Az 1940-es években, a II. világháború alatt, főleg a megszállt területeken az öltözködést leginkább a szükség diktálta és nem a divat. A textilgyárak, bőrgyárak hadi célokat szolgáltak ki, nem pedig a divatipart, így a konfekció ruhák gyártása is minimálisra csökkent, illetve a divatszalonok sem tudták a korábban megszokott nagy kollekciókat felmutatni. Az általánosan jellemző áruhiány miatt a hétköznapi életben is a praktikus, kényelmes és megfizethető ruhákat keresték.
Ugyanakkor, főleg az amerikai filmiparnak köszönhetően a filmvászonról mosolygó sztárokat szerette volna utánozni mindenki. A hadiállapotok miatt sok francia divatcég Amerikába tette át székhelyét. Mindezek hatására a divat irányítója ebben az időszakban az USA lett.
A háborút követő években lassan indult újra az élet. A rommá lőtt városokban az élelem volt a leginkább keresett árucikk, így a jobb minőségű ruhadarabok igen gyakran csereeszközként is szolgáltak az élelmiszer piacon. A lebombázott gyárakat is újra kellett építeni, így még egy darabig az olcsó anyagok szolgáltak ruházati alapanyagul.
Milyen is volt tehát ennek az időszaknak a divatja? Mik voltak a fő jellemző stílusjegyei? Nézzük meg általánosságban, mik voltak a legfontosabb ruhadarabok! (A sportruházatról – annak terjedelme miatt – majd egy másik cikkben olvashattok.)
Női ruhák:
A ’40-es években a nem bonyolult, egyszerűbb szabású viseleteké volt a főszerep. A váll hangsúlyozása, a derékban szűk szabás, majd a térdig érő lágy esésű szoknyák, illetve a bő szárú nadrágok révén elért "A" vonalú fazon volt a jellemző.
Alsóneműk:
A melltartót és bugyit kombinéval kiegészítve vették fel a ruha alá.
Ugyan a fűzők divatja már régen leáldozott, azonban a kis kellemetlen hurkák eltüntetéséhez jó szolgálatot tett a gumírozott szorító harisnyatartóval:
1940-es modell. Forrás: The Metropolitan Museum of Art
Az évtized végén furcsa őrület vette kezdetét, mely aztán az 50-es évek elején tetőzött. A mell hangsúlyozására eleinte labda alakú, később hegyes, kúp alakú melltartókat dobtak piacra, amelyek, valljuk be őszintén, elég természetellenes külsőt kölcsönöztek viselőjüknek. Ez volt a „Bullet bra”.
Modell az 1940-es évek végéről. Forrás: The Metropolitan Museum of Art
Miután a DuPont cég 1939-ben a nylonharisnya tömeggyártásába fogott, az új, olcsóbb termék fokozatosan kiszorította a selyemharisnyát a piacról. A sima, testszínűnél kicsit sötétebb változaton kívül divatos volt a hátul varrott is.
Aki a háborús viszonyok miatt nem tudta beszerezni a harisnyáját, az festékkel imitálta annak színét és ceruzával rajzolta a vádlijára a varrási csíkot:
Az 1941-ben készült képen harisnyákat festenek a lábakra éppen. Forrás: Dead Fred's Genealogy Photo Archive, facebook.
A súlyos harisnyahiány teremtette meg a bokazokni-szoknya fura kombinációját.
A felsőruházat:
Az 1940-es évek felsőruházatára általánosan jellemző volt, hogy válltöméssel, puffos ujjakkal hangsúlyozták a vállat. A ruha derék picit feljebb került, s a szoknyák lágy eséssel, enyhén bővülő, térdig érő fazonnal biztosították az új, divatos „A” sziluettet. A nyakkivágás rendkívül változatos és fantáziadús volt, lehetett V alakú, kerek, kulcs formájú, ráncolt, keresztezett, stb. Egyformán divatos volt a szoknya-blúz párosítás ugyanúgy, mint a szépen szabott ruha is.
Forrás:vintagedancer.com
Coco Chanel újítása nyomán a női divatban is helyet kapott a tweed anyag. Az ebből készült kosztümök melegek, kényelmesek és praktikusak voltak. Az 1940-es években a zakóba válltömés került és a gallér, valamint a gombolás is a férfi öltönyökéhez lett hasonló. Összességében mégis nőies külsőt adott viselőjének.
Szintén Coco Chanel volt az, aki a női ruhatárba becsempészte a nadrágot még húsz évvel korábban. A 30-as években is sok filmsztár hordta, de igazán csak ebben az évtizedben lett általános viselet, melyet leginkább Marlene Dietrichnek köszönhetünk. Ő volt az, aki rendszeresen hordta hétköznapi és alkalmi változatban is megmutatva ezzel, hogy egy nő nadrágban is lehet csinos és elegáns.
Marlene Dietrich 1948-ban.
