Manapság divat a céges bulikat ’20-as évek stílusában megrendezni, de a farsangi vagy évadzáró bálokat is szívesen szervezik e korszak hangulatában. Sorra alakulnak az 1920-as éveket idéző klubok, tánccsoportok is. Mostanában több levelet és megkeresést is kaptam, melyben érdeklődtek, hogyan öltözzenek fel egy ilyen rendezvényre.(A fenti képen: Lilyan Tashman színésznő Fred Hartsook fotóján.)

Nézzük meg először, mik befolyásolták ennek az évtizednek a divatját a teljesség igénye nélkül:

Az I.világháborút követő években a divat is új irányzatokat vett. A Századfordulótól kezdve erősödtek a női emancipációs törekvések, illetve a háború szűkös évei alatt számos munkakörben kellet helyt állniuk a nőknek a férfiak helyett. (pl. egészségügy, ipari termelés, mezőgazdaság) Így társadalmilag az 1920-as évekre elfogadottá vált, ha egy egyedülálló nő munkát vállalt és a keresményével maga gazdálkodott. Mivel egyre több fiatal nő helyezkedett el a munkaerő piacon, érthető, hogy a divatipar elsősorban őket célozta meg. Megjelentek a dolgos hétköznapokra és a mozgással együtt járó szabadidős tevékenységekre tekintettel lévő kényelmes és célszerű ruhadarabok. ( A sportruhákról a téma terjedelme miatt majd egy másik blogban olvashattok. )

A konfekció ipar gyártotta termékektől az egyedi, méretre szabott ruhákig széles volt a paletta. A tehetősebbek finomabb, a kevésbé gazdagok egyszerűbb anyagokból készült ruhákat hordtak, de ez alapvetően a fazonon nem változtatott.

Az 1920-as évek a szecesszió egyik ágának az art deco irányzatnak is az évtizede, mely funkcionalista stílusával a divatra is nagy hatást gyakorolt. Erről részletesebben itt olvashattok: Az art deco és a divat.

Art deco ruhák 1926-ból.

Az évtized leghíresebb képviselője Coco Chanel, aki meghökkentően új ötleteivel teljesen megreformálta a női öltözködést.

Az első világháború végét követően az emberek emiatti felszabadultságukat hihetetlen táncőrületben fejezték ki. Egyre szaporodtak a táncos lokálok, bárok, tánciskolák, mert mindenki az új koreográfiákat – a charlestont, swinget, tangót, fox trotot akarta megtanulni és táncolni. Ezekhez a lendületes táncokhoz pedig megfelelően alkalmas ruhára volt szükség.

A flapper lányoknak, azaz a független, szórakozást kedvelő, modern fiatal nőknek köszönhették a „flapper stílusú” laza vonalú ruhákat.

A kép forrása: modahistorica.blogspot.com

A dinamikusan fejlődő film is erősen befolyásolta a divatot. Az egyik leghíresebb divatot teremtő ikon, a szőke, magas, karcsú, ugyanakkor kissé szögletes alkatú Greta Garbo volt.

Greta Garbo 1929-ben.

Női viseletek:

Az évtized legnagyobb vívmánya, hogy a hosszú szoknya végképp eltűnt a nappali ruhatárból. Beköszöntött a praktikus ruhák időszaka, mely azonban a bakfis alkatú vékony nőknek kedvezett elsősorban.

A fűzőnek már híre hamva sem volt, helyette az évtized elején pár évig egy feszes trikót viseltek, amely a mellet leszorítva fiús alakot kölcsönzött viselőjének. Később ezt felváltotta a melltartó és bugyi felett viselt vékony vállpántos kombiné. A pénztárca tömöttsége határozta meg az alsónemű anyagát. Selyemből, pamutból, lenből készültek.

Ahogy rövidült a szoknya, egyre nagyobb figyelmet kapott az alóla kivillanó láb és a rajta lévő harisnya. 1925-ben történt meg először a divattörténetben, hogy a szoknya olyan rövid lett, ami a térdet is szabadon hagyta. A gyártók felismerve a lehetőséget, selyemből készült test színű harisnyákat dobtak piacra igen nagy sikerrel. Ezek harisnyaszárak voltak, melyeket harisnyatartóval erősítettek fel. A nylon harisnya megjelenéséig még 1939-ig várni kellett.

1920-22-ben még a zártabb, derékban övvel díszített, bokáig érő ruhák voltak divatosak.

A kép forrása: Iowa State University Library

Aztán pár év múlva a ruhák a kamaszos külső érdekében - egy kis túlzással mondhatjuk – úgy néztek mi, mintha csövekből állnának. Egy cső, amibe belebújtak és két cső a karoknak. A derekat már nem szorította öv, mivel azt a csípőre helyezték át. Divatos volt az egybe ruha, a szoknya valamilyen felsővel is, a lényeg, hogy eltakarja a nőies idomokat.

Mindemellett a férfias elemek is megjelentek, mint pl. az öltöny nőiesebb fazonja, vagy a hétköznapi viseletekben a nadrág blúzzal, bár ezek általánosan majd csak a következő évtizedben lesznek igazán divatosak hála Marlene Dietrichnek.

Philipsborn 1925 tavasz-nyár katalógus. Forrás:www.thevintagetraveler.wordpress.com

Coco Chanel máig ható nagy újítása, a „kis fekete”, ekkor foglalt helyet a nők ruhásszekrényében, melyet változatosan, különböző kiegészítőkkel, lehetett színházba, családi eseményre, estére is hordani.

Az alkalmi ruhák között felbukkantak a térdig érő flapper stílusú koktélruhák a nagyestélyik mellett. A vállpántos,  mélyen dekoltált ruhákat flitterekkel, gyöngyökkel, rojtokkal díszítették.

Flapper táncosok. Forrás: vintagedancer.com

Forrás: Augusta Auctions

Az estélyi ruhák sokszor hosszú uszályban végződtek ezzel is hangsúlyozva a karcsú alakot. Sajnos ez a divat nem kedvezett a rubensi alkatú molettebb hölgyeknek.

Estélyi ruha 1928-29-ből. Victoria & Albert Museum, London

A cipők közepes méretű sarkakkal biztosították a kényelmet. Lehetett gombos, fűzős, csatos.

A kép forrása: vintagedancer.com

A rövidítési láz nemcsak a szoknyákat kurtította meg, hanem a frizurákat is. 1920-23 között még divatosak voltak a hátul kis kontyba fogott laza frizurák, aztán a fodrászok nagy örömére egyre több hölgy vágatta fiúsan rövidre a haját. Ez volt a bubi frizura.

A kép forrása: style and design

A bubi frizurára kis, a homlokba egészen behúzott kalapok kerültek, melyek a fület is takarták.

Forrás:glamourdazze

Kiegészítőként az egyszerűség jegyében viseltek kisebb fülbevalókat, karkötőket, gyöngysorokat. Ez utóbbit Coco Chanel ötlete nyomán egészen hosszú változatban is.

Férfi viseletek:

A férfiak ruhatárában jelentős változás a korábbi évekhez képest nem történt. A már jól bevált ing, nyakkendő, öltöny együttes volt az általános viselet. Divatos öltöny színek a barna, a szürke, a sötétkék árnyalatai voltak. A hivatalnokok fekete öltönyben jártak dolgozni.

A kép forrása: mensfashionmagazine.com

Estére szmokingot, frakkot öltöttek fehér keményített elejű inggel, csokornyakkendővel.

Charlie Chaplin (1889-1977)

A cipő színe igazodott a felsőruházat színéhez.

A kép forrása:vintagedancer.com

Rövid hajukat hátrasimították és pomádéval rögzítették. Esetleg kis bajuszt növesztettek, de a szakáll nem volt divat.

Rudolf Valentino (1895-1926)

Különböző alkalmakhoz és ruházathoz különböző fazonú fejfedő dukált.

A kép forrása:vintagedancer.com 

A Nagy Gatsby című, Baz Luhrmann által 2013-ban rendezett filmhez  Catherine Martin tervezett gyönyörű kosztümöket, melyekért Oscar díjat kapott. Nézzünk meg pár kockát a filmből:

Kapcsolódó témák: Bukjel szoknya, óriás kalapok, uniformisok (Az 1910-1918 közötti időszak divatja.

                                A nőies nők és férfias férfiak divatja. (1930-as évek.)   

Ha pedig további cikkeket szeretnél olvasni, ebben a tartalomjegyzékben kedvedre válogathatsz.                          

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó, 1977. 

 Biztosan Ti is szerettek a friss hóban sétálni, hógolyózni, hóembert építeni. A gyerekek szeretnek szánkózni és ez felnőtt korunkra is így marad, csak nem mindenki meri bevallani. Aztán ott van a korcsolyázás, milyen nagyszerű dolog siklani a jégen. Vagy ahogy szabadon síel az ember hegyről le. Sorolhatnám még, milyen izgalmas szabadidő eltöltés kínálkozik egy szép téli napon. Vajon a Boldog Békeidőkben, azaz a XIX.század – XX.század fordulója környékén mivel múlatták az időt kint a szabadban?  Milyen sportoknak hódoltak? (A fenti kép forrása:victorian.com )

A Sportos nők a századfordulón című sorozat első részében a nyári sportokkal kapcsolatos cikkben részletesebben írtam a női sportok kialakulásának társadalmi-gazdasági okairól. Így most csak utalok rá, hogy  a sport, mint direkt szabadidős testmozgás a XIX.század elején leginkább a férfiak kiváltsága volt. Igaz ez a téli sportokra is. Az előkelő nők - a társadalmi elvárások szerint – tartózkodtak az ilyesfajta tevékenységektől. 

