Franciaországban, XIV.Lajos halála után (1715) a súlyos, drámai barokk stílust lassan felváltotta a könnyed, játékos, szabálytalan vonalvezetést és aszimetriát is kedvelő irányzat a rokokó, melyhez a gazdasági fellendülés is hozzájárult. Az arisztokrácia luxus iránti vonzódása, a társasági élet, a fényűző nagy bálok kora ez. Mondhatjuk, úgy is, hogy a rokokó a túldíszítettség, a túlzások időszaka. Agyon díszítették az épületeket, a belső tereket, a festményeket, a zenedarabokat, az ételeket, az irodalmi alkotásokat és a divatra is ez volt a jellemző. Az új hullám aztán gyorsan meghódította Európát. Hogy hogyan öltözködtek az előkelő dámák és urak, mi volt az igazán divatos ebben az időszakban, ezt nézzük most meg egy kicsit alaposabban. (A fenti képen Norma Shearer a Marie Antoinette című 1938-ban bemutatott filmben.Forrás: vivelareine.tumblr.com)

Női viseletek:

A hölgyek egy bő, kényelmes len vagy selyem alsóruhát viseltek. Az alsóruhára egy alsószoknyát vettek fel, majd szorosan befűzték derekukat, hogy minél karcsúbbak legyenek. A fűzőbe ezt követően a két mell közé egy merevítő pálcát dugtak. Ettől ugyan szép egyenes lett a tartásuk, de a lehajlás elég nehéz művelet lehetett.

Fűző, 1730-as modell. Kyoto Costume Museum

Majd következett a széles, harang alakú abroncsszoknya, amely a megfelelő formában és méretben kitartotta a szoknyát (panier).Ezt elöl és hátul szalaggal rögzítették a derékra. A vázat az alsószoknyába belevarrt öt, deréktól lefelé egyre nagyobb kerületű abroncs képezte. A panier szoknya a XVIII.század közepétől egyre laposabb, majd ellipszis formájú lett és egyre nagyobb méreteket öltött, hangsúlyozva ezzel a darázsderekat.

Panier abroncs szoknya. A kép forrása: LACMA

Az abroncsra egy vagy két réteg alsószoknyát kötöttek, majd erre került a felső szoknya. A mell részre ezután, ha a ruha fazonja úgy kívánta,egy a felső ruha anyagával harmonizáló háromszög alakú, hímzésekkel, masnikkal, fodrokkal díszített  fűzőbetétet rögzítettek tűkkel vagy zsinórokkal, amely a nagy ruhakivágást takarta.

Fűzőbetét 1700-1750. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art, New York

Végezetül a szoknya fölé egy elején nyitott, háromnegyedes ujjú díszes szoknyájú felsőruhát öltöttek, melyet elöl a mellbetéthez tűzésekkel rögzítettek. A ruhákat előszeretettel varrták virágmintás selyemből, vagy brokátból, melyekre művirág- szalag- csipke díszeket varrtak. A ruha fazonjától függően hívták az öltözetet robe a la francaise-nak, robe a la anglaise-nak, robe a la polonaise-nak stb-nek. 

Francois Boucher: Madame de Pompadour

A kép forrása Museum Fine of Arts, Boston

1730 és 80 között igazán divatosnak számított az uszályos Watteau-hátú ruha (Jean-Antoine Watteau francia festőről elnevezve), mely a viselőjének előkelő megjelenést kölcsönzött.

Watteau-hátú, ún. robe a la Francaise ruha, 1740-60. Forrás: LACMA

Watteau-hátú ruhák. Forrás: The Metropolitan Museum of Art, New York

A század közepére az elöl lapos, oldalt terebélyes szoknya olyan abnormális méreteket öltött, hogy sokszor a viselője az ajtón csak oldalazva tudott átjutni. Mivel elég kényelmetlen ruhadarab volt, igazán sem járni, sem ülni nem lehetett benne természetes módon, ezért a hétköznapi viseletből lassan kikopott, s megmaradt udvari viseletnek.

