Hősiesek, bátrak, megvédik a gyengéket, hódolattal viseltetnek a nők iránt. Ez a romantikus képzet él bennünk, ha meghalljuk ezt a szót, lovagok.

A lovagság intézménye kb. a VIII.-IX.században jelent meg a Nyugat-Európai országokban, majd  elterjedt  Európa más országaiban is. Fénykorát a XIII-XIV.századra tehetjük. Végét a modern harcászati eszközök elterjedése jelentette a XVI.században.

A lovagok általános értelemben azok a tehetős , fegyveres lovas harcosok voltak, akik megengedhették maguknak a drága fegyverzetet, páncélzatot, s így szolgálták az uralkodót, vagy nagyobb földbirtokos urukat. Továbbá lovagok voltak azok a szegényebb nemesek is, akiknek a rajtuk lévő felszerelésen és a lovukon kívül egyéb vagyonuk ugyan nem volt, de hűségesküt tettek valamely földesúr szolgálatában. S azok is, akik valamely egyházi, vagy világi rend tagjaiként fegyveres szolgálatot láttak el.

Hogyan is öltözködtek a lovagok? Az öltözéket minden korban igyekeztek akként alakítani, hogy az a viselője testi védelmét szolgálja a harcok során, oltalmat adva a vágó,szúró és egyéb fegyverektől és a gyilkos nyílvesszőktől. Az évszázadok alatt annyiféle sisakot, páncélzatot, kardot fejlesztettek ki, hogy ebben a cikkben lehetetlenség mindegyikről kor szerint részletesen említést tenni. Ezért engedjétek meg, hogy most itt csak általánosságban nézzük meg az egyes ruhadarabokat. (A fenti képen Orlando Bloom a Mennyei Királyság című filmben)

A ruházat részei:

A vászon, vagy len alsóing a XI-XIII.század elején még bokáig, majd rövidülni kezdett, és végül csak csípőig ért. 

 Cantigas de Santa Maria kódex, XIII.század eleje 

Az alsónadrághoz kötötték a harisnyaszárakat. (A nyugat-európaiak csak a keresztes hadjáratok révén ismerkedtek meg az arabok által közkedvelt nadrággal.)

A cipők bőrből készültek és eleinte bokáig értek és zsinórral, csattal záródtak. Ismerték a hosszabb szárú cipőt is, majd később már a csizmát is. A lábbeliknek ekkoriban még nem volt sarkuk.

Cipő a XIV-XV.századból. Forrás: National Museum of Ireland 

Csizma a XIV.századból. Novgorodi Múzeum  

Az ingre egy vastag, tömött,steppelt vászonkabát került, az un. gambeson. Ez kezdetben térdig ért, elől-hátul és oldal hasítékkal, majd ez is rövidülni kezdett, s a XV.század végére már csak a csípőt takarta. A gambeson vastagsága miatt szintén a testet védte, illetve a felé kerülő láncing és páncél súlyát volt hivatva eloszlatni. Megkötővel, bőr csattal, később gombbal záródhatott. Érdekesség, hogy kánikulában sem volt melege a viselőjének, mert annyira átizzadt, hogy a nedvesség kellemes hűs érzetet adott.

Gambeson ábrázolása a Morgan Biblia vagy Keresztes Biblia, vagy más néven Maciejowsky Bibliából. (1240-1250)

A lábszárat különböző módokon próbálták meg védeni. Kezdetben fáslival tekerték be lábszárukat egészen térdig. A harisnyaszárra húzhattak steppelt vastag nadrágszárakat is, amelyre aztán az övre erősített lánc nadrágszárak kerültek. Később ezt felváltották a különböző lábvértek.

ULB-Düsseldorf MS-A-2 Biblia Sacra

Freskó, Abbazia di Viboldone, kb.1350-1370.

A gambeson fölé vették fel a sokszor 13-15 kg súlyú láncinget. A későbbiekben a láncingre páncélt erősítettek, illetve léteztek olyan páncélzatok, ami alatt nem volt láncing. Kis lemezek összeszegecselésével is készítettek vérteket. A láncszemeket többféle fűzési technikával fűzték össze. 

Ilyen, amikor a szemeket egyesével kalapálják ki, majd összefűzés után apró szegekkel rögzítik.

A láncingre jött a fegyverköpeny, amely ujjatlan, vagy rövid ujjú vászon öltözet volt, derékban övvel összefogva. A funkciója eredetileg az volt, hogy az alatta lévő fém viseletet óvja a tűző napon való felmelegedéstől, illetve a fém csillogását megakadályozza, amivel az az ellenség figyelmét felkelthette volna. A fegyverköpeny kezdeti natúr színét később felváltották a színpompás öltözetek. A rajta lévő címerek üzenték, hogy mely család, vagy mely hűbérúrhoz tartozik viselője. A lovagrendek tagjai rendük jelképeit varratták fegyverköpenyeikre.