Persze azért találtam kivételt. Korcsolyázó pár 1800-ban:

Korcsolyázók 1866-ban:

Az igazi változás a XIX.század utolsó negyedében következett be. Ekkorra már számos sportágban kipróbálhatták magukat a hölgyek is, sorra alakultak a női sportegyletek. Azért hosszú volt még az út ahhoz és sokat kellett változnia még a nők társadalmi megítélésének, mire az első téli olimpiai játékokon 1924-ben 13 női versenyző indulhatott.

A férfiakkal szemben hátrányt jelentett az is, hogy a nőket a mozgásukban még mindig nagymértékben korlátozta a fűző és a hosszú szoknya. Még a számukra tervezett sportruházat sem azonos a mai fogalmainkkal.

Sportruha hokizáshoz:

 A kép forrása: eBay.co.uk

Nézzük tehát, milyen sportolási lehetőségek adódtak a nők számára a Századfordulón:

A korcsolyázás nemcsak hasznos időtöltés volt, hanem remek helyszín a társas együttléthez is:

Kiváló alkalom nyílt az udvarlásra is:

A síelésnek is komoly rajongó tábora lehetett. A nőknek rendezett versenyeken a legjobbak mérhették össze tudásukat. Itt, ezen a képen a versenyzők már némileg rövidebb szoknyában álltak rajthoz.

Azonban volt, akinek még valószínűleg sokat kellett gyakorolni: 

 Northamptonshire,1908. A kép forrása: my-little-time-machine.tumblr.com

 Ha az "egyszerű" síelés kevés volt valakinek az adrenalin szintjének az emeléséhez, akár a síugrást is gyakorolhatta:

 Plakát 1900-1915-ből. Forrás: allposters.com

Aki nem kötött korcsolyát vagy sítalpat a lábára, építhetett hóembert ( vagy hónőt  :)  )  :

 A kép forrása: The Strand magazine,1892.január. whizzpast.com 

Igen kedvelt sport volt főleg Skóciában, de Hollandiában,Kanadában is a nemes hagyományokkal büszkélkedő curling. Turnűrös szoknyában kifejezetten "élvezetes" lehetett játszani.

A kép forrása:McCord Museum, Montreal

Ezek a bátor tekintetű hölgyek itt nem  boszorkányok seprűvel, hanem az első női curling egylet tagjai 1906-ban St.Johns-ból, Új-Fundlandról. A kötött felsőhöz szigorúan jár a kalap és a hosszú szoknya. 

Aki még ettől is keményebb sportra vágyott, lehetett egy női hokicsapat tagja:

 Hokizó nők 1912. Forrás: torontohistory.flickr.com

A nagyon elszántak választhatták a hegyi túrázást:

 Az urbánus beállítottságúak pedig felpattanhattak az új robogójukra( a kép 1916-ban készült): 

 A szánkózás örömeit élvezte gyerek és felnőtt egyaránt:

 Szánkóverseny 1910-ben . Forrás: oldphotoarchive.com

Amikor szánkózni és korcsolyázni is lehet egyszerre, ez a fakutya.

A képen: Viktória Melitta hesseni hercegnő (Viktorija Fjodorovna Romanova) nagyhercegnő lányával, Erzsébettel 1895-ben. 

Kapcsolódó cikkek: Sportos nők a századfordulón I.rész: Nyári sportok ,  Sonkaujj és homokóra sziluett  , Masnik, loknik és gombos cipők  , Bukjel szoknya, óriás kalapok és uniformisok 

Manapság, miközben rohanó mindennapjainkat éljük, nem is gondolunk arra, hogy az ókori római élet számos vívmányát még ma is élvezhetjük. A városállamból évszázadok múltán óriásira nőtt birodalom örökül hagyta ránk a jog, az építészet, képzőművészet, irodalom, a hadászat, az írásmód- és még sorolhatnám, mi minden - alapjait. Természetes tehát, hogy érdekelt, hogyan öltözködtek, milyen ruhadarabokat viseltek. (A fenti képen: Tiberius császár ( Kr.e.42-Kr.u.37) )

A római társadalom vezető rétegét a földbirtokos patriciusok adták. Közülük kerültek ki a senatus tagjai. A patriciusokhoz nem tartozó, de szabad réteget a plebejusok alkották, míg a társadalmi ranglétra legalsó fokán a rabszolgák helyezkedtek el.

A rómaiak öltözködési szokásai görög mintára alakultak ki. Kezdetben, a korai köztársaság korában az egyszerűbb forma és színvilág volt a jellemző, majd a késő császárkorban a gazdagok a pompakedvelő fényűző ruházatokat viselték. Az enyhe időjárásnak köszönhetően szerették a bő, laza viseleteket. A ruházatuk két fő fajtája létezett. Azt, amelyiket a fejükön keresztül, ingszerűen magukra öltöttek indumenta-nak, míg a másikat, amit csak úgy tekertek vagy vetettek magukra, azt amictus-nak hívták.

Férfi viseletek

Tunica/Tunika

A tunica (amely a görög khiton-nak felek meg) egy vászonból vagy gyapjúból készült, nyaknál bebújós, ujjas, vagy ujjatlan, térdig érő, ingszerű ruhadarab volt, melyet deréknál övvel kötöttek össze. A fázósabbak egyszerre akár több tunicát is viseltek. Férfiak és nők egyaránt hordták. Ezt viselték a rabszolgák is, a földművesek is munka közben, de ez szolgált alsóruhaként a toga vagy a stola alatt is.

Tunica. Fajjúmi lelet, római időszak,Kr.u.170-200. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art, New York

Toga/Tóga

A férfiak a tunicára tekerték a kb. 5 m hosszú, 3 m széles, ellipszis alakhoz hasonlatos egy darabból szőtt togát. A toga felöltését külön tanulni kellett, hogy a test körül csavarása, a redők elrendezése a megfelelő legyen, s a viselőjének kényelmes, hordható öltözetet biztosítson. Mivel a felöltésekor a redőzéseket lehetett változtatni, mondhatjuk, hogy változatos öltözködést és méltóságteljes megjelenést biztosított viselőjének. A mellükön összefogott, bal vállukon átvetett, majd a háton áthozott és jobb karjuk alatt előrevont, még egyszer a bal vállon átvetett anyag végét sokszor a bal karjukon hordozták. A jobb kéz szabad volt. A redőzés során a mell részen keletkezett kis öböl, a sinus, zsebként funkcionált, erszényt, zsebkendőt, irattekercseket tehettek bele. A toga színe szigorúan meghatározott volt. Pl. toga virilist öltöttek a fiúk, amikor nagykorúvá váltak, s ezt ünnepélyes keretek között megünnepelte a család. A hivatalra pályázók, fehérített, dísztelen toga candida-t vettek fel. Az arannyal hímzett lila toga picta a győztes hadvezér, a triumphator kötelező öltözéke volt a diadalmenetben, illetve a császárok hordták állami ünnepségek alkalmával. A gyászolók sötét színű toga pulla-t, míg a vádlottak a büntető eljárásban toga sordida-t (szennyes tóga) viseltek.

Toga. Kr.u.I.század. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art

A toga felöltésének módját mutatja meg ez a kisfilm:

Rossz idő esetén a toga fölé egy köpenyt vetettek, ez volt a paeneula. Csuklyás változata volt a birrus. A katonák a caracallus nevű rövid, testhez álló, csuklyás köpenyt hordták, melyet Marcus Aurelius Antoninus Augustus (Kr.u.188-217) vezetett be a katonai viseletekbe. A „divatreformja” oly sikeres volt, hogy rajta is maradt a Caracalla név, s ezzel vonult be a történelembe.A lacerna egy elöl nyitott, könnyű, vállra vethető és kapoccsal záródó köpeny féle szintén nagy népszerűségnek örvendett. 

Birrus.Kr.u.I.század. Arlon, Musée Luxembourgeois 

Női viseletek

A nők a férfiakéhoz hasonlóan tunikát, a tunica interior-t, stola-t és palla-t viseltek.

Stola

A tunica fölé felvett stola egészen a földig ért, esetenként hátul uszályban végződött. Oldalát, vállát dísztűkkel (fibula), mell alatt, vagy derék vonalon pedig övvel fogták össze. A férjes nők kiváltsága volt a viselése.

Freskó részlet Herculaneumból. 

Palla

A palla pedig egy széles sál volt, melyet vállra borítva, köpenyszerűen hordtak,esetenként a fejükre, frizurájukra tűzték.

Eumachia szobra Kr.u.I.sz.Pompeii

A kezdetben egyszerű, szerény, általában fehér színű stola és a palla anyaga és színe a késő császárkorra igen változatosan hímzett és díszített lett. Minél magasabban helyezkedett el egy nő a társadalmi ranglétra fokán, annál finomabb anyagú és díszesebb volt ruházata. (Nem meglepő módon. )

Nő stólában, tálcával a kezében. Villa San Marco, Stabiae.

Freskórészlet Pompeii-ből.  Museo archeologico Nazionali de Napoli

A nők is felvették esősebb, hűvösebb időben a paeneula-t, azaz csuklyás bő köpenyt.

Subligaculum/Alsónemű

A rómaiak nem ismerték a mai alsónadrágot, vagy bugyit. Helyette ágyékkötőt viselt mindkét nem, amely rangtól függően durvább vagy finomabb anyagból készült. A textilt pelenkaszerűen kötötték magukra.

