A Belle Epoque, azaz a Boldog Békeidők korszaka, amelyet kb.1870-1914 közé tehetünk, a viszonylagos nyugalom, a társadalmi gazdasági fejlődés korszaka. Az iparosodás, a tőkefelhalmozás és a technikai vívmányok széles körben történő elterjedése magával hozta a társadalmi átalakulások szükségességét is. A felgyorsult termelés és a gyárak szaporodása miatt egyre több munkásra volt szükség. Egyre több nő vállalt munkát, amely a nők helyzetének változását hozta magával. A polgári réteg is megerősödött, miközben a régi arisztokrácia is fontos társadalmi szerepet töltött be.
A korábbi feleség szerepkör kibővült, és az önálló keresettel rendelkező nők saját jogokat, elsősorban választójogot követeltek maguknak. Megindultak a nőmozgalmak. Lassan természetessé vált a sportolás, a tevékeny szabadidő eltöltés. (Arról, hogy milyen sportokat űztek a nők ekkoriban télen és nyáron, itt és itt olvashattok. A sportruházatról pedig majd egy külön blog fog szólni.)
Jó néhány egyetem megnyitotta kapuit a szebbik nem számára, így a diplomás nők száma is szépen lassan gyarapodott. Az ilyen önálló és független nő típusát Sarah Grand író „New Woman” azaz „Új Nő” típusának nevezte el. Ezek a nők inkább a praktikusabb, mintsem a divatosabb öltözeteket viselték. A feminista mozgalmak harcosai, a szüfrazsettek pedig külsőségekben is igyekeztek kimutatni nézeteiket.
Dr. Hugonnai Vilma (1847-1922) az első magyar orvosnő.
Ugyanakkor Charles Dana Gibson (1867-1944) amerikai grafikus megálmodta a Századfordulós nőideált. Ők voltak a „Gibson Lányok” („Gibson Girls”). Rengeteg rajzot készített, s ennek nyomán kialakult az ideális nő képe: egy kecses, karcsú, törékeny, ugyanakkor dús keblekkel megáldott, "S" alkatú nőé, akinek haja mindig laza kontyba fogott. Ezek a nők magabiztosak voltak, tudatában voltak szépségüknek, vágyat ébresztettek a férfiakban, de ugyanakkor tiszteletet is parancsoltak. Mindig elegánsak és kifinomultak voltak. A művész alkotásai divatot teremtettek, így a Gibson lányok "életre keltek".
A kép forrása:Charles Dana Gibson rajza. Wikipedia
Lily Elsie brit színésznő és énekes (1886-1962)
A Századforduló divatja a formák, anyagok sokféleségével nyűgözi le az utókort még ma is. Különösen a női divat volt rendkívül változatos. Az otthoni, a délelőtti, délutáni, a korzózáshoz használt, a délutáni látogató, az utazó, a sport-, a színházi, az estélyi, a báli stb. ruhák oly színes kavalkádja ez a korszak, hogy ebben a cikkben terjedelmi okokból lehetetlenség mindenre kitérni. Így engedjétek meg, hogy csak a legáltalánosabb, legjellemzőbb ruhadarabokat vegyük sorra.
Az 1890-es évek és az 1900-as évek eleji öltözködési szokásokról egy régebbi cikkemben már olvashattatok. ( itt ). Most az 1900 és 1910 közötti divatot nézzük meg egy kicsit közelebbről.
Ebben az időszakban már sok háztartás rendelkezett saját varrógéppel. A háziasszonyok lelkesen és kedvvel készítették el a család ruhatárát. (A Századforduló háztartást segítő technikai vívmányokról itt olvashattok részletesebben.)
A megfizethetőbb konfekció ruházat pedig lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetős rétegek is divatosan öltözködhettek. Az új módi, az otthonról, katalógusból való rendelés is egyre népszerűbb lett.
A kép forrása: Sarah Nucci, Pinterest
A ruha anyagának minősége, díszítettsége, és az, hogy konfekció ruházat-e, vagy varratott, utalt viselője társadalomban elfoglalt helyzetére. Szigorú illemszabályok határozták meg, hogy mely alkalomra és napszakban hogyan kell felöltözni. Nem illett például egy délelőtti korzózáshoz délutáni ruhát felvenni, de otthoni vendégfogadáshoz sem illett mondjuk vacsorához való ruhát ölteni.
Női viseletek:
A nők csipkés, könnyű anyagú alsóingére bizony még felkerült a fűző, mely a kor divatja szerint, az áhított homokóra alak elérése érdekében a csípőt is szorította. Ugyan egyre több harcos reformer és orvos tiltakozott az egészségtelen viselet ellen, de maguk a nők sem szerettek volna tőle megválni egyelőre. Ugyanis a több évszázados illemszabály szerint egy tisztességes nő nem jelenhetett meg otthonán kívül fűző nélkül.
Alsóruha és fűző 1905-ből.
Ezután következett az alsószoknya.
Alsószoknya az 1900-as évek elejéről. Forrás: The Metropolitan Museum of Art
A lábukra pamutharisnya szárakat húztak, melyet a fűzőhöz erősített harisnyatartóval rögzítettek, ami valljuk be őszintén, nem lehetett valami kényelmes.
Forrás: The Metropolitan Museum of Art
A kép forrása: FIDM Museum & Library.
