A XVI.század közepére Németalföld az egyik legfejlettebb legnépesebb városokkal bíró területe volt a Német-Római Birodalomnak. A reformáció megindulása után a protestantizmus gyorsan terjedt a helyi lakosok körében rendi hovatartozásra tekintet nélkül. V.Károly és később fia, II.Fülöp katolikus uralkodók igyekeztek ezt minden módon megfékezni, így az üldözések és megtorlások mindennaposakká váltak.

A Habsburg uralom alatt álló Németalföld 1568-ban 80 évig tartó háborút kezdett a függetlenségéért. Az első 50 éves időszakban Spanyolországgal háborúztak a tartományok, majd a következő 30 éves háború már Európa több országát is (köztük Erdélyt is) érintette. Az 1648-as vesztfáliai békekötés után több tartomány kivált a Német-Római birodalomból és kezdetét vette az a korszak, melyet szokás Hollandia aranykorának is nevezni. Hihetetlen méretű urbanizáció, iparosodottság és gazdagság jellemezte a gyarmatokat is szerző köztársaságot. Vajon mindezen történelmi események hogyan hatottak az öltözködési szokásokra? Ennek jártam utána. (A fenti képen: Peter Paul Rubens:A festő feleségével, Isabella Branttal, 1609.)

Férfi viseletek:

Mivel Németalföld az 1600-as évek elején spanyol fennhatóság alatt állt, természetes volt, hogy a spanyol udvar diktálta divatot követték itt is. A sötét színű zekéhez és térdnadrághoz, sokszor malomkeréknyi nagyságú spanyol gallér társult.(A spanyol viseletekről itt olvashatsz részletesebben: Malomkerék gallér és a merev spanyol divat.)

A képeken: Cornelis de Vos férfiportréi láthatók.

Azonban a régió gazdagsága megalapozta a függetlenedési törekvéseket. A megerősödött és meggazdagodott polgárság – a protestantizmus kifejezéseként is – egyre inkább elvetette ezt az igen kényelmetlen és katolikus gyökereken nyugvó divatot, s helyébe kényelmesebb szabásvonal került.

A férfi felsőkabát hosszabb és kényelmesebb lett, a tömések lassanként elmaradtak. A derékvonal magasabbra került. A malomkerék gallért felváltotta a széles fekvő,csipkés gallér. De csipke került a kézelőre is sőt a sálak szegélyére és a cipők záródásához is. A kabát ujjain még meg-megjelent a hasíték, a nadrág térd alá ért.

A képen:Nicolaes Pickenoy:Cornelis de Graeff portréja

A képen: Frans Hals: Nevető lovag portréja,1624.

Egy új lábbeli is divatba jött, a galléros csizma.

A képen: Frans Hals: Villem van Heithuysen portréja

A divatos cipő így nézett ki: 

A képen: Gabriel Metsu: Levelet író férfi

A fekvő gallérhoz a férfiak ismét hosszú hajat növesztettek, melyet vagy leengedve, vagy selyemszalaggal tarkón átkötve viseltek.

Johan de Vitt politikus portréja.

Fejükre barettot vagy  széles karimájú kalapot tettek.

A képen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn műhelyében készült festmény: Esküvői portré, amelyről korábban úgy gondolták, hogy Hendrik Martenszoon Sorgh festő képmása

Női viseletek:

A nők a század első évtizedeiben főleg feketében jártak. A szorosan fűzött derékra kis derékpárna került, amely a sűrűn ráncolt szoknyát kitartotta. A spanyol gallér, a hófehér csipkés kézelő mind azt üzente, hogy viselője nem végez piszkos munkát. Hajukat szorosan hátrafogták és fehér csipkés főkötő alá rejtették.

A képen: Cornelis de Vos:Elegáns ruhás hölgy portréja 

Aki a spanyol gallér szorításából szabadulni akart, ruháját Stuart gallérral díszítette.

A képen: Michiel Janszoon van Mierevelt: Theodora van Duvenvoorde portréja, 1620.

Lassacskán a női ruhákból eltűnt a párna és felváltotta a számos alsószoknya. A gallér továbbra is fontos kiegészítője volt az öltözéknek, és széles, vállra terülő, csipkével szegélyezetté változott. 

A nők egy része változatlanul a fekete zárt ruhákat részesítette előnyben (főleg a nagyon vallásos protestáns nők).

A képen: Johannes Cornelisz Verspronck: Marija van Strijp portréja

Míg mások, francia mintára színesben jártak. Ez utóbbi ruháknak a dekoltázsa egyre nagyobb lett. A ruha ujjait is csipke és hasítékok díszítették.

Gabriel Metsu: Kék ruhás nő portréja.

Ha a dekoltázst mélynek találták, fehér kendővel takarták.

A képen. Johannes Vermeer: Egy hölgy két úrral, c.1659.

A világiasabb gondolkodású nőknél a barna haj volt a divat, ezért a szőkék speciális sötétítő színezéket használtak. Frizurájukat hátra fésülték, a haj egy részéből kis konty készült, a többi hullámosan omlott a vállukra.

A képen: Bartholomeus van der Helst: Orániai Mária hercegnő portréja

Lábukra kecses sarkú bőr, vagy textil cipőt húztak, de szerettek papucsban is járni.

A képen: Jan Steen: Lanton játszó nő.

Ékszerek:

A női portrékat nézegetve megállapíthattam, hogy nemcsak az arisztokrata, de a polgári származású nők is drága és értékes ékszereket viselnek. Az arany és gyöngy nyakláncok, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, függők, hajdíszek, derékláncok mind a család anyagi jólétét hirdették. 

A képen: Johannes Cornelisz Verspronck: Nő képmása, részlet.

A képen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Lucretia, részlet 1666.

A képen: Cornelis de Vos:Elegáns ruhás hölgy portréja, részlet. (A teljes képet lásd fentebb.)

A képen: Cornelis de Vos: Anya gyermekével című kép részlete.

Végezetül nézzünk meg néhány szép, mai ruharekonstrukciót: 

 A ruhákat Angela Mombers készítette. A képek a Walking Through History with Jasper and Angela facebook oldalról származnak.

Ha érdekel, hogy hogyan öltözködtek ugyanebben az időszakban Magyarországon, olvasd el ezt a cikket itt: Patyolat, vállfűző, dolmány és mente. 

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977.