 A képen a gladiátorok alsóneműjének felkötési mozzanatai láthatók. 

A fennmaradt ábrázolások szerint ismerték a mai bikini elődjét is.

Villa Romana

Hajviseletek, kalapok:

A rómaiak a hőség ellen a görögöktől átvett petasus nevű kalappal védekeztek, egyébként nem viseltek fejfedőket. 

Férfi petasusban. Museo Nazionale Romano - Palazzo Massimo Roma IT. A kép forrása: www.roma-victrix.com

A császárkorban a férfiak a kopaszság elrejtése céljából hordtak parókát, de gyakran a kopasz fejrészt egyszerűen befestették. Arcukat vagy simára borotválták, vagy gondosan nyírott szakállt viseltek (bene barbatus = jólfésült).Hadrianus uralkodása alatt ismét a telt szakáll lett divatos.

Augustus (szül: Caius Octavius) Kr.e.65-Kr.u.14.a Római Birodalom első császára. Szoborrészlet.

A nők igen változatos frizurákat viseltek. Szerették göndöríteni, tupírozni, magasra megemelni a hajukat, melyet szalagokkal, gyöngyökkel díszítettek. Szívesen viseltek póthajat, parókát. A legdivatosabb szín a vörös haj volt, utána a szőke következett. Mivel a római nők többsége sötétbarna hajú volt, így germán rabszolgáktól szerezték be a parókához szükséges áhított színű hajakat. Ismerték a hajfestést is.

Fajjúmi múmia portré a Kr.u.I-IV.századból.

Lábbelik

Mind a férfiak, mind a nők lábukon sarut (calceus) viseltek, otthon pedig szandált (sandalia). A saru fűzése és színe elárulta viselője rangját. A patríciusok, előkelő hivatalnokok saruja pl. térd alatt szíjjal volt összefűzve és félhold díszítette. A katonák caligae-ja egyfajta szíjakból álló, nyitott, szorosan a lábra erősített, talpán szegekkel kivert bokacipő féle volt.

Caliga a Kr.e.I-Kr.u.I.századból. Találási helye:Quasr Ibrim, Egyiptom

Kiegészítők:

Kiegészítőnek a nők finoman megmunkált nyakláncokat,fülbevalókat, gyűrűket, csukló és karpereceket viseltek. A férfiak bal kezük gyűrűs ujján a pecsétgyűrűjüket hordták. 

Gránátos fülbevaló, Kr.u.II-III.sz.Christie's

Arany, smaragdos karkötő, Kr.u.III.sz.

Fibula. Pannonia, Kr.u.100-200. The Metropolitan Museum of Art 

A nagy meleg ellen pávatollból,vagy fa lapokból készült legyezőt használtak.

Szépítőszerek

A rómaiak sokat adtak a testi higiéniára, melyről számos közfürdő maradványa is árulkodik. Szerették az illatos olajokat, balzsamokat és egyéb illatszereket. 

Parfümös üvegcse, a Kr.e.I.századból.

Végül nézzünk meg pár kockát Ridley Scott Gladiátor című, 2000-ben bemutatott filmjéből. Janty Yates ezekért a kosztümökért Oscar díjat kapott. 

 Ha érdekel az ókor divat története, olvasd el ezeket a kapcsolódó cikkeket is: Létezett-e divat az ókori görögöknél? 

Divat az ókori Egyiptomban.

 Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó, 1977, Római élet, Tankönyvkiadó, 1979.

Franciaországban, XIV.Lajos halála után (1715) a súlyos, drámai barokk stílust lassan felváltotta a könnyed, játékos, szabálytalan vonalvezetést és aszimetriát is kedvelő irányzat a rokokó, melyhez a gazdasági fellendülés is hozzájárult. Az arisztokrácia luxus iránti vonzódása, a társasági élet, a fényűző nagy bálok kora ez. Mondhatjuk, úgy is, hogy a rokokó a túldíszítettség, a túlzások időszaka. Agyon díszítették az épületeket, a belső tereket, a festményeket, a zenedarabokat, az ételeket, az irodalmi alkotásokat és a divatra is ez volt a jellemző. Az új hullám aztán gyorsan meghódította Európát. Hogy hogyan öltözködtek az előkelő dámák és urak, mi volt az igazán divatos ebben az időszakban, ezt nézzük most meg egy kicsit alaposabban. (A fenti képen Norma Shearer a Marie Antoinette című 1938-ban bemutatott filmben.Forrás: vivelareine.tumblr.com)

Női viseletek:

A hölgyek egy bő, kényelmes len vagy selyem alsóruhát viseltek. Az alsóruhára egy alsószoknyát vettek fel, majd szorosan befűzték derekukat, hogy minél karcsúbbak legyenek. A fűzőbe ezt követően a két mell közé egy merevítő pálcát dugtak. Ettől ugyan szép egyenes lett a tartásuk, de a lehajlás elég nehéz művelet lehetett.

Fűző, 1730-as modell. Kyoto Costume Museum

Majd következett a széles, harang alakú abroncsszoknya, amely a megfelelő formában és méretben kitartotta a szoknyát (panier).Ezt elöl és hátul szalaggal rögzítették a derékra. A vázat az alsószoknyába belevarrt öt, deréktól lefelé egyre nagyobb kerületű abroncs képezte. A panier szoknya a XVIII.század közepétől egyre laposabb, majd ellipszis formájú lett és egyre nagyobb méreteket öltött, hangsúlyozva ezzel a darázsderekat.

Panier abroncs szoknya. A kép forrása: LACMA

Az abroncsra egy vagy két réteg alsószoknyát kötöttek, majd erre került a felső szoknya. A mell részre ezután, ha a ruha fazonja úgy kívánta,egy a felső ruha anyagával harmonizáló háromszög alakú, hímzésekkel, masnikkal, fodrokkal díszített  fűzőbetétet rögzítettek tűkkel vagy zsinórokkal, amely a nagy ruhakivágást takarta.

Fűzőbetét 1700-1750. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art, New York

Végezetül a szoknya fölé egy elején nyitott, háromnegyedes ujjú díszes szoknyájú felsőruhát öltöttek, melyet elöl a mellbetéthez tűzésekkel rögzítettek. A ruhákat előszeretettel varrták virágmintás selyemből, vagy brokátból, melyekre művirág- szalag- csipke díszeket varrtak. A ruha fazonjától függően hívták az öltözetet robe a la francaise-nak, robe a la anglaise-nak, robe a la polonaise-nak stb-nek. 

Francois Boucher: Madame de Pompadour

A kép forrása Museum Fine of Arts, Boston

1730 és 80 között igazán divatosnak számított az uszályos Watteau-hátú ruha (Jean-Antoine Watteau francia festőről elnevezve), mely a viselőjének előkelő megjelenést kölcsönzött.

Watteau-hátú, ún. robe a la Francaise ruha, 1740-60. Forrás: LACMA

Watteau-hátú ruhák. Forrás: The Metropolitan Museum of Art, New York

A század közepére az elöl lapos, oldalt terebélyes szoknya olyan abnormális méreteket öltött, hogy sokszor a viselője az ajtón csak oldalazva tudott átjutni. Mivel elég kényelmetlen ruhadarab volt, igazán sem járni, sem ülni nem lehetett benne természetes módon, ezért a hétköznapi viseletből lassan kikopott, s megmaradt udvari viseletnek.

Udvari viselet, 1750. Forrás: The Metropolitan Museum of Art, New York

Krém színű selyembrokát udvari viselet kb.1752-1760-ból. (A kép forrása: museumoflondonprints.com)

A lábukra a hímzett harisnya szárakat térd fölött kis szalagokkal rögzítették, majd ívelt sarkú bőrből, selyemből vagy egyéb textilből készült cipőt húztak. Otthon szívesen viseltek papucsot is.

Harisnyapár a késő XVIII.századból. A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art.

Francois Boucher:Öltözés

Selyem cipő 1760-1779. The Metropolitan Museum of Art.

Papucs, 1770. The Metropolitan Museum of Art.

Eleinte kis fehérre púderezett frizura volt a divat, melyet virágokkal, szalagokkal díszítettek. A púderes hajhoz púderes arcfestés dukált pici szépségpöttyel.(mouche)

Francois Boucher Madame Bergerer portréja, részlet

Jean-Marc Nattier: Lujza Mária főhercegnő portréja

Később, úgy 1775 körül a paróka divat olyan túlzott méreteket öltött, hogy sokszor a viselője alig bírta tartani a fejét. A fodrászok órákat töltöttek egy-egy frizura elkészítésével, így előfordult, hogy bálok előtt az előkelő hölgyek nem aludtak, nehogy tönkremenjen a műremek a fejükön. A fodrászok fantáziája nem ismert határokat. Tájképek, szélmalmok, vitorlás hajók, virágos kertek kerültek a frizurába, sőt, még kis muzsikáló szerkezetek, éneklő kanárimadarak is alkalomadtán. Eme hóbortos divatnak az angol kényelemszeretet diktálta új divatirányzat és a nagy francia forradalom vetett véget.

Thomas Gainsborough:Beaufort hercegnő képmása

Kiegészítőként szívesen viseltek arany drágaköves vagy igazgyöngy fülbevalókat, karpereceket. Igazán divatosnak számított a nyakban kis selyemszalag függővel vagy anélkül, vagy egy kis fodrocska.