Az 1880-as évek hatalmas turnűrje már szerencsére kiment a divatból, de kistestvére, a jóval szerényebb méretű farpárna még mindig kellett a szoknya szebb tartása érdekében az alsószoknyára.
Ez itt egy rekonstrukció. forrás: Pinterest
Következett az újabb réteg alsószoknya, majd a felső ruházat. Ez két féle is lehetett. Egyben szabott ruha és szoknya-blúz is. Az évek során ezek díszítettsége sokat egyszerűsödött, de az "S" alakú sziluett sokáig megmaradt. A nagy csipkés fodrok melyek még az évszázad fordulóján oly divatosak voltak, az évtized végére kisebbre zsugorodtak. Ekkorra a praktikum jegyében a szoknya hossza is rövidült, bokáig ért. Az uszályok az estélyi ruhák díszeiként maradtak fenn.
Blúz és szoknya 1908-ból. Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb. Forrás: Bonjour Miaou Pinterest
Csipkés ruha kb.1905-ből. Augusta Auctions.Forrás:historicalfashion.tumblr.com
Utazó ruha az 1900-as évek elejéről, Palazzo Pitti, Firenze.
A hófehér, vagy krém színű, sok csipkével és selyem övvel díszített ruha a korszak egyik jellemző viselete, ami még manapság is megihleti a divattervezőket.
A ruházatot hűvösebb időben kabát egészítette ki:
A hímzett harisnyára puha bőr, vagy textil cipőt húztak, mely lehetett nyitott gombos, vagy boka, esetleg lábszárközépig érő fűzős is.
Forrás: Pinterest
Magas szárú bokacipők egy 1906-ból való katalógusban. forrás:vintagedancer.com
A kor divatja szerint a nők hajukat rendszerint kontyba rendezték, míg a lányok kibontva, vagy copfba fonva hordták:
Az öltözékhez minden esetben hozzátartozott a kalap. Ez lehetett virágokkal, tollakkal dúsan díszített, vagy egyszerű girardi is. Kesztyű, illetve az alkalomhoz illő kis táska, valamint erős napsütésben a napernyő tette teljessé az összképet.
Kézitáska, Museum de Oude Wolden, Hoofdweg.
Ebben a filmben lépésről lépésre megnézhetitek, hogyan öltözött fel egy Gibson lány a Századfordulón:
Ékszerként függőket, brossokat, gyűrűket, nyakláncokat viseltek.
Rubint, gyémánt és igazgyöngy berakásos bross.Forrás: Pinterest
Fehérarany gyűrű gyémántokkal.Forrás: Pinterest
Bálokra, estélyekre, színházba, gyöngyökkel, flitterekkel, hímzésekkel díszített, esetenként uszályos ruhák illettek, könyök fölé érő kesztyűvel. A kontyba fogott frizurába díszes hajtűket, tollakat tűztek. Az alkalmi ruha fontos kiegészítője volt a legyező, bálokban a táncrend és színházban a kis díszes látcső.
Estélyi ruha 1905-10. Nasjonalmuseet for Kunst
Estélyi ruha 1907-ből.
Báli ruha 1908-ból. The Metropolitan Museum of Art
Báli ruhák. Forrás: Eta Carina,Pinterest
Szecessziós legyező.Forrás: The Metropolitan Museum of Art
Férfi viseletek:
A férfiak öltözködése nem sokat változott az előző évtizedhez képest.
A pamut alsóruha lehetett egybe szabott, vagy két részes is.
Hozzá térdi érő zoknit húztak, általában fekete színben és a térd alatt rögzítettek.
A keményített gallérú fehér inghez öltönyt viseltek. Napközben ez lehetett szürke, barna, sötétkék, míg a hivatalokban feketét hordtak. A nyakkendő elengedhetetlen volt, ugyanúgy, mint a zakó alatt a mellény is.
A nadrág színéhez illő barna, vagy fekete bőr cipőt vettek fel.
Forrás:lemagasin.eu
A hűvös időben viselt kabát térd alá ért.
Chesterfield kabátok 1901-ből.
Az utcai viselet kötelező tartozéka volt a kalap, melyet igen változatos fazonban hordtak. Igen divatos volt a girardi kalap. Az öltözéket esetleg sétapálca, vagy esernyő egészítette ki. Ékszerként pecsétgyűrűt, hosszú láncos mellénybe dugott zsebórát viseltek.
A kép forrása: Gentleman's Gazette
Estélyekre, bálokba, színházba szmokingot, frakkot öltöttek, keményített és cserélhető elejű inggel.
Frakk és szmoking 1909-ből.
Ekkoriban a férfiak rövid frizurát hordtak, melyet gyakran pomádéval kentek be a jobb tartás érdekében. Divatos volt a borotvált arc, de a bajusz, és a szakáll viselet is.
Végezetül nézzünk meg néhány filmkockát James Ivory "Szoba kilátással" című, 1986-ban bemutatott filmjéből. Jenny Beavan és John Bright ezekért a kosztümökért 1987-ben Oscar díjat kaptak.
Kapcsolódó cikkek, amik még érdekelhetnek: a Századfordulós gyermekdivatról itt olvashatsz, az 1910-1920 közötti divatról pedig itt:
Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó,1977.