1947-ben Párizsban, mintegy a "háborús divat" ellensúlyozásaként, új divatirányzat kezdte szárnyait bontogatni. Christian Dior kollekciója, melyet csak „New Looknak neveztek a Harper’s Bazaar főszerkesztője nyomán, egy merőben új és eredeti vonalvezetést mutatott. Gömbölyű vállak, karcsúra fűzött derék, bő, repdeső szoknyák jellemezték, ami a szűkös időkben elég nagy botrányt okozott. Azonban az ötlet valahol gyökeret vert a divattervezők fejében, mert a következő évtized már ezen stílusjegyek fényében kezdődött.
Az estélyi ruhák is az „A” vonalat követték. Ha ujjal készült, válltömést, vagy puffot kapott. Ha ujjatlan volt, pántja lehetett egészen vékony spagetti jellegű is. Christian Dior 1947-es estélyi ruhája persze szűk derekával és rengeteg anyagot felemésztő bő szoknyájával különlegesnek számított.
Christian Dior,1947. Forrás: The Metropolitan Museum of Art
A női kabátok férfias szabásvonalat kaptak. Széles vállak, szűkre szabott, vagy övvel összefogott derék, „A” vonalban bővülő térdig érő alj, egy vagy páros soros férfi öltönyhöz hasonlatos gombolás jellemezte.
A kép forrása: glamourdaze.com
A változatos fazonú cipők is az egyszerűség és kényelem jegyében készültek. Az áruhiány miatt a bőr helyett sok esetben használtak textilt, papírt, hálót, még különböző fa alapanyagokat, és kengurubőrt is.
Hajviseletek:
A természetesen hullámosnak ható loknis, vállközépig érő frizurák lágyan keretezték az arcot. Különböző tűzési módokkal, masnikkal, hajpántokkal igen változatossá lehetett tenni.
Nemcsak kosztümhöz, vagy kabáthoz, de egyszerű ruhához is kalapot tettel a fejükre. Lehetett kis kerek barett, férfias fazon, vagy turbán szerű, stb. is.
Forrás:vavoomvintage.net
Hétköznapi, alkalmi retikülök és táskák, valamint kesztyűk tették teljessé az öltözetet.
A kép forrása:retrowaste.com
Férfi viseletek:
A ruha alatt a férfiak atlétát, pólót és alsónadrágot hordtak.
forrás:vintagedancer.com
A felsőruházat alapvetően nem változott az előző évtizedekhez képest. Öltönyt viseltek napközben és alkalomra is. Általában barna, kék, szürke árnyalatokkal, feltűnően nagy válltöméssel, széles gallérral,derékban szűkebb fazonban készültek egysoros vagy kétsoros gombolással. A zakó alá galléros inget vettek fel, mely lehetett fehér, vagy színes is. Hozzá nyakkendő dukált.
A katonai formaruházatból számos ruhadarab hétköznapi viseletté vált. Ilyen volt pl. a repülősök bőrdzsekije,
vagy a katonai zsebes ingek:
forrás: imagehosty.com
A nadrágok, melyeket övvel, vagy nadrágtartóval is felvettek, még mindig bő szárúak voltak, mint a 30-as években.
Forrás:what-i-found.blogspot.com
Minden férfi szekrényében ott lapult egy-két kötött mellény, vagy pulóver is:
Forrás:blackcardigan.net
Estélyeken, bálokban frakkban, szmokingban jelentek meg, keményített fehér inggel, és csokornyakkendővel:
A térdig érő, széles galléros, széles vállú kabátok deltás külsőt kölcsönöztek viselőjüknek. Készültek övvel és anélkül is.
A cipők fekete vagy barna színűek voltak. Anyagukkal kapcsolatban ugyanaz volt a helyzet, mint a női cipők esetében.
Az öltönyhöz, kabáthoz kalap illett. Pl. a széles karimájú, csapott fedora, vagy a homburg kalap, a ’20-as évektől töretlen népszerűségnek örvendett.
Humphrey Bogart fedora kalapban.
A férfiak rövid hajukat oldalra vagy hátra fésülték. Aki igazán elegáns szeretett volna lenni, zselével rögzítette. A bajusz és a szakáll nem volt divatban.
Végül nézzük meg, kik is voltak azok az amerikai filmcsillagok - a teljesség igénye nélkül- akikért a mozilátogatók rajongtak:
Katharine Hepburn, aki az öntudatos, sportos, energikus nőideált testesítette meg.
Lauren Bacall
Bette Davis
Cary Grant
Clark Gable
Gregory Peck
Kapcsolódó cikkek, amik még érdekelhetnek: A bubi frizura, a flapper lányok és a charleston (az 1920-as évek divatja), A nőies nők és férfias férfiak divatja (divat az 1930-as években), Rock éjjel-nappal (a rock and roll az 1950-es években)
Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina Kiadó,1977, A magyar divat 1116 éve,Absolut Media Zrt.2012.