Férfi viseletek

A férfiak fehér finom len vagy selyem ingét csuklónál és nyakban csipkefodor díszítette, de már korántsem olyan mennyiségben, mint ahogyan azt XIV.Lajos szerette. Az ingre hímzett, díszes mellényt vettek fel, valamint térdig érő szűk nadrágot húztak harisnyával.

A kép forrása:collection.cooperhewit.org 

Zakójuk kihajtója és zsebe a korábbi évekhez képest ugyan kisebb lett, de megmaradt a gazdag hímzés. A kabát combközépig, vagy térdig ért.

Férfi viselet kb.1760. The Metropolitan Museum of Art

Férfi viselet 1775-80.A kép forrása: Philadelphia Museum of Art 

A bőrből készült cipők sarkai alacsonyabbak lettek és a nagy masnik divatja leáldozott, megelégedtek egy szép formás csattal díszítésként.

Cipő 1740-79. The Metropolitan Museum of Art

A férfiak hátra fésült és tarkón selyem szalaggal megkötött, alaposan rizsporozott parókát hordtak, melyre háromszögletű kalapot tettek. Az arcpúderezés és szépségflastrom használatának fura szokása őket sem kímélte, bár ez utóbbit inkább a ficsúrok arcán lehetett gyakrabban látni.

William Delacour: A kurátorok első mestere. (Önarckép?)

Végül ez a két kisfilm megmutatja, hogyan is kell felöltöznie egy 18.századi hölgynek.

Kapcsolódó témák: (itt a barokk báli táncokról olvashatsz):   Amikor a rossz tánctudásért kegyvesztettség járt ,

    Az angol módi és a királyné alsóinge  ,

 Caraco, egy praktikus kabátka a XVIII.században 

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó 1977, Domanovszky Endre: Korok ruhái, Corvina kiadó 1979. 

Az Ókori Egyiptom több ezer éves kultúrája, művészete, a ránk maradt alkotások ámulatba ejtenek minket. Csodáljuk az évezredeken át felhalmozott tudásukat, technikai ismereteiket, a fáraók mérhetetlen gazdagságát.Vajon hogyan öltözködtek? Mik voltak a kedvenc ruhadarabjaik? Divattörténeti kalandozásaink következő állomásaként látogassunk el a fáraók földjére.(A képen Tutanhamon fáraó halotti maszkja.)

Az Ókori Egyiptom több ezer éves történetét több korszakra bontják a tudósok:

- az ún. Archaikus kor Kr. e.IV.évezred, az I. és II. dinasztia időszaka,

- az Óbirodalom időszaka Kr.e.III.évezred első fele, a III.-X.dinasztia időszaka,

- a Középbirodalom kora, Kr.e. III.évezred végétől a II.évezred közepéig, a XI.-XII.dinasztia időszaka,

- Az Újbirodalom időszakát a Kr.e.XVIII.-XVI.század, a XVIII.-XXIV.dinasztia kora és a

- Késői birodalom kora, mely Kr.e.VII.századtól Kr.e.30-ig tartott, amíg Kleopátra királynő meg nem halt és a a rómaiak elfoglalták az országot.

A társadalmi ranglétra csúcsán a fáraó foglalt helyet. Őt követték a nemesek, papok, magas rangú közhivatalnokok. Utánuk következtek a közhivatalnokok és az írnokok. A ranglétra következő fokán a kézművesek, földművesek álltak, míg legalul a szolgák és rabszolgák.

Szerencsére a ránk maradt régészeti leletek oly bőségesek, hogy minden társadalmi réteg öltözködési szokásait megismerhetjük. A képek és domborművek sematikus ábrázolásai miatt a ruházatokat csak szemből, vagy oldalról figyelhetjük meg, azonban a szobrok némileg több információval bírnak e tekintetben.

Az öltözködési szokások jelentősen nem változtak az évezredek alatt, inkább csak a dekoltázs mélysége, a vállpántok elhelyezkedése, vagy a textilek testre csavarásának módja utal arra, melyik korszak öltözeteiről is van szó. A topográfiai és éghajlati adottságok folytán az időjárás igen meleg volt, ezért a vastag, télies ruhadarabok teljességgel hiányoztak a ruhatárukból. A ruhákhoz felhasznált textilek főként lenből, pamutból készültek. A gyapjú  tisztátalannak számított, mivel állati eredetű. A halottak mellé ilyen anyagú tárgyakat nem temettek. A kelmét eleinte meghagyták természetes világos színében, de később kék, sárga, piros festékkel festették meg azokat.

Ágyékkötő

Ezt a ruhadarabot már az archaikus kortól kezdve viselték a nők is és a férfiak is, rangra tekintet nélkül. Még Iulius Caesar idejében is ez volt az egyiptomi  parasztok, katonák és rabszolgák öltözete. A társadalmi különbségek a ruhadarab anyagában és díszítettségében mutatkoztak meg. A nők ágyékköténye kicsit hosszabb volt, mint a férfiaké.

A képen különböző társadalmi rangú emberek láthatók. Nakht írnok sírja Thébában, a XVIII.dinasztia idejéből.

Kalaszirisz

A felsőbb osztályokban mindkét nem általános viselete volt a könnyű, ingszerű  kalaszirisz. Találtam feljegyzést, ahol „nehéz ruhaként” emlegetik.

A nők ruhadarabja kezdetben vállpántos szoknyaféle volt, mely a mellet szabadon hagyva, az alól, lefelé az alsótestet fedte el. A nők ugyanis nem tartották szükségesnek, hogy kebleiket elfedjék. A ruha későbbi formája inghez hasonló volt, és nyakig fedte a felsőtestet is. Lehetett ujjatlan, vagy rövid vagy hosszú ujjú is, melyet önállóan, vagy köténnyel, övvel kombináltak redőzve vagy anélkül. A nők testhez álló inge hosszabb volt a férfiakénál. A textíliát szabták és két oldalt összevarrták. Készülhetett egy darabban is, elasztikusan szőve vagy hurkolva, bár így leginkább egy szűk zsákhoz hasonlított, ami azonban tökéletesen idomult a testhez. Ilyen ingszerűséget a férfiak is viseltek.

A képen Ízisz istennő a túlvilágra kíséri Nefertiti királynét. Stukkófestmény Nefertiti királyné thébai sírjában. XIX.dinasztia. A királynét fehér kalasziriszben, arany nyakékkel, vállán fátyollal, fején a királyi hatalom jelvényeivel ábrázolták, míg Ízisz istennő testhez álló, mintás ruhát visel.

A képen Ramosze vezír sírjában talált fríz látható. XVIII.dinasztia.

Rakott len tunika a VI.-XI.dinasztia idejéből. A kép forrása: Pierre Bergé & Associés 

Gallér

Az előkelő nők és férfiak viselték ezt a drága anyagból készült, mellényszerű, dekoratív gallért, melyet sokszor ásványokkal, drágakövekkel is díszítettek.A gyöngyökből készült gallért uszeh-gallérnak is nevezi az utókor.

A képen: Neferuptah hercegnő arany, földpát és karneolból készült uszeh-gallérja. XII.dinasztia.

 A képen: 2300 éves gallér Luxorból. A kép forrása: Múlt-kor magazin 2013.11.06.száma

Átalvető

Az előkelő férfiak ruhadarabja volt ez a prémből készült, inkább a társadalmi rangot mutató, mintsem öltöztető ruhadarab. A papok szertartásruhájukhoz leopárd bőrből készült átalvetőt vettek fel.

A képen Anen főpap általvetőben. A főpap egyúttal III.Amenhotep fáraó sógora is volt.Torinó, Museo Egizio

Köntös

A Középbirodalom időszakában jelent meg az öltözködésben egy vékony anyagú, övvel rögzíthető köntös féle. Eleinte fehér színű volt, majd később a színes változat is felbukkant mind a nők, mind a férfiak ruhatárában.

A képen a Holtak könyvének egy ábrája.XVIII.dinasztia.

 Különlegesség

A régészek több ehhez hasonló, gyöngyökből szőtt ruhát találtak különböző sírokban. Nézzétek, milyen fantasztikus, ahogy összefűzték a gyöngyszemeket!

A  gyöngyök színe mára már megkopott, eredetileg lapis lazurit és a türkiz színekben pompázott. A kép forrása: Museum of Fine Arts, Boston

Haj és szakáll viseletek

A nők az Óbirodalom idején rövid frizurát hordtak. Az Újbirodalomban már a hajukat megnövesztették és fonatokkal, csigákkal, pántokkal díszítették. Ünnepi alkalmakkor koszorúkat, színes hajszalagokat is használtak.

A képen Nofret, Rahotep herceg hitvese. A hercegnő az Óbirodalomra jellemző parókát visel.

A kisfiúk fejét kopaszra nyírták, csupán hátul hagytak meg egy kis fonatot, ez volt az ifjúság fürtje. Később, férfivá érve fejüket teljesen leborotválták, vagy hasonló varkocsot hagytak maguknak. Találtam a rövid frizurára is példát.

A képen a rövid hajú Rahotep herceg látható csinos kis bajuszkával. A két kép egyébként részlet egy kettős szoborról.Medum, IV.dinasztia

Már az egyiptomiak is ismerték a parókát. Hordták nők, férfiak, előkelők és szolgák is, ez utóbbiak rövid változatban. A paróka nemcsak divatos volt, de védett a tűző napsugarak ellen is. Ismerték a póthajat is, amivel a sajátjukat dúsították.

A  képen III.Thotmesz díszes parókája.XVIII.dinasztia.

