A korszak divatját leginkább Jane Austen regényeiből ismerhetjük. Ezt a kb. 1810-1820 közötti időszakot régens stílusnak is hívják, mivel III.György brit király uralkodásának (1760-1820) utolsó szakaszában elmebaja miatt fia, a későbbi IV. György régensként vezette Angliát. 

A Napóleon császársága idején (1804) divatba jött, és gyorsan elterjedt, fehér, lenge viseletekkel kapcsolatban - melyeket az empire stílusjegyek jellemeztek - néhány év elteltével be kellett látni, hogy nem a nyugat-európai éghajlathoz valók. Így 1810 után ismét divatba jöttek a melegebb anyagok, a taft, a brokát, a bársony. 

A női ruhák kezdetben továbbra is fehér, vagy világos színűek voltak, később színesebbek, a dekoltázsuk kisebb, a ruhaujjak hosszúak lettek. Ha mégis rövid ujja volt a ruhának, akkor hosszú kesztyűt vettek fel hozzá. A derékvonal a mell alatt, vagy attól kissé lejjebbre került, de még mindig nem a derékra.A ruha alatt len, batiszt alsóruhát viseltek. A korábbi évszázadok fűzője is idomult az új szabásvonalhoz, tulajdonképpen a mai melltartókhoz lett hasonlatos. Így a hölgyek egy időre megszabadultak a melltől-csípőig tartó kényelmetlen és egészségtelen páncéltól. A ruhák alja rövidebb lett, bokáig ért és az uszály a hétköznapi viseletből teljesen kiszorult. A ruházatot a még mindig divatos lapos sarkú, későbbiekben ismét sarokkal ellátott cipők egészítették ki. A kalapokat áll alatt szalaggal kötötték meg.

 A férfi divat, bár nem olyan mértékben, mint a női, de változott. A dandy-k fénykora ez, azoké a ficsúroké, akik kínosan ügyeltek arra, hogy mindig tökéletes és friss divat szerinti legyen az öltözékük.

A nadrág egyre jobban hasonlított a maihoz, amihez általában csizmát viseltek. Töretlen volt a redingote nevű lovaglókabát népszerűsége. A kabát szűknek tetsző vállszabása és magas gallérja, a magasított nyakú ing és a gondosan körbetekert nyakkendő kissé bonyolult képet mutatott. A ruházatot cilinder egészítette ki. Ekkoriban kezdődött az egyenruhák divatja is.

A képek forrása: damesalamode.tumblr.com