A francia forradalom (1789-1799) nemcsak Európa történelmét alakította jelentős mértékben, de a divatra is nagy hatást gyakorolt. Évszázadokon át a francia királyi udvar volt a divat irányítója, s a forradalom nemcsak a királyság intézményét söpörte el, hanem az udvarhoz köthető divatirányzatokat is.Idővel aztán a forradalom vihara csitult, és az Ancient Regime időszakának tébolyult öltözködési szokásai is letűnőben voltak (erről majd egy későbbi cikkben olvashattok). Milyen volt a divat ebben az időben? Ennek igyekeztem utána járni. (A fenti képen: Jacques-Louis David: Madame Récamier)
Női viseletek:
A francia Direktórium (1795-1799) idején – mivel az ókori görög demokráciában és a római köztársaságban látták példaképüket, valamint a Pompeii-ben zajló ásatások hírére - a női divat ezen eszmények alapján gyökeresen megváltozott. Ebben úttörő szerepe volt Madame Juliette Récamiernek (1777-1849) és Madame Talliennek (1773-1835) akik a korabeli irodalmi és politikai körök meghatározó egyéniségei voltak.
Francois Gérard: Mme Récamier
Mme Theresa Tallien
A divatos nők "chemise"-t öltöttek. Mondhatnánk úgyis, hogy a korábbi díszes, több rétegű rokokó öltözékekhez képest alsóingben jártak. Ugyanis ezek a ruhák nagyon kevés és átlátszó, lágyan omló, főleg fehér színű, muszlin és tüll anyagból készültek, mély dekoltázzsal, rövid ujjal vagy ujjatlanul, és a mellrész alatti övvel.
Jacques-Louis David: Madame Raymond de Verninac portréja 1799.
Télen a ruha alatt trikót viseltek. A hosszú fűzőt teljesen száműzték a ruhatárból. Helyette a melltartó elődjének is tekinthető alsóneműt vettek fel, így a hölgyek egy időre megszabadultak a melltől-csípőig tartó kényelmetlen és egészségtelen páncéltól.
Fűző 1800-1820-ból. Centraal Museum Utrecht
Hozzá antik szandál vagy lapos, sarok nélküli cipő illett.
1805-1815-ből való cipő, The Metropolitan Museum of Art
Az öltözetet a görögös fürtökbe csavart, szalagokkal, gyöngyökkel díszített frizura egészítette ki. Néhány merészebb hölgy rövid un. Titus frizurát nyíratott magának.
Elisabeth Vigée Le Brun:Lujza, porosz királyné képmása
Léopold Boilly: Madame de Fouler képmása Titus frizurával
Ezek miatt a vékony directoire stílusú ruhák miatt – főleg télen – sok nő lelte halálát, mert nem voltak az időjárási viszonyoknak megfelelően felöltözve. Ezért ezt a betegséget akkoriban „muszlinbetegségnek” is hívták.
Ruha, un. " Round gown" 1798-ból. The Metropolitan Museum of Art
Pár év elteltével rá kellett ébredni, hogy bizony ezek az öltözékek nem alkalmasak a párizsi időjárási viszonyokhoz. Közben Napóleon 1804-ben császár lett, aki kereskedelempolitikai okokból betiltotta az indiai muszlin behozatalát, hogy a hazai textilgyártást fellendítse. A divat pedig ismét alkalmazkodott az újonnan kialakult helyzethez, és a legfrissebb trendekhez a melegebb anyagokat, a taftot, a bársonyt, a brokátot használták. Ennek az időszaknak a divatját empire divatnak hívják a divattörténészek, Napóleon császárságára utalva (1804-1815).
Angliában III.György király kiújult elmebaja miatt a parlament döntése értelmében helyette a régens – a mindenkori walesi herceg, esetünkben a későbbi IV.György - kormányozta az országot 1811-től egészen az uralkodó haláláig, 1820-ig. Ezt a korszakot az angol történelemben régens korszaknak hívják, ami látható, hogy bizonyos mértékben egybe esik Napóleon uralkodásának idejével. Ebben az időszakban játszódnak Jane Austen híres regényei, mint pl. a Büszkeség és balítélet, vagy az Értelem és érzelem.
A francia és az angol divat folytonos kölcsönhatásban voltak egymással, és irányt mutattak Európa többi divatrajongójának is.
1810 körül a ruhák dekoltázsa vesztett mélységükből és hosszuk is már csak bokáig ért. Az antik fazon még mindig tartotta magát, és a fehér szín is még mindig dominált, de már megjelentek ismét a színes öltözetek is.
Georges Rouget: A Mollien nővérek.1811.
A francia uralkodó pár hatalmának kifejezéseként az udvari tervezők díszes, arannyal, ezüsttel hímzett, uszályos ruhákat terveztek a császárnénak, akinek eleganciáját persze az udvar hölgytagjai lelkesen igyekeztek utánozni. Kötelező is volt, mert aki kétszer ugyanabban a ruhában jelent meg a császár színe előtt, utána jó darabig nélkülözték a társaságát és otthon gondolkodhatott azon, hogy mit rontott el.