A férfiak növesztettek bajuszt is, illetve kecskeszakállt. Az áll szélességével megegyező hosszú szakállukat befonták. A fáraók ünnepi alkalmakra műszakállt ragasztottak az állukra, ha nem volt saját. A teljes körszakáll nem volt divatban. A testszőrzeteiket is borotválták.

A képen Menkauré fáraó szobrának részlete. IV.dinasztia

Fejdíszek

A fejdíszek általában az uralkodók és uralkodónők viseletéhez tartoztak. Felső-Egyiptom koronája fehér volt, Alsó-Egyiptomé vörös. Egyiptom egyesítését követően Kr.e.2800-tól az uralkodók kettős koronát viseltek, mindkét Egyiptom színeivel. Ezen kívül igen változatosan, pl. fejpánttal, kúp alakú díszes sisakkal is kiegészíthették uralkodói öltözetüket.

A képen Nofertiti királynő mellszobra, XVIII.dinasztia. Neues Museum, Berlin

A képen III.Ramszesz fáraó, uralkodói fejdíszben. (XX.dinasztia)

A képen Tutanhamon fáraó diadémja. XVIII.dinasztia.

Lábbelik

Az ókori Egyiptomban nem nagyon viseltek lábbelit, még a nagyon gazdagok is csak ritkán húztak papucsot, szandált, esetleg sarut. Cipőt egyáltalán nem hordtak. A fáraónak volt külön szandálhordozója, sokszor az vitte utána díszes párnán saruját, míg az uralkodó mezítláb közlekedett.

A képen Tutanhamon fáraó papucsa.XVIII.dinasztia

Kozmetikumok

Az egyiptomiak sokat adtak a testi higiéniára, legalábbis erről árulkodnak a szépítő szeres üvegcsék, melyeket igen szép számban találtak a régészek.

Kozmetikai készlet a XVIII.dinasztia idejéből. A kép forrása: Werner Forman Archive

Testüket, hajukat illatos olajokkal, kenőcsökkel kenték. A parókájukba vagy hajukba balzsamkúpot rejtettek, ami aztán egész nap illatozott, amint szépen lassan olvadozva csurgott szét a hajszálak között. A nők szemüket, szemöldöküket feketével húzták ki, körmüket narancsvörös hennával festették meg.

A képen az imádkozó Neferarti királyné. Falfestmény az uralkodónő sírjában, Théba, XIX.dinasztia. 

Ékszerek

A sírokban talált ámulatba ejtően finom technikával, díszítéssel készített kar- és lábperecek, gyűrűk, fülbevalók és egyéb ékszerek arról tanúskodnak, hogy az öltözködés mindennapi részei lehettek. Férfiak és nők egyaránt viselték.

A képen arany karperec II.Ramszesz sírjából.XIX.dinasztia

A képen II.Ramszesz fáraó aranygyűrűje. XIX.dinasztia

Kleopátra története 1963-ban nagyszabású filmben került bemutatásra Joseph L. Mankiewitz rendezésében. A fő szerepekben Elisabeth Taylor, Richard Burton, Rex Harrison és Martin Landau voltak láthatók. A fantasztikus kosztümöket Vittorio Nino Novarese álmodta meg. Végezetül nézzünk meg néhány kockát ebből a filmből:

  Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó, 1977. 

Az első világháborút követően a húszas évek a divattörténet szempontjából is mozgalmas évek voltak. Az 1929-33 közötti nagy gazdasági világválságot követő évek azonban viszonylag nyugalmat hoztak a divat fejlődésében. Ekkorra már kialakultak a főbb stílusirányzatok is és a tömegtermelés révén a kevésbé tehetős rétegek is olcsón juthattak divatos ruhadarabokhoz. Az olcsóbb és megfizethetőbb konfekció ruhák mellett természetesen a szabóságokban készített egyedileg, méretre varratott ruháknak is kereslete volt, bár ez utóbbiakat inkább a tehetősebbek engedhették meg maguknak. A nagy divatcégek szebbnél szebb kreációkkal kápráztatták el az érdeklődőket. A divat terjedését nagymértékben elősegítette a filmipar, hiszen a híres színészek álomruháira vágyott mindenki. (A fenti kép forrása: Glamourdaze.com)

Még mindig fontos volt, hogy betartsák azt az etikett szabályt, miszerint más színű és anyagú ruhát vettek fel délelőtt, délután és esti alkalmakra. Mivel a sportos szabadidős tevékenységek is általánosan elterjedtek, így külön iparág szerveződött a sportruhák tervezésére és kivitelezésére is. (Ezekről majd egy másik cikkben olvashattok.) Általánosságban elmondható, hogy ez a korszak volt a XX.század egyik legelegánsabb időszaka. Nézzük is meg mindezt egy kicsit részletesebben!

Női viseletek:

A harmincas évek elején a szabásvonal követte a női test természetes vonalait és a visszafogott stílus volt a jellemző. Az évtized végére aztán angol hatásra egy rövid időre ismét megteltek a divatházak szalonjai a drága anyagokból, hímzésekkel elárasztott kreációkkal. Ugyanakkor a férfias szabású, nagy válltöméses ruhák is felbukkantak, azonban ezek igazi divatja majd a következő évtizedben jön el.

A melltartó és csipkés kombiné eleinte selyemből készült, majd az évtized végén megjelentek a piacon a nejlon szálas alsóneműk is. Mivel még mindig a karcsú, légies sziluett volt a divat, így - a fűző egyfajta utóéleteként - sokan viseltek rugalmas anyagból készült alakformálókat is.

Lábukon testszínű, matt selyemharisnyát viseltek, ezek tulajdonképpen inkább csak harisnya szárak voltak, melyeket a derékra erősített harisnyatartóval rögzítettek. Az évtized, de talán az évszázad egyik legnagyobb újítása volt, hogy 1939-ben a DuPont cég gyártani kezdte a nejlonharisnyáit, mellyel a drágább selyemharisnyákat kiszorította a piacról.

Az a bizonyos harisnyatartó. A kép forrása: ebayco.uk

A felsőruházat igen változatos lett. A blúz-szoknya kombináció és az egybe szabott ruha egyaránt a hétköznapi viselet részét képezte. A váll puffos ujjakkal, válltömésekkel eleinte enyhén, az évtized végére pedig férfiasan markáns hangsúlyt kapott. A nyakrészt zsabóval, masnival, rátétekkel, hímzett vagy csipkés gallérokkal igen változatosan díszítették.

A kép forrása: Montgomery Wards Catalog, 1939.

Változatos ruhaujjak. A kép forrása: ebayco.uk

A szűk szabás és az enyhén bővülő harang alakú szoknyák térd alá, vagy lábszárközépig értek.

A kép forrása: modagid.ru

Marlene Dietrichnek köszönhetően a nadrág helyet foglalhatott a nők ruhásszekrényében is. Különösen divatos volt a bő szárú nadrág.

A képen Joan Bennett amerikai színésznő nadrágban. A kép forrása: bloglovin.com

A ruha színéhez passzoló középmagas sarkú cipők, szandálok, csizmák bőrből készültek.

A kép forrása: vintagedancer.com

Hidegben szűk szabású kabátot hordtak.

A kép forrása: 1930s40s fashion

Az alkalmi ruhák visszafogottan nőiesek és elegánsak voltak.

A kép forrása: ladydokiszoszi.blogspot.com

Az estélyi ruhák között találunk egészen merész dekoltázsúakat, mély hátkivágásúakat, spagetti pántosakat, vagy éppen fodros ujjúakat is.

Chanel modell 1932-ből. A kép forrása: V&A Museum, London

A frizura rövid, vagy félhosszú volt, hullámokba ondolált.

Az utcai viseletekhez a nők változatos fazonú kalapokat, kesztyűt és a cipő színéhez passzoló kis retikült viseltek.

A kép forrása: vintagepatterns.wikia.com

Férfi viseletek:

A férfiak ruhatárában jelentős változás a két világháború között nem történt. A zakó és felsőkabát hol hosszabb, hol rövidebb lett némileg. A zakó és nadrág bősége, a gallér és nadrág felhajtójának szélessége is kis mértékben változott, de alapvetően a fazont ez nem érintette. A fehér inghez nyakkendő is dukált, mely már tényleg teljesen olyan volt, mint a mostani nyakkendők.

A kép forrása:vintagedancer.com

Robert Montgomery amerikai színész.

Az alacsony sarkú, fűzős bőrcipőket a nadrághoz passzoló színben választották ki.

A kép forrása: A.J.Kenneally, Flickr.com

Hidegben széles válltöméses egyenes fazonú kabátot viseltek kalappal, kesztyűvel.

Rövid frizurájukat zselével tették fényessé. Volt, aki kis bajuszt viselt, de a szakáll nem volt divatos.

Cary Grant amerikai színész.

Páger Antal színész.

Alkalomra szmokingot, estélyre frakkot vettek fel, hozzá illő fehér inggel és mellénnyel.

A kép forrása: blacktieguide.com

Végezetül nézegessünk régi képeket!

A Hyppolit a lakáj című, 1931-ben bemutatott második magyar hangosfilm ma is jó szórakozást nyújt. Miközben peregnek az események, bepillantást nyerhetünk a kor divatjába is. A filmet Székely István rendezte, a főbb szerepekben Csortos Gyula, Kabos Gyula, Jávor Pál, Fenyvessy Éva és Haraszty Mici láthatók.

