A fenti kérdést egy 10 éves ismerősöm tette fel, amikor egy barokk tánc leírását találta az asztalomon. Valóban, a felületes szemlélő számára a papírlapok mintában elrendezett pöttyei akár titkosírást, vagy hímzés mintát sejthetnek.

A táncok lejegyzésének módszerei évszázadokon keresztül foglalkoztatták a táncmestereket. Hogyan lehetne írásbeli formát adni a mozgásnak és a zenének együtt úgy, hogy utána a tánc rekonstruálható legyen? A zeneművek kottázására már a középkorban is találtak módszereket, azonban a tánc leírása komoly fejtörést okozott.

A táncos számára az a használható leírás, amely megmutatja a mit, hogyan és mire hármasát. Azaz, milyen lépéseket, milyen koreográfiára és milyen zenére táncoljunk. Bármelyik hiányzik, annak pótlása hasonlatossal, vagy más korok táncaiból levezetve nem adja a rekonstruálás eredményét.

Az első, jelenleg ismert leírások az 1400-as évekből maradtak ránk. 

A Brüsszeli Kézirat egy lapja.Keletkezésének dátuma pontosan nem ismert, kb. az 1400-as évek közepe körüli. A fekete alapon arany és ezüst tintával írott ábrán jól kivehető a zenei kotta, alatta a dal szövege és az alatta lévő sorban pedig a tánclépések kezdőbetűi. R= reverence, azaz köszönés, b= branle, azaz billegés, ingás jobbra-balra, s=simple, azaz egyszerű lépés, d= double, azaz dupla lépés, r= reprise, azaz hátrafelé lépés. ( Erről a kéziratról bővebben "A basse dance a XV.századi kifinomult és méltóságteljes tánc" című korábbi cikkünkben olvashattok.)

Guglielmo Ebreo da Pesaro (1420-1484) itáliai mester, akit Giovanni Ambrosionak is hívtak, De practica seu arte tripudii - azaz A táncolás gyakorlatáról avagy művészetéről című művének egy lapja.A könyv külön taglalja a lépések végrehajtási módját és külön a táncokat.

Thoinot Arbeau (Jehan Tabourot, 1519-1595) francia táncmester "Orchesographie" című, 1589-ben kiadott könyvében párbeszédes formában írt az illemszabályokról, táncokról, de még a dobütéseknek is külön fejezetet szentelt. Zseniális találmánya, hogy a kottát függőlegesen helyezte el, s a hangjegyek mellé írta a tánclépéseket. A tánclépések elnevezését külön fejezetben magyarázta el, és külön leírta a tánchoz a koreográfiát is.Rajzokat is közölt a tánclépésekhez, ilyeneket, mint pl. ez itt:

Fabritio Caroso (1526/35-1605/20) ítáliai táncmester könyveiben is ( Il Ballarino/A táncokról, 1581, La nobilitá di dáme/Hölgyek nemessége, 1600) a régi jól bevált módszert követte. Külön fejezetben írt az illemszabályokról, és külön a táncokról. Ezek a táncok már jóval bonyolultabbak voltak, mint a XV.századi elődeik, így a leírásuk is terjedelmesebb, többféle lépést és koreográfiát kellett megörökíteni. Az alábbi képen a Chiara Stella című - egyébként igen lendületes tánc - leírását olvashatjátok:

A nagy kedvenc következik, amiről ez az oldal a nevét és a logóját is kapta: 

Ez itt olyan, mint egy virág. Valójában Fabritio Caroso: Contrapasso című táncának leírása.Igaz, hogy a tánc pontosabb megértéséhez önmagában ez a rajz kevés, de mindenképpen különleges.

John Playford(1623-1686) angol táncmester The Dancing Master című táncgyűjteményét először 1651-ben adták ki. A táncok népszerűségét mutatja, hogy a könyv több kiadást is megért. Az alábbi képen a bal felső sarokban láthatjátok, hogy a tánc neve Black Nag. A jobb sarokban mutatja, hogy három pár táncolja. A zenei kotta anyag alatt pedig részleten leírja, a táncolás módját.

 André Lorin 1688-ban megjelent munkájában már a térformák mellett a táncosok pozícióját is pontosan jelezte: 

 A XVIII.században mint a divatban is, a táncéletben is a francia udvar diktált. Az udvari táncmesterek egyre kifinomultabb és bonyolultabb táncműveket szereztek. Ebből a korszakból már számos táncos leírás maradt ránk. A barokk kor legpontosabb táncleírása az ún. Feuillet-Beauchamps notáció. Első ránézésre valóban hímzésminta is lehetne, mindenesetre ezek olvasása már tényleg némi jártasságot követel. Azonban részletes útmutatást ad arra, hogy milyen dallamra, hány, és milyen nemű táncos,milyen térformával, milyen irányba és milyen lépésekkel táncoljon. Az alábbi ábra Guillaume Pécour: La Bourrée d' Achille c. táncának első lépéseit mutatja:

 A XIX.század elejére a francia barokk táncok, bonyolultságuk miatt sokat vesztettek népszerűségükből.  A bálozók az egyszerűbb, könnyebben megtanulható koreográfiákat kedvelték. Itt van például Thomas Wilson: An analysis of Country Dancing (1808) könyve. A táncok közérthető leírása mellet a báli etikettel is részletesen foglalkozott. A színes tábla az öt alapállást mutatja be:

A táncos ismertető kiadványok a XIX.század közepére sem vesztettek népszerűségükből. Részletes tájékoztatást kaphatott az olvasó a báli viselkedés szabályairól, és a legdivatosabb táncokról.

Befejezésül itt egy magyar vonatkozású könyv. Rózsavölgyi Márk: Első magyar társas táncz, melyet Szőllősi Szabó Lajos tánczművész alapterve szerint az 1842-iki carnevál ünnepére zongorára szerkesztett és Hazánk Lelkes Hölgyeinek tisztelettel ajánl - Rózsavölgyi Márk.