Ez a luxus azonban az udvari öltözködésen kívül nem nagyon vált népszerűvé, leginkább a napóleoni háborúk okozta anyagi nehézségek miatt. 1815 után a bokáig érő ruhákon megjelentek a fodrok, tűzések és egyéb díszítések és a hétköznapi viseletből teljesen kiszorult az uszály. A rövid puffos ujjat hosszú kézelővel egészült ki, ha pedig mégis rövid ujja volt a ruhának, akkor hosszú kesztyűt vettek fel hozzá. A derékvonal a mell alatt, vagy attól kissé lejjebbre került, de még mindig nem a derékra.
1817-21. The Fashion Museum Bath
1820.The Metropolitan Museum of Art
A ruha alatt len, batiszt alsóruhát viseltek. A melltől-csípőig érő fűző ismét az alsó ruházat tartozéka lett.
Alsóruha 1800-as évek eleje. The Metropolitan Museum of Art
Fűző 1815-25. The Metropolitan Museum of Art
A lábbeli még mindig lapos talpú, kényelmes papucs cipő.
Cipő 1815-ből. Manchester City Galleries
A ruha fontos kiegészítője volt a kalap, vagy főkötő. Az úgynevezett bárka kalap, vagy ernyős kalap még az 1700-as évek végén lett közkedvelt, és tartotta magát az 1840-es évekig.
Amikor a kalap ernyője túlzott méreteket öltött, a karikaturisták sem hagyhatták megjegyzés nélkül:
Hűvösebb időben rövid, un. Spencer kabátkát, télen hosszú kabátot öltöttek.
Spencer kabát. Museum of London
Hosszú kabát (pelisse) ca. 1815. Wadsworth Atheneum Collection
Összességében elmondható, hogy ennek az időszaknak a divatja mai szemmel sokkal kényelmesebb lehetett, mint elődje, a rokokó viselet, vagy utódja a biedermeier öltözet. (Ezekről bővebben itt és itt olvashatsz.)
Férfiak ruhatára:
Már a francia forradalom alatt elhagyták a sok csipkés, színes öltözékeket, mert ez az arisztokrácia öltözködési szokásaira emlékeztette az embereket. Nem is volt tanácsos ilyen holmikat viselni, mivel azt hihették, hogy a gyűlölt kaszthoz tartozik és könnyen a vesztőhelyen találhatta magát az, aki ezzel nem volt tisztában.
A férfiak a bő ujjú inghez szűk, világos nadrágot vettek fel (általában sárga színűt) csizmával. A hozzá illő sötét színű (főleg sötétkék) frakk elég furcsán hatott kurta vállával és széles kihajtójával. A szárnyai sokszor a földig értek, ugyanakkor elöl sokszor olyan rövid volt, hogy épp a hasát takarta viselőjének. Mindezt tetézték még az állig érő fatermörder gallérral és a hozzá megkötött kisebb abrosz méretű, többször a nyakra tekert sállal.
Az 1800-as évek elejére tehető a dandy-k fénykora. Ők voltak azok a ficsúrok, akik kínosan ügyeltek arra, hogy mindig tökéletes és friss divat szerinti legyen az öltözékük. A férfidivat egyik meghatározója ekkoriban (Beau) George Bryan Brummel volt (1778-1840)
George Bryen Brummel
A szűk, csizmával viselt nadrág mellett felbukkant az egyenes szárú, a maihoz hasonló nadrág is, amelyhez frakkot vagy redingot kabátot és lapos sarkú félcipőt hordtak.
Journal des Dames et Modes 1819
A korszak divatos lovagló csizmája.1790-1800 LACMA
Cipő az 1800-as évek elejéről. V&A Museum
I.Napóleon kezdeményezésére lett udvari viselet a katonai egyenruha díszesebb változata, amely egyrészt férfias külsőt kölcsönzött viselőjének, másrészt az uralkodó tekintélyét növelte, ha a környezetében lévők is is ilyen pompás uniformisokban jelentek meg.
Bonaparte Napoleon
A frizura teljesen megrövidült, amelyet gondosan kócosnak ható fürtökbe rendeztek. Ez volt a Titus frizura, utalva az ókori előd hajviseletére. Arcukat simára borotválták, legfeljebb oldalt egy széles pofaszakáll maradhatott.
Francois Gerard: Férfi portréja tájképpel. forrás: Wikigallery.org
Az öltözéket időnként egy széles galléros köpeny egészítette ki, illetve a cilinder és a sétabot.
Érdekesség, hogy ennek a korszaknak a ruhatárát egyedül a fekete frakk élte túl, de olyan sikeresen, hogy még manapság is a white tie dress code kötelező darabja.
Jane Austen regényeit számos alkalommal vitték filmre. Talán a legnépszerűbb ezek közül Büszkeség és balítélet című regény 1995-ös adaptációja, melyet Simon Langton rendezett. A főbb szerepeket Jennifer Ehle és Colin Firth játszották. A jelmezeket Dinah Collin tervezte, melyekért BAFTA jelölést és Emmy díjat kapott.
Kapcsolódó témák, amelyek még érdekelhetnek: A rokokó divatról itt, a régens korszak divatjáról egy rövidebb tanulmányt itt olvashatsz. Ha a biedermeier divat érdekel, arról pedig itt találsz cikket.
Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó,1977, A magyar divat 1116 éve,Absolut Media Zrt 2012