" Az aranykor újra napvilágra hozta a szabad művészeteket, amelyek előbb teljesen homályba vesztek: a helyes beszédet, az ékesszólást, a festészetet, a szobrászatot, a zenét. És mindezt Firenzében!" - írta  lelkesen Marsilio Ficino (1433-1499) orvos, filozófus és humanista valamikor 1450 körül.

Itália ekkoriban nem volt még egységes. Kisebb-nagyobb köztársaságokra, hercegségekre, városállamokra, a Nápolyi királyságra és a Pápai Államra tagolódott, melyek állandó kereskedelemben és olykor háborúban álltak egymással. Firenzében a Mediciek voltak a legbefolyásosabbak, hála a család hatalmát és gazdagságát megalapozó Cosimo de Medici bankárnak. A Mediciek széles műveltségűek, művészetkedvelők és műpártolók is voltak, ami elősegítette, hogy Firenzében telepedtek meg azok a humanista gondolkodók, művészek, akik aztán a Quattrocento legjelesebb képviselőivé váltak.  Leonardo, Michelangelo, Donatello, Dante és a többieknek köszönhetően, munkásságuk révén a reneszánsz eszmények gyorsan terjedtek Itália szerte, majd meghódították Európát is. 

Nem csoda, ha a száz évvel később élt Shakespeare ebbe az izgalmas korszakba repítette vissza olvasóit a két gyűlölködő gazdag veronai család sarjainak, Rómeónak és Júliának a megható szerelmi történetével. Persze felvetődött bennem a kérdés, hogyan öltözködtek Itáliában a kor gazdag családjainak tagjai? Mi volt számukra az igazán divatos? Ezt igyekeztem ebbe a cikkbe a teljesség igénye nélkül összegyűjteni.  

Női viseletek:

A nők a laza alsó ruha (camicia) felett viselt legfontosabb ruhadarabja a gamurra, vagy más néven cotta volt, kerek nyakkivágással, deréktól feljebb, vagy mell alatt kezdődő bő szoknyarésszel, a felső rész elől vagy oldalt fűzve. Ez a megoldás a teltebb hölgyeknek is előnyös megjelenést kölcsönzött. A mélyebb nyakkivágásra vékony anyagból készült kendőt terítettek.

A képen: Francesco del Cossa: Vénusz diadala c. kép részlete

A gamurra felett gyakran viseltek cioppa-t, általában világos színekben. Elejét sokszor övvel a gamurrához erősítették, míg a hátulja uszályosan hullott alá.

A képen: Domenico Ghirlandaio: Keresztelő Szent János születése, freskó részlet. 1486-90,Firenze, Santa Maria Novella

Rendkívül népszerű volt a sok-sok hasítékkal ellátott vendégujj, ami praktikus is volt egyben, hiszen cserélhető volta miatt a ruhatárat is változatosabbá tudták vele tenni és könnyebb volt tisztítani is.

A képen: Giovanni Ambrogio de Predis: Lány cseresznyével, 1491-95

A képen: Lorenzo Costa:Hölgy ölebbel, kb.1500.

Városállamonként más-más volt a divatos, míg pl. Firenzében az egyszerűbb megoldásokat kedvelték, addig máshol a csüngő ujj, buzogány ujj stb. is népszerű volt.

Raffaello Sanzio: Nápolyi Izabella, Milánó hercegnőjének portréja, 1480-90

Lábukra a világos harisnyára bőrből, különböző textilekből készült sarok nélküli, lapos talpú cipőt húztak.

 A képen: Carlo Crivelli:Alexandriai Szent Katalin. 1476

A hajviseletek minden eddiginél változatosabb képet mutattak. A lányok hosszú hajukat kiengedve hordták, vagy oldalt loknisan, hátul kis kontyba tekerték, vagy hátul tarkó alatt fátyolba burkolva összefogták, vagy gyöngyös hálót viseltek. Fonatokat, szalagokat, gyöngyöket használtak hajuk díszítésére. Az asszonyok sem viseltek már általánosságban, hajukat teljesen eltakaró fátylakat, kendőket. Eleinte még divatos volt a hennin egy kevésbé feltűnő változata, a sella, kisebb-nagyobb méretben, formában és díszítéssel. Sokszor azonban a férjes nők is különböző fonatokat, gyöngyöket használtak szabadon hagyott hajuk díszítésére.

A képen: Domenico Ghirlandaio: Hölgy portréja

A képen: Giovanni Ambrogio de Predis:Bianca Maria Sforza (Corvin János első felesége, később német-római császárné) képmása. A hölgy homlokpántot (lenza) és hajhálót (coazzone-t visel.)

A képen: Sandro Boticelli: Fiatal nő portréja, 1475

A képen: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

A képen: Giovanni Ambrogio de Predis: Beatrice d'Este képmása

Az a bizonyos sella nevű fejdísz:

Freskó részlet a XV.század elejéről. Castello della Manta, Olaszország

A képen: Fra Carnevale: Mária születése, részlet

Férfi viseletek:

A bő szabású, gallér nélküli ing felett hordott zeke (doublet, farsetto) fazonja nagyon változatos képet mutatott. A bő, derékban összefogott, a szűkre szabott felső egyaránt megtalálható volt a ruhatárukban. A hossza általában comb középig ért, de a fiatalok előszeretettel hordtak egészen rövid, csípőig érő zekét is.

A képen:Andrea Mantegna: Gonzaga udvar, 1475. Freskó, Palazzo Ducale, Mantova

A képen: Andrea Mantegna: Találkozás Francisco Gonzaga bíborossal. Freskó, 1472-74 Palazzo Ducale, Mantova

Francesco Pesellino:Szent Kozma és Damián vértanúsága, részlet, 1445. A piros, oldalt hasított, övvel összefogott ruhadarab az ún.giornea.

 A hivatalnokok, illetve az idősebb generáció képviselői hosszú, bokáig érő, bő ujjú kabátszerűséget viseltek, amelyet az utókor humanista köpenynek nevezett el.

A képen: Luca Signorelli: Az Antikrisztus prédikációja c. freskó részlete, melyen maga a művész látható Fra Angelico társaságában.

A zeke ujja gyakran hasítékokkal szabdalt vendégujj volt.

Vittore Carpaccio: freskó részlet

A feszes, szűk, harisnyaszerű nadrághoz lapos talpú, kissé hegyes, vagy kerek orrú cipőt húztak. A Burgundiában hódító túlzó méretű csőrös cipő itt nem volt divatos. Viseltek bokacipőt és térd alá érő szűk szárú csizma félét is.

A képen: Benozzo Gozzoli: A Háromkirályok vonulása, részlet

A képen: Luca Signorelli: Mózes végrendelete és halála c. freskó részlete

Fejükre igen változatos fazonú  sapkákat tettek.

A képen:Antonello da Messina: Férfiportré

A képen: Giovanni Bellini feltételezett önarcképe

A képen: Giovanni Bellini: Fiatal férfi portréja vörös ruhában. Ez a fess fiatalember az un. chaperon nevű sapkát viseli.

Textilek:

A ruhák lenből, selyembrokátból, bársonyból készültek. A drága anyagok használatát nagyban segítette a helyi textilipar fellendülése, így már nem kellett messzi földről beszerezni azokat.

A fenti két képen XV.század itáliai textiltöredékeket láthattok a The Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből.

Kiegészítők:

A nők szívesen viseltek különböző nyakékeket gyöngyből, aranyból, vagy csak selyemszalagon függő aranymedált is. Szerették a mívesen megmunkált gyűrűket. Viszont a festményeket nézegetve megállapíthattam, hogy a fülbevaló nem nagyon volt divatban ekkoriban. A férfiak is szerették a gyűrűket, a díszes csatokat és olykor a zekét díszítő arany láncokat.

A képen: Aranygyűrű a Victoria & Albert Museum gyűjteményéből.

A képen egy különleges házassági medált láthattok, mely a  XV.században készült  Firenzében. Museum of Fine Arts, Boston

A képen: Velencei díszes csat kb.1450-ből. Victoria &Albert Museum

A Rómeó és Júlia című, 1968-ban Franco Zefirelli rendezésében bemutatott film jelmeztervezőjének nevét érdemes megemlítenünk. Danilo Donatinak köszönhetően ugyanis a XV.századi Itália hangulata autentikusan elevenedik meg a filmvásznon. A cikk befejezéseként nézzünk meg néhány képkockát a filmből:

Kapcsolódó témák, amelyek érdekelhetnek: Ha ide kattintasz, akkor a XV.századi burgundi divatról olvashatsz, míg ha ide kattintasz, akkor a XVI.századi itáliai viseletekről találsz egy cikket sok képpel. Ha pedig további cikkek után szeretnél böngészni itt ebben a tartalomjegyzékben kedvedre válogathatsz.

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet Corvina kiadó 1977, Domanovszky Endre Korok ruhái Corvina kiadó 1979.

A XVI.század közepére Németalföld az egyik legfejlettebb legnépesebb városokkal bíró területe volt a Német-Római Birodalomnak. A reformáció megindulása után a protestantizmus gyorsan terjedt a helyi lakosok körében rendi hovatartozásra tekintet nélkül. V.Károly és később fia, II.Fülöp katolikus uralkodók igyekeztek ezt minden módon megfékezni, így az üldözések és megtorlások mindennaposakká váltak.

