gazdagságát megalapozó Cosimo de Medici bankárnak. A Mediciek széles műveltségűek, művészetkedvelők és műpártolók is voltak, ami elősegítette, hogy Firenzében telepedtek meg azok a humanista gondolkodók, művészek, akik aztán a Quattrocento legjelesebb képviselőivé váltak. Leonardo, Michelangelo, Donatello, Dante és a többieknek köszönhetően, munkásságuk révén a reneszánsz eszmények gyorsan terjedtek Itália szerte, majd meghódították Európát is.
Nem csoda, ha a száz évvel később élt Shakespeare ebbe az izgalmas korszakba repítette vissza olvasóit a két gyűlölködő gazdag veronai család sarjainak, Rómeónak és Júliának a megható szerelmi történetével. Persze felvetődött bennem a kérdés, hogyan öltözködtek Itáliában a kor gazdag családjainak tagjai? Mi volt számukra az igazán divatos? Ezt igyekeztem ebbe a cikkbe a teljesség igénye nélkül összegyűjteni.
Női viseletek:
A nők a laza alsó ruha (camicia) felett viselt legfontosabb ruhadarabja a gamurra, vagy más néven cotta volt, kerek nyakkivágással, deréktól feljebb, vagy mell alatt kezdődő bő szoknyarésszel, a felső rész elől vagy oldalt fűzve. Ez a megoldás a teltebb hölgyeknek is előnyös megjelenést kölcsönzött. A mélyebb nyakkivágásra vékony anyagból készült kendőt terítettek.
A képen: Francesco del Cossa: Vénusz diadala c. kép részlete
A gamurra felett gyakran viseltek cioppa-t, általában világos színekben. Elejét sokszor övvel a gamurrához erősítették, míg a hátulja uszályosan hullott alá.
A képen: Domenico Ghirlandaio: Keresztelő Szent János születése, freskó részlet. 1486-90,Firenze, Santa Maria Novella
Rendkívül népszerű volt a sok-sok hasítékkal ellátott vendégujj, ami praktikus is volt egyben, hiszen cserélhető volta miatt a ruhatárat is változatosabbá tudták vele tenni és könnyebb volt tisztítani is.
A képen: Giovanni Ambrogio de Predis: Lány cseresznyével, 1491-95
A képen: Lorenzo Costa:Hölgy ölebbel, kb.1500.
Városállamonként más-más volt a divatos, míg pl. Firenzében az egyszerűbb megoldásokat kedvelték, addig máshol a csüngő ujj, buzogány ujj stb. is népszerű volt.
Raffaello Sanzio: Nápolyi Izabella, Milánó hercegnőjének portréja, 1480-90
Lábukra a világos harisnyára bőrből, különböző textilekből készült sarok nélküli, lapos talpú cipőt húztak.
A képen: Carlo Crivelli:Alexandriai Szent Katalin. 1476
A hajviseletek minden eddiginél változatosabb képet mutattak. A lányok hosszú hajukat kiengedve hordták, vagy oldalt loknisan, hátul kis kontyba tekerték, vagy hátul tarkó alatt fátyolba burkolva összefogták, vagy gyöngyös hálót viseltek. Fonatokat, szalagokat, gyöngyöket használtak hajuk díszítésére. Az asszonyok sem viseltek már általánosságban, hajukat teljesen eltakaró fátylakat, kendőket. Eleinte még divatos volt a hennin egy kevésbé feltűnő változata, a sella, kisebb-nagyobb méretben, formában és díszítéssel. Sokszor azonban a férjes nők is különböző fonatokat, gyöngyöket használtak szabadon hagyott hajuk díszítésére.
A képen: Domenico Ghirlandaio: Hölgy portréja
A képen: Giovanni Ambrogio de Predis:Bianca Maria Sforza (Corvin János első felesége, később német-római császárné) képmása. A hölgy homlokpántot (lenza) és hajhálót (coazzone-t visel.)