Udvari viselet, 1750. Forrás: The Metropolitan Museum of Art, New York

Krém színű selyembrokát udvari viselet kb.1752-1760-ból. (A kép forrása: museumoflondonprints.com)

A lábukra a hímzett harisnya szárakat térd fölött kis szalagokkal rögzítették, majd ívelt sarkú bőrből, selyemből vagy egyéb textilből készült cipőt húztak. Otthon szívesen viseltek papucsot is.

Harisnyapár a késő XVIII.századból. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art.

Francois Boucher:Öltözés

Selyem cipő 1760-1779. The Metropolitan Museum of Art.

Papucs, 1770. The Metropolitan Museum of Art.

Eleinte kis fehérre púderezett frizura volt a divat, melyet virágokkal, szalagokkal díszítettek. A púderes hajhoz púderes arcfestés dukált pici szépségpöttyel.(mouche)

Francois Boucher Madame Bergerer portréja, részlet

Jean-Marc Nattier: Lujza Mária főhercegnő portréja

Később, úgy 1775 körül a paróka divat olyan túlzott méreteket öltött, hogy sokszor a viselője alig bírta tartani a fejét. A fodrászok órákat töltöttek egy-egy frizura elkészítésével, így előfordult, hogy bálok előtt az előkelő hölgyek nem aludtak, nehogy tönkremenjen a műremek a fejükön. A fodrászok fantáziája nem ismert határokat. Tájképek, szélmalmok, vitorlás hajók, virágos kertek kerültek a frizurába, sőt, még kis muzsikáló szerkezetek, éneklő kanárimadarak is alkalomadtán. Eme hóbortos divatnak az angol kényelemszeretet diktálta új divatirányzat és a nagy francia forradalom vetett véget.

Thomas Gainsborough:Beaufort hercegnő képmása

Kiegészítőként szívesen viseltek arany drágaköves vagy igazgyöngy fülbevalókat, karpereceket. Igazán divatosnak számított a nyakban kis selyemszalag függővel vagy anélkül, vagy egy kis fodrocska.

Férfi viseletek

A férfiak fehér finom len vagy selyem ingét csuklónál és nyakban csipkefodor díszítette, de már korántsem olyan mennyiségben, mint ahogyan azt XIV.Lajos szerette. Az ingre hímzett, díszes mellényt vettek fel, valamint térdig érő szűk nadrágot húztak harisnyával.

A kép forrása:collection.cooperhewit.org 

Zakójuk kihajtója és zsebe a korábbi évekhez képest ugyan kisebb lett, de megmaradt a gazdag hímzés. A kabát combközépig, vagy térdig ért.

Férfi viselet kb.1760. The Metropolitan Museum of Art

Férfi viselet 1775-80.A kép forrása: Philadelphia Museum of Art 

A bőrből készült cipők sarkai alacsonyabbak lettek és a nagy masnik divatja leáldozott, megelégedtek egy szép formás csattal díszítésként.

Cipő 1740-79. The Metropolitan Museum of Art

A férfiak hátra fésült és tarkón selyem szalaggal megkötött, alaposan rizsporozott parókát hordtak, melyre háromszögletű kalapot tettek. Az arcpúderezés és szépségflastrom használatának fura szokása őket sem kímélte, bár ez utóbbit inkább a ficsúrok arcán lehetett gyakrabban látni.

William Delacour: A kurátorok első mestere. (Önarckép?)

Végül ez a két kisfilm megmutatja, hogyan is kell felöltöznie egy 18.századi hölgynek.

Kapcsolódó témák: (itt a barokk báli táncokról olvashatsz):   Amikor a rossz tánctudásért kegyvesztettség járt ,

    Az angol módi és a királyné alsóinge  ,

 Caraco, egy praktikus kabátka a XVIII.században 

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó 1977, Domanovszky Endre: Korok ruhái, Corvina kiadó 1979.