A Habsburg uralom alatt álló Németalföld 1568-ban 80 évig tartó háborút kezdett a függetlenségéért. Az első 50 éves időszakban Spanyolországgal háborúztak a tartományok, majd a következő 30 éves háború már Európa több országát is (köztük Erdélyt is) érintette. Az 1648-as vesztfáliai békekötés után több tartomány kivált a Német-Római birodalomból és kezdetét vette az a korszak, melyet szokás Hollandia aranykorának is nevezni. Hihetetlen méretű urbanizáció, iparosodottság és gazdagság jellemezte a gyarmatokat is szerző köztársaságot. Vajon mindezen történelmi események hogyan hatottak az öltözködési szokásokra? Ennek jártam utána. (A fenti képen: Peter Paul Rubens:A festő feleségével, Isabella Branttal, 1609.)

Férfi viseletek:

Mivel Németalföld az 1600-as évek elején spanyol fennhatóság alatt állt, természetes volt, hogy a spanyol udvar diktálta divatot követték itt is. A sötét színű zekéhez és térdnadrághoz, sokszor malomkeréknyi nagyságú spanyol gallér társult.(A spanyol viseletekről itt olvashatsz részletesebben: Malomkerék gallér és a merev spanyol divat.)

A képeken: Cornelis de Vos férfiportréi láthatók.

Azonban a régió gazdagsága megalapozta a függetlenedési törekvéseket. A megerősödött és meggazdagodott polgárság – a protestantizmus kifejezéseként is – egyre inkább elvetette ezt az igen kényelmetlen és katolikus gyökereken nyugvó divatot, s helyébe kényelmesebb szabásvonal került.

A férfi felsőkabát hosszabb és kényelmesebb lett, a tömések lassanként elmaradtak. A derékvonal magasabbra került. A malomkerék gallért felváltotta a széles fekvő,csipkés gallér. De csipke került a kézelőre is sőt a sálak szegélyére és a cipők záródásához is. A kabát ujjain még meg-megjelent a hasíték, a nadrág térd alá ért.

A képen:Nicolaes Pickenoy:Cornelis de Graeff portréja

A képen: Frans Hals: Nevető lovag portréja,1624.

Egy új lábbeli is divatba jött, a galléros csizma.

A képen: Frans Hals: Villem van Heithuysen portréja

A divatos cipő így nézett ki: 

A képen: Gabriel Metsu: Levelet író férfi

A fekvő gallérhoz a férfiak ismét hosszú hajat növesztettek, melyet vagy leengedve, vagy selyemszalaggal tarkón átkötve viseltek.

Johan de Vitt politikus portréja.

Fejükre barettot vagy  széles karimájú kalapot tettek.

A képen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn műhelyében készült festmény: Esküvői portré, amelyről korábban úgy gondolták, hogy Hendrik Martenszoon Sorgh festő képmása

Női viseletek:

A nők a század első évtizedeiben főleg feketében jártak. A szorosan fűzött derékra kis derékpárna került, amely a sűrűn ráncolt szoknyát kitartotta. A spanyol gallér, a hófehér csipkés kézelő mind azt üzente, hogy viselője nem végez piszkos munkát. Hajukat szorosan hátrafogták és fehér csipkés főkötő alá rejtették.

A képen: Cornelis de Vos:Elegáns ruhás hölgy portréja 

Aki a spanyol gallér szorításából szabadulni akart, ruháját Stuart gallérral díszítette.

A képen: Michiel Janszoon van Mierevelt: Theodora van Duvenvoorde portréja, 1620.

Lassacskán a női ruhákból eltűnt a párna és felváltotta a számos alsószoknya. A gallér továbbra is fontos kiegészítője volt az öltözéknek, és széles, vállra terülő, csipkével szegélyezetté változott. 

A nők egy része változatlanul a fekete zárt ruhákat részesítette előnyben (főleg a nagyon vallásos protestáns nők).

A képen: Johannes Cornelisz Verspronck: Marija van Strijp portréja

Míg mások, francia mintára színesben jártak. Ez utóbbi ruháknak a dekoltázsa egyre nagyobb lett. A ruha ujjait is csipke és hasítékok díszítették.

Gabriel Metsu: Kék ruhás nő portréja.

Ha a dekoltázst mélynek találták, fehér kendővel takarták.

A képen. Johannes Vermeer: Egy hölgy két úrral, c.1659.

A világiasabb gondolkodású nőknél a barna haj volt a divat, ezért a szőkék speciális sötétítő színezéket használtak. Frizurájukat hátra fésülték, a haj egy részéből kis konty készült, a többi hullámosan omlott a vállukra.

A képen: Bartholomeus van der Helst: Orániai Mária hercegnő portréja

Lábukra kecses sarkú bőr, vagy textil cipőt húztak, de szerettek papucsban is járni.

A képen: Jan Steen: Lanton játszó nő.

Ékszerek:

A női portrékat nézegetve megállapíthattam, hogy nemcsak az arisztokrata, de a polgári származású nők is drága és értékes ékszereket viselnek. Az arany és gyöngy nyakláncok, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, függők, hajdíszek, derékláncok mind a család anyagi jólétét hirdették. 

A képen: Johannes Cornelisz Verspronck: Nő képmása, részlet.

A képen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Lucretia, részlet 1666.

A képen: Cornelis de Vos:Elegáns ruhás hölgy portréja, részlet. (A teljes képet lásd fentebb.)

A képen: Cornelis de Vos: Anya gyermekével című kép részlete.

Végezetül nézzünk meg néhány szép, mai ruharekonstrukciót: 

 A ruhákat Angela Mombers készítette. A képek a Walking Through History with Jasper and Angela facebook oldalról származnak.

Ha érdekel, hogy hogyan öltözködtek ugyanebben az időszakban Magyarországon, olvasd el ezt a cikket itt: Patyolat, vállfűző, dolmány és mente. 

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977.

A XII. század Barbarossa Frigyes, Oroszlánszívű Richárd, III.Béla, Szalahaddin szultán, a II. és III.keresztes hadjárat évszázada. Vajon hogyan öltözködtek ebben a mozgalmas korban? Mik voltak a legjellemzőbb ruhadarabok? 

Általánosan elmondható, hogy a korszak viseletei egyaránt magukon hordozták a bizánci, az antik és a helyi sajátos jegyeket. Mivel ez természetesen változatos öltözködést eredményezett Európa szerte, itt ebben a cikkben azokat a ruhadarabokat igyekeztem összegyűjteni, amelyeket mindenhol hordhattak. A lovagok katonai viseleteiről  és a parasztok, kézművesek ruháiról pedig majd egy külön cikkben olvashattok. (A címlapkép forrása: Racaire's Workshop, </phttps://www.facebook.com/photo/?fbid=2326332534081983&set=a.2326322994082937> )

A feudális társadalomban fontos volt, hogy a nemesek és alattvalóik ruházata anyagában és díszítésében is eltérjen egymástól, míg a szabásban nem volt lényeges különbség. Szigorú előírások szabályozták , hogy a különböző társadalmi osztályokhoz tartozók milyen anyagból készült és milyen színű ruhákat hordhattak. Az antik viseletre utalt, hogy a ruhák bősége lazán követte a test vonalát, elfedve annak idomait. Az öltözék mindkét nem esetében két rétegből állt. Egy hosszú szűk ujjú alsóruhából és egy fölötte viselt felsőruházatból.

Férfi viseletek:

Az egyszerű szabású alsóruházat anyaga finom len volt, az igen gazdagoké selyemből is készülhetett. Gyakran sáfránnyal színezték, így a piszok kevésbé látszott meg rajta. (Ne felejtkezzünk el róla, hogy mások voltak a higiéniai szokások, mint manapság!)

A képen egy részlet. Kódex Dijon ms 0014, f.44v (forrás:www.hrafnheim.fr) 

Az alsóruhát ágyékkötő és harisnyaszárak egészítették ki. A harisnyaszárakat az ágyékkötőhöz kötötték fel.

A képen jól látszik, amint a harisnyaszárak az ágyékkötő derék részéhez vannak erősítve. XII.századi miniatúra, forrása: german-hosieri.museum.de , Paula Saunders Pinterest. 

A képen mintás harisnyaszárak, részlet kb. 1187-1200-ből.Epifania, Museo Episcopal de Vich

Ismerték a térdharisnyát is:

II. (Jóságos) Vilmos (uralkodott 1166-1189) térdharisnyája. Bécs, Kunsthistorisches Museum

A férfiak a bokáig érő alsó ruha felett övvel átfogott lábszárközépig érő tunikát viseltek, melyet a nyakánál, az ujján és sokszor az alján is körben hímzések díszítettek.

A kép forrása: Tours, ms0924 , Tourraine vers 1100 (forrás:www.hrafnheim.fr)

A kép forrása: Dijon ms 0014,  Citeaux apátság (www.hrafnheim.fr)

A képen: Nemesi öltözet kb.1150-1200. Forrás: www.hrafnheim.fr

 II.Vilmos szicíliai király (1153-1189) ránk maradt gyöngyhímzéses tunikája földig ért.(Bizonyos részei eredetiek, a nyak körvonala XIII.századi és a fehér selyem XVIII.századi)

Az öltözék kiegészítéseként otthon fejükre kis fehér, megkötős sapkát  ("coif") tettek.

A képen részleteket láthattok a Fécamp zsoltároskönyvből. Forrása: Jenna Reece, Pinterest 

Női viseletek:

A nők alsóruhája nem sokban különbözött a férfiakétól, és ők is ugyanúgy felhúzták hűvösebb időben a térdig vagy combig érő harisnyaszárakat, mint a férfiak. 