Imádkozó lovag ábrázolása a Westminster Zsoltároskönyvből kb.1250-ből. 

Ulrich von Lichtenstein lovag a Manesse Krónikában.

A különböző vértek kialakítása, díszítése mindig jellemző volt az adott korra. Mivel egyedül nem lehetett felvenni, az apródok és szolgák feladata volt a több darabból álló páncélzatba felöltöztetni a lovagot. Szó szerint életbe vágóan fontos volt, hogy minden darab megfelelően illeszkedjen viselőjén, ezért egyedileg, méretre készültek, egy kisebb vagyonért.

Késő német gót vértezet, 1480. Kunsthistorisches Museum, Bécs.  

A fejet érhető csapások védelmére a XI-XIII.században vastag sapkára lánccsuklyát vettek fel. A sapka védte a fejet és a nyakat, valamint egyúttal eloszlatta a lánccsuklya súlyát is. A lánccsuklyára sisak is kerülhetett. A sisakok formája, kivitelezése az évszázadok alatt igen változatos volt. Léteztek csőrös sisakok, vagy olyanok is, ahol a sisak tetején szarvak, vagy állatfigurák ékeskedtek.

Sisakos lovag a Manesse Kódexben. Kb. 1305-1340.

A fém ruházat óvása érdekében, illetve a hűvös idő ellen is köpenyt viseltek. Ez lehetett félkör alakú, elöl csattal összefogva, vagy csuklyás is.

Köpenyes lovag a Manesse Kódexben.  

A kéz védelme érdekében láncszemekkel, később lemezekkel megerősített kesztyűt húztak.

A király előtt térdeplő lovagok  a "De Lisle Psalter" kódexből (1288-1344)

A lovagi felszerelés részét képezték a kardok. Eleinte rövidebb, úgynevezett egykezes kardok lógtak az oldalukon, majd később a hosszabb és vékonyabb pengéjű hosszúkardok. Léteztek ún. "másfélkezes" és kétkezes kardok is, illetve óriási hosszú, pallosok is. A kardok általában az adott személynek készültek, figyelembe véve magasságát, tenyér méretét. Sokszor azonban apáról fiúra öröklődtek a családi vagyont is képező fegyverek. További fegyverek lehettek még: tőr, lándzsa, íj, buzogány, csatacsillag, fokos stb.

A vívás művészetét apród koruktól gyakorolták a lovagok, hogy mire a csatatérre kerülnek, a lehető legmagasabb szinten tudjanak harcolni saját életben maradásuk érdekében is. Számtalan vívókódex maradt az utókorra, főleg német és itáliai mesterektől. A legrégebbi jelenleg ismert 1310-ből, az ún. I.33. kódex. Ezek a vívókönyvek nemcsak a kardvívást oktatták, hanem tanították pl. a tőr használatát, a botvívást, lándzsaharcot, vagy a sarló harci eszközként való használatát is. (Számunkra itt és most az e kódexekben ránk maradt viseletek bírnak jelentőséggel.)

Az öltözetet az övre akasztott szütyők, táskák, pénztárcák tették teljessé.

Ezek az ábrák igen szemléletesen mutatják, hogy miből is állt egy-egy lovag ruhatára:

Templomos lovag, XII.század

Lovagi viselet, XIV.század

Az egyházi alapítású lovagrend tagjai életét szigorú regulák szabályozták. Fegyverköpenyükön, köpenyükön mindig megjelent a lovagrend címere.

 A Német (Teuton) Lovagrend lovagja a Manesse Kódexben.

Végezetül pedig nézzünk meg néhány kockát Ridley Scott 2005-ben bemutatott Mennyei Királyság című filmjéből. A kosztümöket Janty Yates tervezte. 

Az Ispotályos Johannita Lovagrend fekete ruházata.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend címerét viselő lovagok.

A Templomos Lovagrend ruházata.

Kapcsolódó témák, amik érdekelhetnek: Előkelő viseletek a XII.században, Lovagok és hölgyeik (Gótikus viseletek a XIII.-XIV.században)

Ha egyéb témájú cikkeket is szeretnél olvasni, ebben a tartalomjegyzékben válogathatsz kedvedre.

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó,1977, Steven Runciman:A keresztes hadjáratok története,Osiris kiadó,1999, Michel Patroureau:Figures de l'héraldique, Zombori István: Lovagok és lovagrendek,Kozmosz könyvek 1988.