Itt a nyár, és itt vannak a különböző történelmi korokat idéző rendezvények, harci játékok, életmód bemutatók, esküvők, vásárok, forgatagok, az ilyen téma iránt érdeklődők legnagyobb örömére. Biztosan sokan megfordultatok táncházban is ennek kapcsán, vagy bármilyen más, akár magyar, moldvai, ír vagy éppen görög táncházban. Így emlékeztek még arra a kellemes, jó érzésre, amit egy ilyen nagy, közös táncolás okoz. Ha sikerül a tánclépéseket hamar elsajátítani, az fantasztikus élményt ad. Az emberben emelkedik az adrenalin, és egyik táncot a másik után felszabadultan ropja végig, hogy utána kellemesen elfáradva, mosolyogva térjen haza. (A képen: Hieronymus Francken: Karnevál Velencében)

Na, de milyen egy ilyen táncház az oktató szemszögéből?

A táncházban a cél az, hogy mindenki jól érezze magát. Ugyanakkor egy ilyen program is - ugyanúgy, mint egy tánckurzus vezetése a gyakorlott táncosoknak - komoly felkészülést igényel a lelkiismeretes oktatótól, csak más jellegűt. Nagy a felelősség, hiszen gondoljunk csak bele, hogy azok, akik beállnak táncolni, a reneszánsz kultúra egy szeletével ismerkednek a táncokon és a zenén keresztül. 

Erzsébet királynő Robert Dudleyval  voltát táncol. 

A rendezvényszervezők – tisztelet a kivételnek – leginkább csak egy programpontot látnak, amellyel a közönséget lehet szórakoztatni. Így nem igazán vannak tisztában a megvalósítás részleteinek fontosságával. Ezért a munka először a körülmények részletes megbeszélésével kezdődik. Hol, milyen időtartamban, milyen korosztály számára kell a táncsort összeállítani, mik a technikai feltételek, stb. Ha van rá lehetőség, célszerű a helyszínt is megtekinteni és a táncház előtti közvetlen programról is érdeklődni, mert ha pl. egy lovasbemutató után szeretnék a fűcsomókon ugráltatni a tisztelt publikumot, időben lehessen tiltakozni és kedvesen, de határozottan egy szilárd talajú, „aknamentes” helyet kieszközölni.

Leonardo da Vinci: Lovas, tanulmányrajz

Ezután jöhet a táncok sorának összeállítása. A reneszánsz táncokról tudni érdemes, hogy ezeknek általában konkrét koreográfiája van, tehát a korabeli táncszerző pontosan leírta, hogy milyen zenére, milyen tánclépéssel és milyen koreográfiát kell előadni. Vannak egészen egyszerű és léteznek igen bonyolult, vagy nagyon technikás táncok is. Egy táncházba nyilvánvalóan ez utóbbiak nem valók. 

Fabritio Caroso: Nobiltá di Dáme című táncos kiadványának egyik táncleírása (Chiara Stella)

A szülők gyakran a gyerekekkel együtt állnak be táncolni. Ezért nem árt olyan táncokat is a listára venni, amelyek minden korosztálynak szólnak, illetve amíg a szülők pihennek, a gyerekek még tovább játszhassanak csillogó szemmel (mivel ez nekik nem tánc, hanem játék).

Pieter Bruegel: Gyermekjátékok, részlet

A könnyen megtanulható, változatos térkoreográfiájú, és dallamos muzsikájú táncok előnyt élveznek. Nem tiszteletlenség a szerzővel szemben, ha esetenként ennek érdekében egy kissé egyszerűsítjük a lépéseket a könnyebb elsajátíthatóság érdekében (azonban ilyenkor ezt mindig illik megemlíteni a résztvevőknek.) Általában több tánccal érdemes készülni, mint ami a megadott időbe belefér, és jó, ha van a tarsolyban lassú és gyors, páros és körtánc is.

Eljött a pillanat, és kezdetét veszi a táncház, a vállalkozó szelleműek kört alkotnak körülöttünk. Ekkor már nagyjából lehet látni a résztvevők korából, neméből és tartásából (ti. mennyire gyakorlott táncos valaki), hogy mivel kezdjünk, és hogyan következzenek egymás után a megtanítandó darabok, hogy a figyelem se lankadjon és a lelkesedés is megmaradjon. Így ez a program „rögtönzős” része.

Hieronymus Francken I. Séta a kertben

A táncolni vágyók szeretik és okkal el is várják a jól érthető, egyszerű és határozott utasításokat, és ha megmutatják nekik, mit és hogyan lépegessenek. Minden tánctanár óhatatlanul is beleviszi a saját egyéniségét a magyarázataiba, de nem árt tudni, hogy a közönség nem szereti a pattogós, kiképző őrmester stílust, de a halk és bátortalan oktatókat sem.

Ha zenekar van a segítségünkre, az az élőzene élményét is adja. Továbbá azzal az előnnyel is jár, hogy az oktató jelzéseire a zenét hol lassabban, hogy gyorsabban tudják szolgáltatni a táncolókra tekintettel.

Ismeretlen mester: Muzsikusok

A hangfelvételről hallható zene pedig a stúdió hangzása miatt élvezetes és bármennyiszer ugyanolyan minőségben visszajátszható.

Az oktató folyamatosan figyeli, hogy a táncosok milyen gyorsan haladnak a lépésanyag elsajátításával, így felmérheti, hogy egy-egy táncot hányszor érdemes ismételni. Észre kell venni, ha fáradnak a résztvevők, vagy éppenséggel ha gyorsabb, vagy játékosabb táncra vágynak. A tapasztalat sokat segít, mert minél több táncházat tart valaki, annál hamarabb észreveszi ezeket a nem verbális jelzéseket.

Hieronymus Francken: Táncolók

A táncház akkor jó, ha nem azzal ér véget, hogy a közönség elszállingózott és kiürült a tánctér, hanem azzal, ha még szeretne is mindenki maradni, de már el is fáradt kellően. No és persze ha visszatérnek a következő táncházba is.

Kapcsolódó témák, amelyek még érdekelhetnek: itt a reneszánsz báli etikettről olvashatsz, itt pedig a táncírás történetéről. Ha szeretnél még a tánc-divat-és zenetörténeti cikkeim között böngészni, ebben a tartalomjegyzékben kedvedre válogathatsz.