A  földig érő alsó ruha fölé gyakran attól rövidebb felső ruhát öltöttek, így az alsóruha kilátszódott. Természetesen hordtak földig érő felső ruhát is. A felső ruhát gazdagon hímezhették a nyakánál, ujján, vagy a ruha alján is arany-ezüst szálas hímzéssel, gyöngyökkel, esetleg drágakövekkel, de hordtak egészen egyszerű, hímzés nélkülieket is.

A kép forrása: Fécamp Psalter (zsoltároskönyv) kb.1180.

A felsőruha szabásaT alakú volt, amibe deréktól lefelé oldalt, vagy középen háromszög anyagbevarrással érték el a kellő bőséget.

A kép forrása: hemiole.com 

Eleinte az ujjak a könyöknél végződtek, később a ruhaujj hosszabb lett. Szabása igen változatos volt, lehetett szűk, csüngő, harang alakú, stb.

 A képen: freskó részlet a római Szent Kelemen bazilikából.

A kép forrása: Stuttgart WLB, cod.bibl.fol 56,f 30 Zwiefalten apátság 1125-1130

Aquitaniai Eleonóra királyné (1122-1204) sírja a Fontevraud apátságban. (Mellette férje, II.Henrik angol király nyugszik.)

Érdekességképpen meg kell említenem a főleg francia területeken a bliaut vagy bliaud nevű ruhadarab divatját, amely közvetítéssel  angol és német vidékeken is elterjedt. Azt, hogy nálunk, Magyarországon viselték-e, ennek nyomát nem találtam. Az egyébként bő szabású felsőruha derék részét befűzésekkel testhez állóvá alakították. Az ujja pedig könyökből bővült, sokszor a földig is leért. A cikk legelső, nyitó képén egy bliaut rekonstrukciót láthattok. (A kép forrása:embroidery.racaire.at )

A képen: az Angers-i székesegyház egyik szobra.

 A képen fiatal szerelmesek a Hortus Deliciarum-ból. (Az eredeti kéziratot 1175-1185 között készítette Odilienberg apátnője. A kézirat sajnálatosan 1870-ben Strassburg ostromakor megsemmisült, 1818-ban készült róla másolat, ez maradt fenn.)

A férjes asszonyokat a fátyol, vagy kendő különböztette meg a „hajadonfőtt” járó hajadonoktól, akik hosszú hajukat kibontva, copfba fogva, kontyba tekerve viselték fonatokkal, szalagokkal, pántokkal, virágokkal díszítve.

Cipők:

A sarok nélküli cipő lehetett félcipő, vagy bokacipő, mely bőrből, selyemből, brokátból, vagy más textilből készült. A fazont illetően lényeges különbség nem volt a két nem lábbelijei között.

A képen: női bőr cipő, kb.1200. Sshweizersches Nationalmuseum, Zürich

Kiegészítők:

Az öltözék elengedhetetlen kiegészítője volt, ha az otthonukat elhagyták, a félkör alakú palást, melyet elöl középen díszes csat fogott össze, vagy csak magukra terítettek. Hordtak, főleg hűvösebb, vagy szelesebb időben csuklyás köpenyt is.

 Apostolok az Ourense katedrális oszlopán. (Spanyolország)

Mindkét nem szerette az ékszereket, a gyűrűket, karkötőket, brossokat, díszes övcsatokat. 

Arany fibula a XII-XIII.századból. Magyar Nemzeti Múzeum

A képen: díszesen megmunkált XII-XIII.századi övcsat, Magyar Nemzeti Múzeum. Mindkét kép forrása: Kotomi_flickr.com

Felhasznált textilek:

A ruhák vászonból, gyapjúból, az uralkodó osztálynak pedig finom posztóból, lenből, selyemből készültek. A nők maguk varrták ruháikat és a család ruhatárát is ők készítették társadalmi rangtól függetlenül.

A képen: késő XII.századi festett len textiltöredék a Rajna vidékéről. The Metropolitan Museum of Art

Végezetül nézzünk néhány szép, a korszakot idéző ruharekonstrukciót:

A képek forrása: Marionzetta flickr.com

A fenti férfi és női ruhákat a Palio di Legnano évente megrendezésre kerülő történelmi játékokon viselik.Az utolsó két kép forrása: guantletgoddess Flickr.com

Felhasznált irodalom: Képes Divattörténet, Corvina kiadó 1977, Hrafnheim XII.századi nemesi férfi és női viseleteiről írott cikkei (www.hrafnheim.hu )

Az 1910-es évek említésekor biztosan Nektek is számos történelmi és társadalmi esemény vagy neves személyiség jut az eszetekbe. A Titanic elsüllyedése, a szüfrazsett mozgalom, az első világháború, IV.Károly megkoronázása, a cári család kivégzése és az orosz forradalom, Charlie Chaplin, Mary Pickford némafilmes munkássága, vagy Coco Chanel és Paul Poiret divat reformjai és még sorolhatnám. Milyenek voltak a divatos ruhák ebben az időszakban? Nézzünk néhány példát a teljesség igénye nélkül. ( A képen: Kate Winslet a Titanic című filmben)

Női viseletek:

A reformerek erőfeszítései a 10-es évekre meghozták gyümölcsüket és a női viseletek óriási változásokon mentek keresztül. A fűző egészségtelen divatja letűnőben volt, egyre több nő szabadult meg tőle. Eltűntek a puffos ujjak, a nagy csipkés, fodros ruhadíszek.

A képen: A Redfern - divatház és galéria modelljei 1910-ből. Forrás: Gramouradze, Pinterest

A harang alakú szoknyák jócskán vesztettek bőségükből.

A képen: Egy másik divatos nap. Longchamp modell, Franciaország, 1911. A kép forrása: Dead Fred's Genealogy Photo Archive, facebook.

A kép forása: Kelly Rhodes, Pinterest

Sőt, megirigyelve a férfiak öltönyét, a hölgyek angol szabású kosztümöket is elkezdtek hordani, melyek kabátja szabása sokban hasonlított a zakóéhoz. A hozzá viselt bokáig érő szoknyák olyan szűkre szabottak voltak, hogy csak apró lépésekkel lehetett bennük közlekedni,így méltán kapta a „bukjel szoknya” nevet. 

A képen: 1912 év divatja. Forrás:fashionahundredyearsago.com

Íme egy korabeli karikatúra az "Ulk" című berlini lapból 1910-ből. "Hogyan lehet egy modern szoknyát hordani és mégis előbbre jutni?" (A kép forrása: www.alamy.com) 

A hölgyek szekrényébe tehát kényelmesebb ruhák kerültek.

A képen: nappali nyaralós ruhák 1912-ből. A kép forrása:dovima_is_devine_II.flickr.com

Coco Chanel 1912-ben a tengerparton a maga által tervezett ruhában. A kép forrása: google

Persze ennek a korszaknak is megvoltak a maga szélsőségei, pl. az óriási kalapok, szalagokkal, masnikkal, tollakkal ékesítve.

A kép forrása: lesmodes.tumblr.com. 

Egy-két év múlva ezeket a kis, kecses, könnyű kalapok váltották fel, melyeket még össze is lehetett hajtani és a táskába tenni.

A kép forrása: zeinerova.blogspot.com

Az első világháború idején az öltözködésre általában az anyagtakarékosság és célszerűség volt a jellemző érthető okokból. Sok nő is szolgált a háborúban pl. egészségügyi  vagy irodai alkalmazottként. A civilek körében - talán szolidaritásból - katonai egyenruhákat idéző modellek is divatosak voltak.

Egyenruhás nők az első világháborúban. A kép forrása:wm.org.uk

Mivel a fronton szolgáló férfiak helyét a munkaerő piacon is a nők vették át, ez felgyorsította a korábban lassan folydogáló emancipációs folyamatokat. A háború végére a szoknyák megrövidültek és már csak bokáig értek.

A kép forrása: plaisanter.tumblr.com

Divattörténeti érdekesség, hogy az első világháború alatt, pont a nagy nélkülözések idején, furcsa, költséges divat jelent meg, amely azonban tiszavirág életűnek bizonyult. Ez pedig a rövid, krinolin szerű bő szoknya divatja volt a feltűnni vágyó, gazdag hölgyek körében. Az alábbi karikatúra a "Le Rire Rouge" című újságból való 1916-ból.

A kép forrása: hprints.com

A hölgyek lábukra harisnyát és kényelmes, változatos fazonú cipőket húztak, amelyek különböző textilekből, vagy bőrből készültek. 

A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art

Férfi viseletek:

A férfiak öltözködése nem sokban változott az előző évekhez képest, sem színükben, sem szabásukban. Nappal a megszokott sötét színű zakót, este fekete színű frakkot vettek fel. Keményített gallérú fehér inget, nyakkendőt viseltek.

 A kép forrása: Weebly

Nyáron pedig világos, vékonyabb vászonból készült öltönyt hordtak.

A különböző stílusú öltönyökhöz és a különböző alkalmakra kalapot, sapkát tettek a fejükre.

A kép forrása: Village Hat Shop, Pinterest

Lábukra általában sötét színű,barna, fekete cipőket húztak.A gombos bokacipők még mindig divatosnak számítottak.

Bőr és gyapjúszövet cipő kb.1910-ből. Forrás: The Metropolitan Museum of Art

A divat újabb lendületet az első világháború után vett.

Végezetül itt van néhány, a korszakot idéző gyönyörű kosztüm a Downtown Abbey című angol tv sorozatból:

 Felhasznált irodalom: Képes divattörténet, Corvina kiadó 1977.