A képen: Sandro Boticelli: Fiatal nő portréja, 1475
A képen: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
A képen: Giovanni Ambrogio de Predis: Beatrice d'Este képmása
Az a bizonyos sella nevű fejdísz:
Freskó részlet a XV.század elejéről. Castello della Manta, Olaszország
A képen: Fra Carnevale: Mária születése, részlet
Férfi viseletek:
A bő szabású, gallér nélküli ing felett hordott zeke (doublet, farsetto) fazonja nagyon változatos képet mutatott. A bő, derékban összefogott, a szűkre szabott felső egyaránt megtalálható volt a ruhatárukban. A hossza általában comb középig ért, de a fiatalok előszeretettel hordtak egészen rövid, csípőig érő zekét is.
A képen:Andrea Mantegna: Gonzaga udvar, 1475. Freskó, Palazzo Ducale, Mantova
A képen: Andrea Mantegna: Találkozás Francisco Gonzaga bíborossal. Freskó, 1472-74 Palazzo Ducale, Mantova
Francesco Pesellino:Szent Kozma és Damián vértanúsága, részlet, 1445. A piros, oldalt hasított, övvel összefogott ruhadarab az ún.giornea.
A hivatalnokok, illetve az idősebb generáció képviselői hosszú, bokáig érő, bő ujjú kabátszerűséget viseltek, amelyet az utókor humanista köpenynek nevezett el.
A képen: Luca Signorelli: Az Antikrisztus prédikációja c. freskó részlete, melyen maga a művész látható Fra Angelico társaságában.
A zeke ujja gyakran hasítékokkal szabdalt vendégujj volt.
Vittore Carpaccio: freskó részlet
A feszes, szűk, harisnyaszerű nadrághoz lapos talpú, kissé hegyes, vagy kerek orrú cipőt húztak. A Burgundiában hódító túlzó méretű csőrös cipő itt nem volt divatos. Viseltek bokacipőt és térd alá érő szűk szárú csizma félét is.
A képen: Benozzo Gozzoli: A Háromkirályok vonulása, részlet
A képen: Luca Signorelli: Mózes végrendelete és halála c. freskó részlete
Fejükre igen változatos fazonú sapkákat tettek.
A képen:Antonello da Messina: Férfiportré
A képen: Giovanni Bellini feltételezett önarcképe
A képen: Giovanni Bellini: Fiatal férfi portréja vörös ruhában. Ez a fess fiatalember az un. chaperon nevű sapkát viseli.
Textilek:
A ruhák lenből, selyembrokátból, bársonyból készültek. A drága anyagok használatát nagyban segítette a helyi textilipar fellendülése, így már nem kellett messzi földről beszerezni azokat.
A fenti két képen XV.század itáliai textiltöredékeket láthattok a The Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből.
Kiegészítők:
A nők szívesen viseltek különböző nyakékeket gyöngyből, aranyból, vagy csak selyemszalagon függő aranymedált is. Szerették a mívesen megmunkált gyűrűket. Viszont a festményeket nézegetve megállapíthattam, hogy a fülbevaló nem nagyon volt divatban ekkoriban. A férfiak is szerették a gyűrűket, a díszes csatokat és olykor a zekét díszítő arany láncokat.
A képen: Aranygyűrű a Victoria & Albert Museum gyűjteményéből.
A képen egy különleges házassági medált láthattok, mely a XV.században készült Firenzében. Museum of Fine Arts, Boston
A képen: Velencei díszes csat kb.1450-ből. Victoria &Albert Museum
A Rómeó és Júlia című, 1968-ban Franco Zefirelli rendezésében bemutatott film jelmeztervezőjének nevét érdemes megemlítenünk. Danilo Donatinak köszönhetően ugyanis a XV.századi Itália hangulata autentikusan elevenedik meg a filmvásznon. A cikk befejezéseként nézzünk meg néhány képkockát a filmből:
Kapcsolódó témák, amelyek érdekelhetnek: Ha ide kattintasz, akkor a XV.századi burgundi divatról olvashatsz, míg ha ide kattintasz, akkor a XVI.századi itáliai viseletekről találsz egy cikket sok képpel. Ha pedig további cikkek után szeretnél böngészni itt ebben a tartalomjegyzékben kedvedre válogathatsz.
Felhasznált irodalom: Képes divattörténet Corvina kiadó 1977, Domanovszky Endre Korok ruhái Corvina kiadó 1979.
